2010. december 17., péntek

Királynők desszertje

Ezen az idióta címen találtam ezt a receptet egy szakácskönyvben.
Egy az egyben ideírom a szakácskönyv pontos receptjét, íme:

Hozzávalók:
600 ml tej
25 g vaj
225 g porcukor (bevallom, én ezt sokallottam, ezért kevesebbet tettem bele, és úgy volt a jó)
1 narancs reszelt héja
4 tojás
75 g zsemlemorzsa
csipet só
6 ek. narancslekvár

Vajazzunk ki egy kisebb, de magas falú tepsit. A tejet, vajat, 5 dkg cukrot és a narancshéjat melegítsük fel egy edényben. A tojássárgákat verjük fel egy tálban, majd állandó keverés közben adjuk hozzá a tejes keveréket. Végül keverjük hozzá a zsemlemorzsát és öntsük az előkészített tepsibe, hagyjuk öt percig állni. A krémet 180 fokra előmelegített sütőben süssük 20-25 percig, amíg be nem sűrűsödik. A tojásfehérjét picit sózzuk meg és verjük kemény habbá, majd apránként adjuk hozzá a maradék cukrot. Kenjük a narancslekvárt a megsült masszára, majd halmozzuk rá egyenletesen a felvert tojáshabot. Süssük még 20 percig, amíg a tojáshab szép aranybarna lesz.
(Forrás: Sütés című könyv, Art Nouveau Kiadó)

Kacsamell portói mártással

Most csak feltöltöm a képeket, írni most nincs időm, majd, majd, remélem.....


Chili con carne

Ezt az ételt Ali főzte ő szokott ilyen masszív, fiús kajákat főzni.
Ezt most azért hangsúlyozom, mert egyrészt annnnyi, de annyi zsír került bele, amit én még leírni is szégyellek! A másik meg, hogy egész egyszerűen nem tudom, hogyan csinálta. Majd megkérdezem és pótolom a hiányt, mert ennek a receptnek muszáj itt lennie, ugyanis elképesztően finom!! Az irreális megnyiségű zsír úgy beleszuttyant, hogy észre sem lehet venni benne.
Coming soon!

Sajt fondue

Előre is bocs minden idők leggusztustalanabb ételfotója miatt...

Nagyon szeretjük a fondüt, de nagyon ritkán csinálunk, mégpedig két "nagyon" miatt: Nagyon drága és nagyon zsíros. (Sikerült öt darab "nagyon"-t beletenni ebbe a mondatba, még szerencse, hogy szerkesztők nem olvassák a blogomat...:)

Hozzávalók:
600 gr sajt, mégpedig:
300 gr Gruyére, Vacherin, Appenzell, Freyburger saqtok vegyesen, és 300 gr ementáli.
2 gerezd fokhagyma
szerecsendió, só, bors
4 evőkanál kukoricaliszt
3 deci fehér bor
1 kupica cseresznyepálinka
(ezek a fondübe kellenek. Amit ezen felül megiszunk, az nem szerepel itt a hozzávalók között :)

A sajtokat nagyon apró kockákra vágjuk. A fokhagymával dörzsöljük be az edény oldalát, majd öntsük bele a bort. Alacsony hőfokon melegítsük addig, míg el nem kezd bugyogni (forralni nem kell). A kukoricalisztet csomómentesen keverjük bele a pálinkába, öntsük a borhoz. Fokozatosan keverjük hozzá a sajtokat, a legkeményebbtől kezdve, a puhák a végén kerüljenek bele.
Mi ettől a "dörzsöljük be az edényt fokhagymával" kezdetű mondattól mindig röhögőgörcsöt kapunk. Nem bízzuk a véletlenre: a maradék fokhagymát bizony belenyomjuk a szószba. Amikor a sajt szépen felolvadt, jöhetnek bele a fűszerek, és már mehet is az asztalra az edény a melegen tartó készülékkel együtt.

Ki-ki ízlésének és vérmérsékletének megfelelően azt tunkol az isteni fortyogó sajtmasszába, amit csak akar. A pirítós persze alap: apró kockákra vágjuk a kenyeret és tepsiben, forró sütőben megpirítjuk úgy, hogy minden oldalról kemény kérge legyen, de belül még puha maradjon. Ezáltal nem fog szétesni a morzsáira, amikor tunkolunk.
Apróra vágott uborkát, kaliforniai paprikát, zellerszárat, olajbogyót, kapribogyót, felkarikázott szárazkolbászt, póréhagymát szoktunk hozzáadni, de bármi egyebet is lehet.

2010. november 29., hétfő

Mákosguba

A macska csak arra vár, hogy elforduljak, és fellefetyelhesse a finom vaníliás mártást a mákosguba tetejéről.... De háááhhh, nem fodultam el, mert a mákosgubát kivételesen én is imádom!
Én így csinálom a világ egyik legegyszerűbben elkészíthető édességét:

Kábé egy liter cukrozott tejbe belekeverek két tojássárgáját. Ebben áztatgatom a szikkadt kiflikarikákat (12 db kifli), mégpedig annyira, hogy alaposan elázzanak, de azért ne málljanak teljesen szét, szóval hogy kellemesen szottyos állaguk legyen. Kivajazott tepsibe rakosgatom a puha karikákat, aztán egyenletesen megszórom enyhén cukrozott, darált mákkal. Megint egy réteg kifli, megint mák, és így tovább, amíg a készlet tart. A tetejére egy kis cukor hozzáadásával kemény habbá vert tojásfehérjét kenek és pár perc alatt addig sütöm, amíg szépen megpirul a teteje és összeáll az állaga.
Amíg sül, elkészítem a vaníliás mártást.
Ez aztán kimondottan nagy szakértelmet és odafigyelést igénylő művelet:
Egy zacskó DrOetker főzésnélküli vaníliás pudingport összekeverek egy liter tejjel. Tálaláskor ezt öntöm a gubára, ami hidegen és melegen egyaránt isteni.
Tojást egyébként nem mindig teszek bele, anélkül is teljesen működik, de a tojáshab az igazán hab a gubán.... :)

54 tálka kocsonya....

.... készült tegnapelőtt, és viharos sebességgel fogy!
Kedves család, és Drága Barátaim, csak jelzem, hogy nem vállalom a felelősséget, ha netán megevődne az összes kocsonya, mielőtt ideértek!
Puszi!
Anya - illetve Kata.

2010. november 18., csütörtök

A cvekkedli

Komoly szemrehányásokat kaptam több helyről is, hogy elhanyagolom a blogot. Jogos.
De hát mit posztoljak, amikor már mindent megfőztem? Vagy éppen nem főztem semmit? Vagy olyat főztem, ami tök egyszerű, amit úgyis mindenki tud, aminek nincs is receptje? Mit írkáljak a bundáskenyérről, paprikás krumpliról, túrós csuszáról, sajtostésztáról?
Vagy éppenséggel a káposztás cvekedliről??
Hát nesztek.
A legyalult káposztát pároljuk meg kis olajon, közben főzzük ki a fodros kockatésztát. Amikor minden elkészült, keverjük jól össze. Persze só, bors a káposztára - még párolás közben. Én úgy szeretem, ha nagyon sok a káposzta, és nagyon borsos. A porcukros megoldásnak még a gondolatától is kiráz a hideg.
Káposztás cvekedli. Sör.
Kell ennél jobb egy novemberi hétköznap estén?

2010. október 3., vasárnap

Ez elment vadászni.....


Ha többször kerülnék ilyen helyzetbe, mint amiyenbe például tegnap is, valószínűleg már rég vegetáriánus lennék. Mert azok után, hogy a révfülöpi nyaraláson igen közeli barátságba kerültünk egy nagyon kedves vadkacsacsaláddal, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy egy hónap múlva vadkacsát fogok készíteni. ... Mert mit is jelent számomra a húsevés? Elmegyek a boltba és megveszek egy lefóliázott valamit, úgynevezett húst, ami kizárólag táplálékot jelent számomra, eszembe sem jut, hogy az illető pár nappal ezelőtt egy csirke, egy disznó vagy egy tehén volt éppen. Tegnap viszont Ali hazaállított egy szatyorral, amit ijedtemben majdnem kiejtettem a kezemből: egy gyönyörű, ámde már elhalálozott vadkacsapár feküdt a szatyorban. Istvánéktól kaptuk ajándékba. Na és így, hogy madárként szembesültem velük, így pedig azt nem tudtam elképzelni, hogy a szatyorban hús, azaz ennivaló van....
De miután Ali megnyúzta őket, és hatalmas tollkabátjuktól megfosztva, immár pucéran feküdtek előttem, így már másképp is tudtam tekinteni rájuk.

És miután naprirendre tértem e megrázkódtatás felett, megpróbáltam kitalálni, mit is készítsek belőlük.... Ha tehát valakit az a szerencse ér, hogy vadkacsa kerül elé, akár a következő módon is elkészítheti:

A kacsamell sütésre kiválóan alkalmas. A többi alkatrészen azonban szinte nincs is hús, a csontos részek levesbe kiválóak.

A tepsi aljára almaszeleteket fektettem, erre hagymaszeleteket, majd erdei és champion gombákat halmoztam a tetejükre. Kakukkfűvel és lestyánnal, és persze borssal hintettem meg, és a tetejére tettem a baconve göngyölt melldarabokat (erre mindenképpen szükség van, mert a mell a megnyúzás miatt bőr nélküli, és kiszáradna). Húslevessel és vörösborral öntöttem fel, és lefóliázva puhára pároltam, majd a végén fólia nélkül pirosra sütöttem.

Tálalás előtt az almát és a hagymát a pecsenyelével pürésítettem, és ezzel a mártással tálaltam az egyébként igen finom vadhúst.

2010. augusztus 30., hétfő

Szilva, szilva, szilva...


Szilva a hímzésen, szilva a tányéron, és szilva a sütiben...
Amilyen ritkán szánom rá magam a sütésre, manapság olyan sűrűn érzek erre késztetést. Úgy látszik, öregszem. Mindenesetre csakis baromi egyszerű, hülyebiztos sütireceptek jöhetnek szóba.
Ezt a szilvás sütit Kinga remekműve ihlette, ami bár másképpen készült, de az eredmény (mármint az enyém) az övéhez hasonlóan finom lett.
Én így csináltam:
30 dkg cukrot, ugyanennyi lisztet, 3 tojást, egy deci étolajat, egy csomag vaníliáscukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport jól összekutyultam, és egy kivajazott, zsemlemorzsával megszórt tepsibe kentem a masszát. belenyomogattam egy kiló megtisztított, felezett szilvát (nem túl érett szilvát, különben szottyos lesz), az egészet bőven megszórtam fahéjas cukorral, és lassan megsütöttem.

2010. augusztus 26., csütörtök

Máktorta


A minap Dóráék voltak vendégségben, és ilyen tortával leptek meg minket. A gyerekek egy másodperc alatt fölporszívózták, amin nincs mit csodálkozni, mert iszonyú finom.
Úgyhogy másnap gondoltam egyet, és megcsináltam én is. Nagyon szimpatikus, hogy amellett hogy finom, rém egyszerű elkészíteni, még nekem is sikerült.
Hat tojást kettéválasztunk, a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük 20 dkg vajjal, 15 dkg cukorral, 2 comag vaníliáscukorral, egy kávéskanálnyi sütőporral, majd belekeverjük a lényeget, 15 dkg őrölt mákot és 70 gr darált diót, egy csipet fahéjat. Óvatosan hozzákeverjük a felvert habot, homogén masszává elegyítjük az egészet, kivajazott tortaformába öntjük és 150 fokon kb egy óráig sütjük.
Nem megmondtam?
Van aki lekvárral és tejszínhabbal szereti, szerintünk így magában is remek.

2010. augusztus 1., vasárnap

Sajtos húsgolyók


Nem nagy kunszt, és a hagyományos fasírttól nem nagyon tér el, de azért finom és látványos fogás.
Egy kiló darált hús, egy nagy megpárolt hagyma, egy másik felaprítva, de nyersen, négy gerezd zúzott fokhagyma, só, bors, őrölt koriander, petrezselyemzöld, két tojáz, némi zsemlemorzsa - és ez esetben még egy csészényi ajvár paprikasaláta, - kever-kutyul, stb. A gombócok közepibe kétcentis sajt-darabkákat rejtünk, prézliben meghempergetjük, és forró olajban kisütjük. Hidegen is jó, de az igazi természetesen forrón, amikor a sajt még folyós, ha beleharapunk.

Töltött szőlőlevelek

Érdekes, még sosem szántam rá magam töltött káposzta készítésére. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy nekem az túl macerás, majd én inkább megeszem, amit a Mami, vagy Gyula, vagy a szomszéd Dórika elém tesz... :) Mindhárman töltöttkáposzta-bajnokok. Egyszer egy karácsonyra mind a hárman ezzel örvendeztettek meg bennünket, nehéz lett volna választani.
Na de nagyon elkalandoztam már megint, térjünk vissza a valóságba.
Mert bizony, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a töltött káposzta görög öcsikéjének meggyurmázásához most mégis kedvet kaptam.
Persze ebből is létezik milliónyi verzió, húsos és vega egyaránt, és az enyém nyilván meg sem közeliti az autentikót, egy görög mammával tutira nem kelnék birokra, de jó lett.

A nagykönyv aszongya, hogy keverjünk össze fél kiló nyers darált húst, fél csésze rizst, egy tojást, egy marék mentalevelet, fél marék beáztatott mazsolát, sót-borsot, egy nagy, apróra vágott hagymát, petrezselyemzöldet és 4 evőkanál citromlevet, valamint egy iciripiciri csipet fahéjat, és ezzel a keverékkel töltsük meg az előzőleg pár másodperc alatt megpuhított szőlőleveleket. Aszongya továbbá, hogy egy lábosban olvasszunk fel 4 evőkanálnyi vajat, ebbe rakosgassuk szépen a kis batyukat, öntsük fel húslevessel és kb két órán keresztül lassan főzzük meg.

Naná, hogy én nem így csináltam :).
Az összetevők stimmeltek, csak én mindent előfőztem. Pusztán azért, mert más ételek is készültek, amihez kellett főtt rizs és párolt húsragu is. Ha így főve készítjük, akkor a szőlőbatyukat már csak pár percig kell utólag még főzni, addig, míg a levelek egészen átfőnek és átveszik a leves zamatát. Friss mentás joghurt dukál hozzá.

2010. június 26., szombat

Zöldfűszeres-szezámmagos bundában sült tőkehal


A halszeleteket enyhén besóztam, majd hagyományos módon bepaníroztam. Hagyományos módon csupán azt értem, hogy liszt-tojás-prézli sorrendben, nem hagyományos viszont abban az értelemben, hogy a panírt jelentősen felhoztam.... A tojásba sót, két gerezd zúzott fokhagymát, egy nagy marék felaprított zsályát és kerti oregánót kevertem - mindkettővel rendesen tele van a kertem - , a zsemlemorzsához pedig fele-fele arányban szezámmagot kevertem. Ettől még ropogósabb lesz a panír.
Grillezett paprikasalátával és citromos, fokhagymás, snidlinges majonézzel ettük.
(Utóirat: Bár leveldulán keresztül fényképeztem a tálat - csak mert olyan gyönyörű színe van - azért azt senk ne gondolja, hogy a tányérra díszítésnek is levendulát tettem. Nem, nem, az a másik lila virág a tányéron, az bizony a kerti zsálya virága! Én nem is tudtam eddig, hogy ilyen virágja van a zsályának. Nagyon szép!)

2010. június 23., szerda

Csápáti


És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban minden indiai menüsor elengedhetetlen hozzávalója, a számos indiai kenyérféleség egyike. Ez esetben a Csápáti.
Itt most direkt tértem el kicsit a szakácskönyv receptjétől, de nekem ez így, ahogy én csináltam, nagyon bejött. A szakácskönyv aszongya, hogy keverjünk össze 100 g teljes kiőrlésű és 100 g finomlisztet 150 ml vízzel. Eddig én is így csináltam. Azonban én hozzákevertem a tésztágoz 100 g olvasztott vajat is. A könyv szintén használ 100 g olvasztott vajat, azonban ezt nem a nyers tésztához keveri eleve, hanem utólag keni rá a kisült lepénykékre. Az én verziómmal lágyabb, így befogadóbb tészta az eredmény, amivel jobban lehet tunkolni a finom szaftos ételeket.
Tehát ha mindezeket még egy csipetke sóval összekeverjük és jó lágy tésztát kapunk, osszuk nyolc egyenlő részre, és nyújtusk ki vékonyra a korongokat. Egy tepsit forrósítsunk fel, és oldalanként süssük a lepénykéket addig, amíg megjelennek rajta ezek a szép barna odasült pöttyök. Sülés közben gyönyörűen felpuffad a tészta, ez remek, mert ennek köszönheti majd a laza jellegét akkor is, amikor kihűlve összelappad.

Csicseriborsó kulimász


Először is megfőztem a csicseriborsót. Ez jó sok időbe beletelik, ha valaki gyorsan akarja megfőzni az ételt, előző éjszaka áztassa vízbe. De én éjszaka még nem tudtam, hogy másnap majd csicseriborsót akarok főzni, így maradt a hosszantartó főzés.
Kis olajat hevítünk, megsütünk benne egy nagy fej felaprított hagymát. Beletesszük a mozsárban kissé megdolgozott koriandert, római köményt, kis reszelt gyömbért és csilit, egy kis paradicsomot feldarabolva, hozzáadjuk a megfőtt csicseriborsót, felöntjük a főzőlevével (kevéssel!), fél kávéskanál tamarindszószt adunk hozzá, ugyanennyi garam masalát, pici cukrot és összerotyogtatjuk. Hozzákeverünk egy pohár sűrű joghurtot, és ezzel is összerottyantjuk.

2010. június 22., kedd

Indiai zöldborsós csirke




Bár a többi indiai ihletésű étel sem konkrétan az "Egy falat India" című szakácskönyv receptje alapján készült, noha az adta az ihletet, ezt az ételt végképp a könyv több receptjéből összeollózva nagyjából én találtam ki. Ezt nem azért mondom, mintha különösebben büszke lennék rá, hanem csak azért, hogy ne keressétek az étel leírását sem a könyvben, sem a neten, mert nincs is. Mint oly gyakran, valójában ez is csak egy improvizáció. Leginkább a Kerala elnevezésű ételhez hasonlít.

Szóval így csináltam:
Megpirítottam a kifilézett, ámde bőrösen hagyott csirkecomb darabkákat (hat db egész comb). Kivettem őket, és a kisült (nem kevés!) zsírjából kicsit leöntöttem, a maradékon megpároltam egy hatalmas fej hagymát és négy gerezd fokhagymát, valamint egy kis darabka reszelt gyömbért. Aztán visszatettem a húsokat, és még curryporral, szétmorzsolt római köménnyel, korianderrel, sóval és borssal ízesítettem a csirkét, hozzákevertem kb két evőkanálnyi paradicsompürét, fél evőkanál szójaszószt, és felöntöttem egy kevés alaplével. Amikor félig megpuhult, beleszórtam a borsót, és készre főztem az egészet.

Vöröslencse mártás


Egyszer már volt vöröslencse, ez is kicsit hasonlít a korábban készített vöröslencse pástétomhoz, de csak kicsit. Más az íze, más az állaga, magyarul tök más.
Ez a mostani annyira bejött a Petinek, hogy épp csak megkóstolta a többi fogást, de teljesen rákattant és csak ezt ette csápátival tunkolva. Meg tudom érteni.
Rendkívül egyszerű elkészíteni, így ni:
Kb negyed kiló vöröslencsét, egy nagy, durvára vágott hagymát, babérlevelet, sót, borsot, felaprított paradicsomot, nagyon pici csilit, kurkumát, mozsárban megőrölt római köményt (imádom az illatát!!!), koriandert és mustármagot, valamint curryport, sót, borsot és kb fél liter vizet felteszünk főni. A titkos összetevő ez esetben 250 ml kókusztej. Különlegesen finommá varázsolja az ételt.
Turmixolni nem kell, magától szétfő.

Sertésragu indiaiasan


Egy jókora marék felaprított hagymát, öt gerezd zúzott fokhagymát és egy kb ötcentis darab reszelt gyömbért kis olajon megpirítunk. Hozzáadjuk a kilónyi felkockázott húst, valamint hosszanti csíkokra vágott piros és zöld színű paprikát, és nagy lángon megpirítjuk. Aztán mérsékeljük a lángot, és előbb csak saját levében, majd egy kis alaplét és két apróra vágott paradicsomot hozzákeverve pároljuk tovább a húst. Egy másik serpenyőben mustármagot, koriandert és köményt pirítunk addig, míg pattogni kezdenek a magok. Kivesszük, majd amikor kissé kihűlt, mozsárban összezúzzuk a fűszereket és a húshoz keverjük. Továbbá még egy kis fokhagymát, gyömbért, babérlevelet, chilit, kurkumát, őrölt borsot, curryport és egy kis garam maszalát teszünk bele. Utóbbi készen kapható, én a Patakis-félét használom. Még egy kevés pirospaprikát is ír a recept, de amint az a fotón is látható, én ezt kifelejtettem. Pedig igazán gyanakodhattam volna, hiszen az enyém nem olyan színű lett, mint a szakácskönyv (Egy falat India) fotóján látható étel. No mindegy, majd legközelebb. Ja, és természetesen meg is kell sózni, de ezt mondanom sem kell.
Amikor a hús elkezd picit puhulni, akkor tesszük bele a fél kilónyi felkozkázott krumplit (nem új krumpli). Addig főzzük, amíg a hús és a krumpli is egyaránt nagyon puha lesz.

Indiai vacsora

Tegnap volt Ali névnapja, gondoltam hát egyet, és egy indiai menüsorral leptem meg. A továbbiakban egyenként leírom az egyes fogásokat, amelyek mellé egy kis kurkumával színezett basmati rizst főztem. Főzéskor az "Egy falat India" című könyvet használtam, de szokásom szerint inkább csak inspirálódtam belőle, semmi sem a nagykönyv szerint készült egy az egyben, hiszen sok alapanyagról még csak nem is hallottam (mint pl ördöggyökér, mung bab, pálmacukor, kasszialevél, meg ilyenek).
(Megjegyzés: A háttérben látható kép természetesen a saját képem, a Királylány születik című könyvből származik. S hogy mi keresnivalója van egy gasztroblogon? Hát csak annyi, hogy a hátteret fűszerekkel festettem...)

Diétás hétvége





Nagyon kemény hétvégénk volt. Kezdtük egy kis balatoni előnyaralással, majd "átruccantunk" Bükkszentkeresztre a nagycsaládi találkozóra, végül Kristófék cserépváraljai tanyáján koronáztuk meg a gasztronómiai kihívásokban (mint például hagymás rostélyos, sztrapacska csülökkel és hasonló kímélő ételek....) cseppet sem szűkölködő hétvégét.

Ági és Kristóf nagyon kedvesek voltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezt a csekélyke kis kecskével, kacsával és mangalicával megrakott méteres tepsit tették elénk egyenesen a kemencéből. Nagyon durván finom volt, ebéd után érthető módon a kirándulás helyett a sziesztát választottuk.....

2010. június 8., kedd

Zsenge zöldborsóleveske


Ha nyár, akkor lecsó, vagy friss, zsenge zöldborsóleves. Most borsóleves.
Kis vajon vagy olajon megpárolunk egy fej hagymát, jöhet rá a zsenge sárgarépa felkarikázva, pirospaprika, megkever, vízzel felönt, borsó bele és egy kis tej, só és pici cukor, rotty, rotty, ha zsenge a borsó majdnem ennyi idő alatt el is készül. A végén nokedlit szaggatok bele egy tojásból és annyi lisztből és vízből, amennyitől kellemesen lágy marad a tészta. A legvégén pedig megszórom egy marék petrezselyemmel.

2010. június 6., vasárnap

Csokicsokicsokicsoki! Süti.

Hétvégén itthon volt az összes gyerek és unoka (mind az egy), nagyon jó volt:)....
Anna pedig prezentálta, hogy többek közt hogyan hízlalja Tomit, hát így:

34 dkg csokit és 17 deka vajat gőz fölött felolvaszt. Amikor már szép homogén a massza, hozzákever óvatosan3/4 bögre cukrot, 1/3 bögre lisztet, és öt tojást, mégpedig
a sárgáját és a fehérjét külön-külön felverve. Aztán szépen megsüti kivajazott, kilisztezett tepsiben, majd feltálalja az álmélkodó családnak. Iszonyú finom, nagyon tömény (és nagyon drága).

2010. június 4., péntek

Kacsamell epermártással






Tegnapelőtt, azaz június másodikán reggel egy gyönyörű rózsát pillantottam meg az éjjeliszekrényemen, amint kinyitottam a szemem. Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kedves gesztusnak, mert hálistennek gyakran előfordul, hogy Ali ily módon tegye szebbé a reggelemet. De amint megszólalt: Boldog tizenötödik évfordulót! - rögtön leesett, hogy úristen, igen, hiszen június másodika van! Éppen tizenöt évvel ezelőtt, június másodikán ismerkedtünk meg! Ezt a napot szinte jobban számontartjuk, mint a házassági évfordulónkat - no ez nem azt jelenti, hogy azt ne ünnepelnénk meg, az ember ragadjon meg minden alkalmat az ünneplésre! Ez a nap tehát igazi mérföldkő az életemben, mert ezen a napon jött a képbe Ali és Bori, akit azonnal a szívembe zártam. Tomival, aki akkor nyolc éves volt, csak napok múlva ismerkedtünk meg, iszonyú édes kisfiú volt.
Na de nagyon elragadtak az emlékek, térjünk vissza az ünnepi vacsorához...
A Nők Lapjában figyeltem fel erre a receptre, a gyönyörű fotó (nem olyan, mint ez) azt sugallta, hogy csábító és érzéki étel lehet a kacsa epermástással. Ilyet ugyanis még sohasem kóstoltam. Narancsos kacsát magam is szoktam készíteni, a gyümölcs nagyon jól illik a kacsához.
A mártást ugyanúgy készítettük, ahogyan az újságban le van írva, a húst azonban nem.
Már megint pofázok, jöjjön végre a recept:
A kacsamell (hármunknak két mell) bőrét beirdaltuk, csak sóval és borssal dörzsöltük be, és pár óráig a hűtőben hagytuk. Amikor elérkezett az idő, Ali közepes lángon a bőrös felén öt percig, a másikon tíz percig sütötte sütötte a melleket. Így kívül ropogós, belül szaftos-rózsaszín lett a hús. Eközben én megcsináltam az epermártást:
Fél kiló feldarabolt epret, egy deci vörösbort és tíz deka barnacukrot fél órán keresztül lassan főzőcskézünk, az utolsó percekben nagy lángon besűrítjük és átpasszírozzuk. (Megjegyzés: a passzírozásból visszamaradt értékes epermasszát nem kell kidobnunk: az alábbi desszertet el lehet készíteni belőle.)
Mi málnaecetes ruccolával ettük, és a Disznókő pincészet tokaji furmintját kortyolgattuk hozzá. Mindez együtt elképesztő ízharmóniát adott. Olyannyira, hogy másnap megismételtük...

2010. június 2., szerda

Tejszínes eperjoghurt

Bevallom, nem sok gyümölcsöt szeretek, az eper ritka kivétel. Éppen most, május végén, június elején a legfinomabb a hazai eper. Én mindig az apróbb szemeket kotorászom ki a zöldségesnél, mert azok sokkal édesebbek, mint a nagyobb társaik.
Ehhez a rendkívül bonyolult desszerthez szükségünk lesz két marék eperre, egy pohár joghurtra és (sajnos) kétszer annyi tejszínre, valamint egy zacsi vaníliáscukorra. Természetesen készülhet fordított arányban is, úgy az eredmény kissé könnyebb és icipicit fanyarabb. Kinek hogy tetszik jobban. Én úgy vagyok vele, hogy olyan ritkán eszem édességet, hogy ha mégis, akkor az legyen már édes - és ha lehet, még zsíros is ráadásul :)....
Az eperből néhány szemet felkarikázunk, ezek lesznek a krémben a jutalomfalatkák.
Az összes többi hozzávalót beledobáljuk az aprítógépbe, ami egy pillanat alatt gyönyörű rózsaszín krémet varázsol. Az eperszeletkéket körberakosgatjuk a tálka falán, és beleöntjük a joghurtot.
Mmmmmmm!

2010. május 29., szombat

Kaják kiállításmegnyitóra


Tegnap kiállításmegnyitóm volt, amihez én szolgáltattam a harapnivalót, hogy a kiállításmegnyitókon szokásos kannásbor-pogácsa párosát némiképp felülírjam...
(Na itt nem az Anno-ra célzok: ott nem csak a könyvek igényesek, hanem az ilyen eseményeken felszolgált finomságok is)
No és tegnap annyian kérdezték, hogy ez meg az hogy készült, hát az egyszerűség kedvéért itt szedem össze a recepteket, hogy ne kelljen mindenkinek egyesével leírnom. Két recept volt már itt a blogon, hiszen ezek jól bevált partikaják nálam, hiszen nagy vendégségek alkalmával gyakran készítek cukkinifasírtot és rokfortgolyókat.
Valamint ilyen-olyan kencékkel töltött sajtkosárkákat. Maga a sajtkosár elkészítése itt olvasható, a töltelékeket alább írom le, borzasztó egyszerűek:
SZARDELLÁS AVOKÁDÓKRÉM:
Egy nagyon érett avokádót villával szétnyomkodtam, egy szardellafilét szintén apróra zúztam és hozzákevertem az avokádóhoz. Egy gerezd fokhagymával, pár csepp citromlével, kevés majonézzel és borssal ízesítettem, és összekevertem az egészet.
SAJTKRÉM
Sajtkrémeket gyakran csinálok, mindig egészen máshogy. A tegnapit pl így, nem egy nagy vaszisztdasz:
Két tömlő kempingsajtot, füstöltsajtkrémet és gömböcskés-szemcsés túrót összekutyulok, jócskán teszek hozzá petrezselymet, két gerezd fokhagymát és újhagyma zöld szárát aprítok bele, és egy kicsit megsózom.
A sajtkosárkákhoz még annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt tegnap színeztem őket: az egyik fajtát pirospaprikával, a másikat petrezselyemmel kevertem össze, mielőtt betettem volna amikróba.
További nagyon fontos megjegyzés, sajnos saját tapasztalatból mondom. Ezek a sajtkosárkák úgy finomak, ha nagyon ropogósak. Sajnos én idejekorán beletettem a kenceficét, így megpunnyadtak. Tehát csakis rögtön fogyasztás előtt szabad megtölteni, mert a krém eláztatja, megpuhítja a sajtot.

2010. május 25., kedd

Spárga tunkolva

Gyorsan valami egyszerűt, amíg még ér spárgát csinálni....
Ezt a valóban rém egyszerű dolgot a TV-ben láttam, Nigella adott elő vele egy felnőtteknek szóló magánszámot. Mert ahogy az a gyönyörű nő tunkolta, csurgatta, nyalta és szopogatta a zsenge kis spárgavégeket a lágytojásba mártogatva, na az felért egy tizennyolcas karikával.

A recepten amúgy nincs mit magyarázni, mert nincs is. Én sima fokhagymás-petrezselymes vajjal locsoltam meg az egyszerűen-hagyományosan megfőzött spárgát.

Pünkösdi zsömle



Úgy látszik, nem tanulok. Tegnap reggel - Pünkösd Hétfő lévén - szép nyugodtan felkelt a család, és készülődtem vonlna megteríteni az asztalt valami jó kis komótos reggelihez, amikor hopp!, hirtelen deja vu érzés kerített hatalmába. De hiszen pont ugyanez történt pontosan egy évvel ezelőtt! Akkor is elfelejtettem bevásárolni, és elfelejtettem, hogy ezen a napon a környéken zárva vannak a boltok. Ilyenkor jön jól egy ilyen gyors kenyérféle. Megismételtem hát a tavalyit, és minthogy ez már, úgy látszik, hagyomány nálunk, hát elkereszteltem Pünkösdi Zsömlének :).
Csupán azzal turbóztam fel a tavalyit, hogy most megkentem tojással a tetejüket, és megszórtam köménnyel és reszelt sajttal.

2010. május 23., vasárnap

Túrógombóc


Hogy igen ritkán bukkan fel édesség ezen a blogon, az nagyon nem véletlen. Én nem szeretem, ezért nem készítem, mert nem tudom, milyen a jó édesség.
Peti régóta duruzsolta, hogy a túrógombóc így meg úgy....
Hát akkor legyen túrógombóc.
Fél kiló túrót összekeverünk 2 tojással, 13 dkg búzadarával, icipici sóval, és énszerintem két púpozott evőkanál cukorral. (A Recept fél evőkanál!!! cukrot ír, de jaj! Én megízleltem, és úgy vélem, ha már édesség, hát legyen édes!! És szerintem még így sem lett nagyon édes...)
Mindezt összekeverjük és egy óráig állni hagyjuk hideg helyen. Aztán kis gombócokat gyurázunk, és forró, olajos vízben kifőzzük. A lábost néha megrázogatjuk, nehogy leragadjanak a gombócok. Közben zsemlemorzsát pirítunk, illetve elkészítjük a mártást, amivel majd leöntjük a gombócokat. Van, aki fahéjjal szereti, én, ha szeretném az édességet, ezért a mártásért rajonganék :) :
Tejföl, citromhéj, pici citromlé. És jó sok vaníliáscukor!!! :)

Alaplé - A Titkos Csodafegyver

Mint sok minden mást, azt is Gyulának köszönhetem, hogy mindig van a mélyűtőben egy kis csodaszer. Vagyis Alaplé, ami majdnem mindenhez kell, vagy legalábbis jó ha van.
Köszönöm, Gyula! :))
Az alaplé pedig nem más, mint egy húslevesféleség, rengeteg-rengeteg csontból főzve. Ha nincs elég csontunk, jó sok csirkeszárnyból is lehet főzni - ez esetben utólag mi mindig felhasználjuk a főtt szárnyakat egy kis mézes-csilis-fokhagymás pácban grillezve).
Na és ugyanúgy rengeteg zöldség, mint ami a húsleveshez kell. Én a szokásos húsleveshez képest még egy diónyi gyömbérrel, borssal, jó sok fokhagymával, szerecsendióvirággal, és egy fél csillagánizzsal ízesítem a levet. Ezektől hihetetlenül illatos lesz! És nem sózom meg, mert majd úgyis sózom az ételt, amibe belekerül.
Aztán, természetesen lezsírozom, és úgy porciózom kis műanyag dobozkákba a fagyasztóba.

Marhaszegy paradicsomszósszal




Igen, igen, még mindig Ali....

Ritka jószágot, marhaszegyet zsákmányolt Ali a Lehelen. Visszaeső bűnös, a hentes bácsi már tudja, hogy a nagydarab szakállas bizonyára megint szegyér gyün....
A marhaszegy (számomra bevallom, undorító módon) faggyús. Ám talán éppen e tulajdonsága okozza, hogy renddkkíííívül finom marhasült készül belőle.
Ali kicsontozta a húst, ám a faggyút rajtahagyta. Egy hatalmas serpenyőben megsütötte minden oldalát (faggyústul-mindenestül). Utána átköltöztette a tepsibe, amiben órákig fog még sülni....
A serpenyőben visszamaradt zsiradékot felöntötte pici vörösborral és áfonyalekvárral. Babérlevelet és kakukkfüvet szórt bele, és ezzel, valamint még egy kis vízzel locsolta meg a tepsi tartalmát: azaz a nagydarab húst, a mellé fektetett sárgaréparudakat, a feldarabolt hagymákat, és a gerezdekre szedett fokhagymát. Só, bors.
Nagyon alaposan lefóliázta, és lassan-lasssan sütötte-párolta órákon át, míg olyan puha lett, hogy csak na!!!
Paradicsom-mártás:
Icipici bacon-darabkákat olvasztott ki Az Én Drágám, azon finomra vágott hagymát pirított. Ráöntötte a sűrű paradicsomlevet, némi Worchester szószt és sherry-ecetet, és lassan lassan összeforralta sóval-borssal, nádihegedűvel.
A pecsenyelét is érdemes mellétálalni, mert az is nagyon finom.

Pörkölt csirkebelsőségből


Mint mondtam, mostanában Ali főzött. Bár ha ezt nem említettem volna, akkor is nyilvánvaló lenne a tény: ezek a férfiasabb ételek és pörkölfélék (melyeknek én nem igazán vagyok elkötelezett rajongója, de be kell vallanom, ő bizony ellenállhatatlan dolgokat rittyentett...) inkább őrá vallanak.
Nos, ezt a csirkebelsőségekből készült pörköltet is ő főzte természetesen, mégpedig azok után, hogy Gyula beletette a bogarat a fülébe. Látott (érzett-szagolt) ugyanis egy bográcsolást a Várban, ahol egy bácsi kotyvasztott ilyen ételt a nagyérdeműnek. Azóta izgatta a két férfiú fantáziáját a dolog, hogy hogyan is lehet zúzából, csirkeszívből és csirkemájból úgy pörköltet főzni, hogy a máj le is legyen pirítva, de ne főjön szét, és a két kis izomcsomó, azaz a zúza és a szív olyan vajpuhára főjön, mint a máj.
Ali kispekulálta, és ekképpen főzte meg:
Csekély olajon megprirította a májat, majd kivette a serpenyőből és félretette. Innentől hagyományos pörköltalappal kezdte, vagyis némi apróra vágott bacont pirított, ennek zsírján pedig finomra aprított hagymát és paprikát fonnyasztott. Erre jött a nagyon apró darabokra vágott zúza és a szív, amit megszórt pirospaprikával, sóval, borssal, felöntötte alaplével, és szép lassan megfőzte. Amikor pedig megpuhult, akkor hozzákeverte a májat. Asszem, de azért majd kifaggatom a Főnököt, hogy tényleg így csinálta-e.

Csirke fokhagymaszószban


Mostanában Ali aktivizálódott elsősorban a konyhában, az ő alkotásait fogom a következő néhány posztban prezentálni. Ezt a spanyol fokhagymás csirkét minden esetben ő szokta elkészíteni. Meglepő, hogy mennyire másképpen indítják a spanyolok ezt a mi pörköltjeinkhez hasonló állagú ételt:
Viszonylag rusztikusabb darabokra vágjuk össze a kifilézett csirkecombot. Pirospaprikát, sót és borsot keverjünk össze, majd a csirkét tegyük egy nejlonzacskóba, szórjuk rá a fűszerkeveréket, és alaposan rázzuk össze, hogy a fűszer mindenhol bevonja a húsokat.
Kis olívaolajon megsütünk egy egész fej megtisztított fokhagymát, ha megsült, kivesszük a serpenyőből. Rádobjuk az olajra a húst és lepirítjuk. Aztán felöntjük egy kis sherryvel vagy konyakkal, és elpárologtatjuk belőle az alkoholt. Érdekes módon ettől máris gyönyörű, sűrű szaftja lesz az ételnek. Ha az alkohol elpárolgott, felöntjük alaplével, pár darab babérlevelet dobunk bele, és lefedve addig főzzük, míg megpuhul a hús és besűrűsödik a mártás.
Közben a megsült fokhagymát zúzzuk össze pépessé, és adjunk hozzá egy jókora marék felaprított petrezselymet. Ezt a sűrű masszát keverjük az ételhez, és még egy kicsit főzzük együtt.
Nagyon finom, a legjobb friss kenyérrel tunkolva....

2010. május 16., vasárnap

Spárgakrémleves

Ilyen fos időben, mint ami két hete van, semmi nem esik olyan jól, mint egy finom, forró leves. Mindenféle zöldségkrémleveseket szeretek, de talán a spárgakrémlevesnél nincs is finomabb. Bár esélyes még az Annáék sütőtöklevese, az is nagyon finom, és főleg gyönyörű narancssárga. Én még nem csináltam, de majd novemberben bepótolom...
Na de térjünk vissza a spárgához. Csak beszélek, beszélek, mert a leves elkészítése oly egyszerű, hogy két sorban el lehet mondani... Általában fehér spárgából szokás készíteni, én most felesben csináltam, mert tegnapról maradt még pár szál zöld.
A spárgákat megtisztítjuk, karikára vágjuk, kis vajon picit megpároljuk. Aztán felöntjük húslevessel, megborsozzuk, és puhára főzzük. Tejszínt öntünk bele, összeforraljuk, összeturmixoljuk és meghintjük egy kis petrezselyemmel.
Nagyon, nagyon selymes leveske...

2010. május 15., szombat

Lazac spárgával


Vagyis helyesebben spárga lazaccal, ugyanis itt most a spárgán volt a hangsúly. Volt itthon egy kis darab lazac, megsütöttem hát a spárga mellé "köretnek".
Annyira imádom a spárgát, mégis nagyon ritkán készítek. Talán mert oly rövid a szezonja. Á propos: ha valaki netán olvassa ezt, tudja-e, hogy vajon le lehet-e fagyasztani az ínséges téli napokra egy kis friss tavaszt? Én eddig még nem mertem.
Natehát.
A megtisztított (= fás rész levág, ha kell meghámoz) spárgát tepsibe fektettem, és meglocsoltam zsályás fűszervajjal. (Azaz: a vajat felolvasztottam, beleaprítottam a zsályát - egyenesen a kertből -, egy gerezd fokhagymát, sót, borsot, pici cukrot tettem bele.) Betoltam a sütőbe, és 200 fokon kb fél óráig sütöttem.
Az utolsó öt percben elkészítettem a lazacot is. Itt meg kell jegyeznem, hogy életem legjobb grillezett lazacát egy hónapja Svédországban ettem egy kocsmában. (Azért hangsúlyozom, hogy grillezett, mert én a lazacot nyersen szeretem a legjobban.) Az emlék alapján próbáltam megcsinálni, sajnos természetesen meg sem közelítette azt.
A lazacszeleteket durvára őrölt rózsa-és feketeborsba forgattam, és oldalanként 3-3 percig grilleztem, hogy kívül ropogósra süljön, belül azonban szép rózsaszín maradjon.
Fokhagymás majonézzel tálaltam, amibe pár csepp citromot is csepegtettem.

Diós gorgonzola


... És még mindig kencefice: ezúttal gorgonzolás.
Turmixgépbe tettem a gyönyörű, lágy gorgonzola darabkákat, pici fokhagymával, több frissen őrölt borssal, még több petrezselyemmel és durvára tört dióval ízesítettem.
Igazán nem lehet azt mondani, hogy a kutyának se kellett...

Szemcsés túró pirított szalonnával


Tegnap este borkóstolóra mentünk. Előtte mindig szoktunk itthon enni pár falatot, hogy ne nyomjunk be... annyira. Ezért csináltam ezeket a kencéket, melyekből láthatóan nem sajnáltam a zsírt. Szabad gyökök lekötése ugyebár....
Az itthon lévő alapanyagokból próbáltam összebarkácsolni a krémeket. Volt egy maréknyi szemcsés túró és bacon, ebből kéne kihozni valamit. Vajon milyen lehet ez a párosítás? Nem voltam biztos az eredmény sikerében, végül aztán megízleltem és elégedetten nyammogtam. Ismerősnek tűnt az íz: Hát persze! Hiszen hosszas fejtörés után feltaláltam a túróscsuszát! :)
Kisütöttem az apró kockákra vágott bacont, a pörcöket aztán belekevertem a szemcsés túróba, egy gerezd fokhagymával, pici sóval és borssal ízesítettem.
Jól csúszott rá a bor.

Kolbászkrém


Mindig is értelmezhetetlen dolognak találtam a kolbászkrémet. Minek pépesíteni azt, ami úgy jó, ahogy van? Már ha valóban úgy jó, ahogy van... Bóti kóbásznál ugyanis sose lehet tudni, mit kap az ember. Hát amit most kaptam, az nem volt éppen túl jó, kolbászként legalábbis élvezhetetlen volt.
Amikor ilyen esetben gyárt kolbászkrémet az ember - hogy tudniillik feljavítsa ami alapból nem jó - a fűszerezést mérlegelni kell, hogy vajon mi hiányozhat az alapkolbászból. Én úgy ítéltem meg, hogy ebből egy kis fokhagyma és só.
Feldaraboltam hát a kolbászt és aprítógépbe tettem, addig zúztam, amíg krémes állagú lett. Ekkor belekevertem egy jó evőkanálnyi vajat, egy kis gerezd fokhagymát és némi sót, és ezekkel együtt készre kevertem. Ennyi.

2010. május 11., kedd

Csülkös bableves - vagy valami olyasmi


A hétvégén hatalmas nagyüzem volt nálunk, minden nap vendégseregek jöttek-mentek, főztünk egy csomó finomságot, amit mind elfelejtettem lefotózni. Csak ez a kis csülkös bab maradt itt mementónak.
Csülkös babnak nevezem bár, de nem is az. Megpróbáltam kevésbé energiabombát készíteni, mint az eredeti nagyon finom, ámde masszív étel, ezért a következő trükkökkel enyhítettem a kalóriatartalmán:
Nem csülökből, hanem nagyon sovány füstölt húsból főztem, zsírszegény tejföllel készült és nem rántással, hanem pürésített babbal sűrítettem. Azért lefogyni ettől sem fogunk, de legalább a lelkiismeretem elégedett volt....

Egy nagyobb fej hagymát némi olajon megpároltam, majd gyorsan hozzákevertem a pirospaprikát. Felöntöttem vízzel a lábost és beletettem fűszereket: babérlevelet, köményt, borsot, egy egészben hagyott hagymát és egy fél fej összenyomott fokhagymát, na meg persze a húst és a babot. Szép lassú tűzön órákig elfődögél. Ha valakinek sietős, előző nap áztassa be a babot és kissé főzze elő a húst, de én ráértem. Vacsorára tuti megpuhul minden, ha délben kezdek is hozzá... Amikor már kezdett mutatkozni a puhulás jele, beleaprítottam a zöldségeket, azaz sárgarépát, fehérrépát és egy kis zellert. Mikor minden megfőtt, a húsokat kihalásztam a lábosból. (Amikor csülökkel csinálom, akkor is ugyanígy járok el.) Egy jókora marék babot is kiszedtem, és jó sok tejföllel együtt összepürésítettem, majd visszaöntöttem a levesbe. A húsokat apró kockákra daraboltam és ezek is visszakerültek a többi cucc közé. Mi még petrezselyemmel és apróra vágott nyers lilahagymával szoktuk tálalni.
Iszonyú finom.......

2010. április 28., szerda

Melanzane alla tulipana :)

Tegnap a Bori muszakát főzött, ez adta az ötletet, hogy én meg Melanzane-t csináljak. Volt már ugyan egyszer, de olyan gyatra lett a fotó, hogy gondoltam, megismétlem. Az eredmény nem lett most sem jobb, viszont nem kicsit erőltetett: mi sem természetesebb, mint hogy a tulipányosban térgyepülve szoktam ebédölnyi.....
De így legalább volt ürügyem, hogy lefényképezzem a tulipánjaimat.

2010. április 24., szombat

Atlétikaverseny és Critical Mass



Hogy hogy jön ez ide???
Hát úgy, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy talán érdemes néha elcsavarognom....
Mire kétnapi csavargásomból hazakullogtam ugyanis, az a látvány fogadott, hogy a férjem önfeledten főz. Ezt már szeretem ..... :)
Az úgy volt, hogy tegnap este buliba mentem. (Mondhatni belecsaptam a lecsóba. Ha már "gasztroblog"...)
Tulajdonképpen valamiféle évfolyamtalálkozó volt, ahová Alinak nem volt kedve jönni. És aztán lekéstem az utolsó vonatot, így a Boriéknál kellett aludnom... :)
Na és ha már ott aludtam, hát ott is ragadtam. És akkor már mér' ne menjünk együtt a Critical Mass-ra? Hát elmentünk.
Ami egyrészt nagyon jó élmény volt nekem (először voltam), másrészt nagy csalódás is: én azt hittem, ez egy jóízű (ugyeugye, hogy próbálok gasztro-jelzőket belecsempészni a cseppet sem témába vágó bejegyzésbe?) együtt-bringázás lesz, de nem az volt. Annyira sokan voltunk, hogy a táv nagy részében nem lehetett tekerni, inkább csak együtt-biciklitolás volt, az meg nem olyan izgi szerintem .... :/
Úgyhogy, amikor leszálltam itthon a biciklivel a vonatról, még kilóméter-hiányom volt, és elmentem még bringázni. Végre egyedül!!! :)
Mindeközben szegény Ali Peti atlétikaversenyén szívott. Bár, ha jól megnézzük a mellékelt képet (mármint nem a kajásat), jól láthatjuk, hogy talált elfoglaltságot.... :)

Na és ezt főzte nekem a drágaságom.
Karajszeletek mindkét oldalát megborsozta, majd kisütötte. A hússzeletek megmaradt olaján hagymát pirított szép lassacskán,aztán fokhagymát,
majd rádobta a gombát. Amikor levet eresztett, tejfölt és tejszínt kevert hozzá, amibe tárkonyt és majorannát szórt. Itt jegyezném meg, hogy a tárkony Ali ötlete volt! Zseniális!

2010. április 23., péntek

Túróval töltött gomba ruccola ágyon

Remek jószág a gomba, szinte bármilyen töltelékkel meg lehet pakolni, finom étel kerekedik belőle.
Most újhagymával és fokhagymával kevert túróval töltöttem meg, a tetejére parmezánt szórtam és megsütöttem. Aztán pedig egy kazal egyszerű lilahagymás ruccolán megágyaztam a kis fejecskéknek...
(Természetesen sokkal több gombafej készült, de a többiek csúnyácskák voltak, ők nem szerepelnek a fotón.. Jó, jó, tudom, ez diszkrimináció, de ez van.)

2010. április 16., péntek

Sárgaborsó főzelék

Vagyis stokeráj.
Azt hittem, némely eddigi fotómnál rondábbat már nem is tudok fotózni. De. Tudok. Na persze ember legyen a talpán, aki a sárgaborsó főzelékről guszta fotót tud készíteni....
No de mindegy is, ez egy nagyszeű étel, mert : 1. nagyon olcsó. 2. nagyon tápláló. 3. nagyon finom. 4. elronthatatlan.

A megmosott sárgaborsót füstölt hús darabkákkal feltesszük főni kicsit több vízzel, mint amennyi ellepi. Egy karikákra vágott hagymát, négy-öt felszeletelt fokhagymagerezdet és egy kevés egész zöldborsot szórunk bele (feketét is lehet) és addig főzzük, míg megpuhul a hús. Ez alatt az idő alatt a borsó is kellemesen cuspájzos állagúra fő szét, nem is kell botmixerrel pürésíteni.
Ropogósra sült hagymakarikákkal szokás megszórni a tetejét, de ez nem jutott a fotóra....
(Megjegyzés: ez a fotó már másnaposan készült - nem én voltam másnapos, hanem a főzelék - , így sokkal masszívabb lett az állástól a főzelék, mint ahogy szeretem.)

2010. március 31., szerda

Turbó kaja maradékokból - avagy elegánsan elnevezve: Ezer ízű csirkemell tekercsek :)

Jaj, bocsánat, nagyon régen nem írtam ide. De hát nem is főztünk, fogyóztunk (brrrrr), ugyan mit posztoltam volna...?
Most sem főztem, inkább csak kotyvasztottam, de ha már, akkor csinálok posztot erről a hibrid cuccról. Nem azért, mert olyan jó lenne, hanem mert holnapután utazunk Göteborgba a kiállításomra...
És mint tudjuk, ilyenkor én olyan ideges vagyok az utazás miatt, mert pakolni kell, stb, hogy ilyenkor idegességemben le szoktam vágni a hajamat. Mit vágni, metélni, nyiszálni, cincálni, rémes kócot szoktam fabrikálni a fejemre.
Úgyhogy ennél már az is jobb, ha elterelem a figyelmemet, és úgy teszek, mintha gasztroblog bejegyzést csinálnék valami finomságról, pedig nem is!

Naszóval, ez egy olyan étel, ami persze nincs is.
Mint oly sokszor, az hozta létre, hogy ugyanmá', mi van itthon.
Lássuk hát, mi volt itthon.
3 csirkemell
pár szem gomba
Néhány kanál spenótfőzelék
Maradék (általam készített) pizzaszósz
Kevés maradék (isteni) füstölthúsos túrókrém
sajt, sonka, zsálya a kertben.

A csirkemelleket vékonyra szeltem és kiklopfoltam. Tetszés szerint (imádom ezt a hiteles gasztro-kifejezést :)) megtöltöttem a fent említett hozzávalókkal, majd feltekertem őket. Tepsibe fektettem a takaros kis tekercseket, megszórtam őket zsálya-levélkékkel és reszelt sajttal, pici vízzel lefedve puhára, majd fedél nélkül pirosra sütöttem őket.

Mi sem egyszerűbb tehát:
Ha pont van otthon maradék spenótod, pár kanál pizzaszószod illetve egy kis túrókrémed, ne habozz, göngyöld csirkemellbe! :)
Azt hisszük, hidegen is finom. Tudományosan alátámasztani nem tudjuk, ugyanis melegen elfogyott.
De szerintem hidegen kiváló partikaja.