2014. július 29., kedd

Tárkonyos-rozmaringos nyúlragu vargányával




Olyan régen írtam ide, de valahogy nem volt mit. Leginkább olyan ételekről szeretek itt írni, amelyeket én találok ki. Most végre adódott egy ilyen: mint legtöbbször, most is a szerencsés véletlennek köszönhetően.

A minap Zoli barátunk nagyszabású nyúlvágást tartott a tanyán, és olyan kedves volt, hogy utána körbejárta a falut, és szétosztogatta a levágott nyulakat a szeretteinek.
Bori is kapott kettőt, de kétségbeesetten hívott fel, hogy jaj, segítsek már, mert a négynapos újszülöttel és a két kisgyerekkel most nem igazán van kedve a frissen kitakarított konyhában nyúlboncolást rendezni... Így hát gyorsan átszaladtam, elhoztam a nyulakat, és megcsináltam.

Egyszer már készítettem tárkonyos-vargányás nyúlragut, de nem akartam ugyanúgy megismételni, megint variálhatnékom támadt. Ezúttal sokkal egyszerűbb volt a munkamenet, és sokkal ízletesebb lett a végeredmény. Dupla haszon.

Előkészítés:
Alaposan megtisztítottam a nyulakat, majd nagyobb darabokra vágtam őket. 
A két nyúlhoz kb 15-20 dkg kimondottan húsos kolozsvári szalonnát használtam. Felkockáztam, és kisütöttem azt a kevés zsírját, ami volt neki :). Ha valaki zsírosabb szalonnához jut, abból jóval kevesebb is elég. A megsült pörcöket kivettem, majd a szalonnazsíron szépen egymás után megpirítgattam a csontos-húsos nyúldarabokat.

Amikor mindegyik megpirult, kivettem, és a serpenyőben négy jó nagy fej hagymát apróra kockázva szép lassan megdinszteltem. A végén három kövér gerezd zúzott fokhagymát is adtam hozzá. Ekkor került bele kb fél kg vargánya-erdei gomba, vegyesen (ha több is van, még jobb!). Ebbe most laskagomba is került, amit egyébként nem szeretek, mert olyan nagy, és nekem olyan fura. Hát tapló, na. Most viszont kaptam bébilaskát, nagyon picit, és megtetszett, mert olyan kis szép volt :). 
(És finomabb is a nagy rágós és szerintem unalmas tesójánál.)

Főzés:
Megpároltam a gombákat, majd felöntöttem egy fél liter vörösborral. Elpároltam belőle az alkoholt, majd visszatettem a szalonnakockákat, és fél liter húslevest adtam hozzá. Ekkor került bele pár babérlevél, tárkony (ezúttal egy evőkanál szárított), kakukkfű és rozmaring, meg egy kis őrölt bors. Pár percig együtt forraltam.

Elővettem a szép nagy zöld :) őrségi cseréptálamat, és belerakosgattam a húsokat. Ráöntöttem ezt az illatos levet, rátettem a tetejét, és 180 fokos sütőben hosszasan pároltam a húsokat. Időnként leellenőriztem, a léből kilógó részeket szorgalmasan locsolgattam. Majd amikor puha lett, kivettem a cseréptálat.

Mártás:
A léből kivettem a húsdarabokat, félretettem. A darabos levet is kivettem a cseréptálból, mert most turmixolás következik, és cseréptálban ugye nem turmixolunk. A babérlevelet kidobtam. 
A lébe úgy tessék-lássék belemaszatoltam a merülőmixerrel, úgy, hogy inkább több massza legyen, de azért maradjanak darabos, rusztikus részek is a gombából. Azután kevertem bele két-három evőkanál tejfölt, kóstolás után újraízesítettem. Rotty, rotty.
Húsok vissza a cseréptálba, mártás rá, és ha kész a krumpli, akkor lehet is tálalni.

Robbantott krumpli:
Ja, hogy a krumpli! Végre itt a rendkívül egyszerű, és rendkívül nagyszerű robbantott krumpli leírása!
Amíg a sütőben készülődött a nyúl, addig feltettem sós vizet forrni. A forró vízbe apró szemű krumplikat dobáltam héjastul, egyforma méretűeket. (Azért ez a nem új, de fiatal krumpliból ideális.)
A majdnem megfőtt krumplikat leszűrtem, egy lapáttal enyhén kilapítottam őket.
Forró serpenyőben némi olajat hevítettem, majd pirosra sütöttem mindkét oldalát.

És így tálaltam, ahogy a fotókon látható: krumpli, nyúl, mártás, petrezselyemmel megszórva. 
És azért van két fotó, mert nem tudtam dönteni. Az egyiken jobban látható az étel, de a másikon meg olyan szép az eső áztatta zöld kert, szóval ilyen a tárkonyos rozmaringos vargányás nyúl eső után! :)
Jó étvágyat!