2010. június 4., péntek

Kacsamell epermártással






Tegnapelőtt, azaz június másodikán reggel egy gyönyörű rózsát pillantottam meg az éjjeliszekrényemen, amint kinyitottam a szemem. Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kedves gesztusnak, mert hálistennek gyakran előfordul, hogy Ali ily módon tegye szebbé a reggelemet. De amint megszólalt: Boldog tizenötödik évfordulót! - rögtön leesett, hogy úristen, igen, hiszen június másodika van! Éppen tizenöt évvel ezelőtt, június másodikán ismerkedtünk meg! Ezt a napot szinte jobban számontartjuk, mint a házassági évfordulónkat - no ez nem azt jelenti, hogy azt ne ünnepelnénk meg, az ember ragadjon meg minden alkalmat az ünneplésre! Ez a nap tehát igazi mérföldkő az életemben, mert ezen a napon jött a képbe Ali és Bori, akit azonnal a szívembe zártam. Tomival, aki akkor nyolc éves volt, csak napok múlva ismerkedtünk meg, iszonyú édes kisfiú volt.
Na de nagyon elragadtak az emlékek, térjünk vissza az ünnepi vacsorához...
A Nők Lapjában figyeltem fel erre a receptre, a gyönyörű fotó (nem olyan, mint ez) azt sugallta, hogy csábító és érzéki étel lehet a kacsa epermástással. Ilyet ugyanis még sohasem kóstoltam. Narancsos kacsát magam is szoktam készíteni, a gyümölcs nagyon jól illik a kacsához.
A mártást ugyanúgy készítettük, ahogyan az újságban le van írva, a húst azonban nem.
Már megint pofázok, jöjjön végre a recept:
A kacsamell (hármunknak két mell) bőrét beirdaltuk, csak sóval és borssal dörzsöltük be, és pár óráig a hűtőben hagytuk. Amikor elérkezett az idő, Ali közepes lángon a bőrös felén öt percig, a másikon tíz percig sütötte sütötte a melleket. Így kívül ropogós, belül szaftos-rózsaszín lett a hús. Eközben én megcsináltam az epermártást:
Fél kiló feldarabolt epret, egy deci vörösbort és tíz deka barnacukrot fél órán keresztül lassan főzőcskézünk, az utolsó percekben nagy lángon besűrítjük és átpasszírozzuk. (Megjegyzés: a passzírozásból visszamaradt értékes epermasszát nem kell kidobnunk: az alábbi desszertet el lehet készíteni belőle.)
Mi málnaecetes ruccolával ettük, és a Disznókő pincészet tokaji furmintját kortyolgattuk hozzá. Mindez együtt elképesztő ízharmóniát adott. Olyannyira, hogy másnap megismételtük...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése