2010. május 29., szombat

Kaják kiállításmegnyitóra


Tegnap kiállításmegnyitóm volt, amihez én szolgáltattam a harapnivalót, hogy a kiállításmegnyitókon szokásos kannásbor-pogácsa párosát némiképp felülírjam...
(Na itt nem az Anno-ra célzok: ott nem csak a könyvek igényesek, hanem az ilyen eseményeken felszolgált finomságok is)
No és tegnap annyian kérdezték, hogy ez meg az hogy készült, hát az egyszerűség kedvéért itt szedem össze a recepteket, hogy ne kelljen mindenkinek egyesével leírnom. Két recept volt már itt a blogon, hiszen ezek jól bevált partikaják nálam, hiszen nagy vendégségek alkalmával gyakran készítek cukkinifasírtot és rokfortgolyókat.
Valamint ilyen-olyan kencékkel töltött sajtkosárkákat. Maga a sajtkosár elkészítése itt olvasható, a töltelékeket alább írom le, borzasztó egyszerűek:
SZARDELLÁS AVOKÁDÓKRÉM:
Egy nagyon érett avokádót villával szétnyomkodtam, egy szardellafilét szintén apróra zúztam és hozzákevertem az avokádóhoz. Egy gerezd fokhagymával, pár csepp citromlével, kevés majonézzel és borssal ízesítettem, és összekevertem az egészet.
SAJTKRÉM
Sajtkrémeket gyakran csinálok, mindig egészen máshogy. A tegnapit pl így, nem egy nagy vaszisztdasz:
Két tömlő kempingsajtot, füstöltsajtkrémet és gömböcskés-szemcsés túrót összekutyulok, jócskán teszek hozzá petrezselymet, két gerezd fokhagymát és újhagyma zöld szárát aprítok bele, és egy kicsit megsózom.
A sajtkosárkákhoz még annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt tegnap színeztem őket: az egyik fajtát pirospaprikával, a másikat petrezselyemmel kevertem össze, mielőtt betettem volna amikróba.
További nagyon fontos megjegyzés, sajnos saját tapasztalatból mondom. Ezek a sajtkosárkák úgy finomak, ha nagyon ropogósak. Sajnos én idejekorán beletettem a kenceficét, így megpunnyadtak. Tehát csakis rögtön fogyasztás előtt szabad megtölteni, mert a krém eláztatja, megpuhítja a sajtot.

2010. május 25., kedd

Spárga tunkolva

Gyorsan valami egyszerűt, amíg még ér spárgát csinálni....
Ezt a valóban rém egyszerű dolgot a TV-ben láttam, Nigella adott elő vele egy felnőtteknek szóló magánszámot. Mert ahogy az a gyönyörű nő tunkolta, csurgatta, nyalta és szopogatta a zsenge kis spárgavégeket a lágytojásba mártogatva, na az felért egy tizennyolcas karikával.

A recepten amúgy nincs mit magyarázni, mert nincs is. Én sima fokhagymás-petrezselymes vajjal locsoltam meg az egyszerűen-hagyományosan megfőzött spárgát.

Pünkösdi zsömle



Úgy látszik, nem tanulok. Tegnap reggel - Pünkösd Hétfő lévén - szép nyugodtan felkelt a család, és készülődtem vonlna megteríteni az asztalt valami jó kis komótos reggelihez, amikor hopp!, hirtelen deja vu érzés kerített hatalmába. De hiszen pont ugyanez történt pontosan egy évvel ezelőtt! Akkor is elfelejtettem bevásárolni, és elfelejtettem, hogy ezen a napon a környéken zárva vannak a boltok. Ilyenkor jön jól egy ilyen gyors kenyérféle. Megismételtem hát a tavalyit, és minthogy ez már, úgy látszik, hagyomány nálunk, hát elkereszteltem Pünkösdi Zsömlének :).
Csupán azzal turbóztam fel a tavalyit, hogy most megkentem tojással a tetejüket, és megszórtam köménnyel és reszelt sajttal.

2010. május 23., vasárnap

Túrógombóc


Hogy igen ritkán bukkan fel édesség ezen a blogon, az nagyon nem véletlen. Én nem szeretem, ezért nem készítem, mert nem tudom, milyen a jó édesség.
Peti régóta duruzsolta, hogy a túrógombóc így meg úgy....
Hát akkor legyen túrógombóc.
Fél kiló túrót összekeverünk 2 tojással, 13 dkg búzadarával, icipici sóval, és énszerintem két púpozott evőkanál cukorral. (A Recept fél evőkanál!!! cukrot ír, de jaj! Én megízleltem, és úgy vélem, ha már édesség, hát legyen édes!! És szerintem még így sem lett nagyon édes...)
Mindezt összekeverjük és egy óráig állni hagyjuk hideg helyen. Aztán kis gombócokat gyurázunk, és forró, olajos vízben kifőzzük. A lábost néha megrázogatjuk, nehogy leragadjanak a gombócok. Közben zsemlemorzsát pirítunk, illetve elkészítjük a mártást, amivel majd leöntjük a gombócokat. Van, aki fahéjjal szereti, én, ha szeretném az édességet, ezért a mártásért rajonganék :) :
Tejföl, citromhéj, pici citromlé. És jó sok vaníliáscukor!!! :)

Alaplé - A Titkos Csodafegyver

Mint sok minden mást, azt is Gyulának köszönhetem, hogy mindig van a mélyűtőben egy kis csodaszer. Vagyis Alaplé, ami majdnem mindenhez kell, vagy legalábbis jó ha van.
Köszönöm, Gyula! :))
Az alaplé pedig nem más, mint egy húslevesféleség, rengeteg-rengeteg csontból főzve. Ha nincs elég csontunk, jó sok csirkeszárnyból is lehet főzni - ez esetben utólag mi mindig felhasználjuk a főtt szárnyakat egy kis mézes-csilis-fokhagymás pácban grillezve).
Na és ugyanúgy rengeteg zöldség, mint ami a húsleveshez kell. Én a szokásos húsleveshez képest még egy diónyi gyömbérrel, borssal, jó sok fokhagymával, szerecsendióvirággal, és egy fél csillagánizzsal ízesítem a levet. Ezektől hihetetlenül illatos lesz! És nem sózom meg, mert majd úgyis sózom az ételt, amibe belekerül.
Aztán, természetesen lezsírozom, és úgy porciózom kis műanyag dobozkákba a fagyasztóba.

Marhaszegy paradicsomszósszal




Igen, igen, még mindig Ali....

Ritka jószágot, marhaszegyet zsákmányolt Ali a Lehelen. Visszaeső bűnös, a hentes bácsi már tudja, hogy a nagydarab szakállas bizonyára megint szegyér gyün....
A marhaszegy (számomra bevallom, undorító módon) faggyús. Ám talán éppen e tulajdonsága okozza, hogy renddkkíííívül finom marhasült készül belőle.
Ali kicsontozta a húst, ám a faggyút rajtahagyta. Egy hatalmas serpenyőben megsütötte minden oldalát (faggyústul-mindenestül). Utána átköltöztette a tepsibe, amiben órákig fog még sülni....
A serpenyőben visszamaradt zsiradékot felöntötte pici vörösborral és áfonyalekvárral. Babérlevelet és kakukkfüvet szórt bele, és ezzel, valamint még egy kis vízzel locsolta meg a tepsi tartalmát: azaz a nagydarab húst, a mellé fektetett sárgaréparudakat, a feldarabolt hagymákat, és a gerezdekre szedett fokhagymát. Só, bors.
Nagyon alaposan lefóliázta, és lassan-lasssan sütötte-párolta órákon át, míg olyan puha lett, hogy csak na!!!
Paradicsom-mártás:
Icipici bacon-darabkákat olvasztott ki Az Én Drágám, azon finomra vágott hagymát pirított. Ráöntötte a sűrű paradicsomlevet, némi Worchester szószt és sherry-ecetet, és lassan lassan összeforralta sóval-borssal, nádihegedűvel.
A pecsenyelét is érdemes mellétálalni, mert az is nagyon finom.

Pörkölt csirkebelsőségből


Mint mondtam, mostanában Ali főzött. Bár ha ezt nem említettem volna, akkor is nyilvánvaló lenne a tény: ezek a férfiasabb ételek és pörkölfélék (melyeknek én nem igazán vagyok elkötelezett rajongója, de be kell vallanom, ő bizony ellenállhatatlan dolgokat rittyentett...) inkább őrá vallanak.
Nos, ezt a csirkebelsőségekből készült pörköltet is ő főzte természetesen, mégpedig azok után, hogy Gyula beletette a bogarat a fülébe. Látott (érzett-szagolt) ugyanis egy bográcsolást a Várban, ahol egy bácsi kotyvasztott ilyen ételt a nagyérdeműnek. Azóta izgatta a két férfiú fantáziáját a dolog, hogy hogyan is lehet zúzából, csirkeszívből és csirkemájból úgy pörköltet főzni, hogy a máj le is legyen pirítva, de ne főjön szét, és a két kis izomcsomó, azaz a zúza és a szív olyan vajpuhára főjön, mint a máj.
Ali kispekulálta, és ekképpen főzte meg:
Csekély olajon megprirította a májat, majd kivette a serpenyőből és félretette. Innentől hagyományos pörköltalappal kezdte, vagyis némi apróra vágott bacont pirított, ennek zsírján pedig finomra aprított hagymát és paprikát fonnyasztott. Erre jött a nagyon apró darabokra vágott zúza és a szív, amit megszórt pirospaprikával, sóval, borssal, felöntötte alaplével, és szép lassan megfőzte. Amikor pedig megpuhult, akkor hozzákeverte a májat. Asszem, de azért majd kifaggatom a Főnököt, hogy tényleg így csinálta-e.

Csirke fokhagymaszószban


Mostanában Ali aktivizálódott elsősorban a konyhában, az ő alkotásait fogom a következő néhány posztban prezentálni. Ezt a spanyol fokhagymás csirkét minden esetben ő szokta elkészíteni. Meglepő, hogy mennyire másképpen indítják a spanyolok ezt a mi pörköltjeinkhez hasonló állagú ételt:
Viszonylag rusztikusabb darabokra vágjuk össze a kifilézett csirkecombot. Pirospaprikát, sót és borsot keverjünk össze, majd a csirkét tegyük egy nejlonzacskóba, szórjuk rá a fűszerkeveréket, és alaposan rázzuk össze, hogy a fűszer mindenhol bevonja a húsokat.
Kis olívaolajon megsütünk egy egész fej megtisztított fokhagymát, ha megsült, kivesszük a serpenyőből. Rádobjuk az olajra a húst és lepirítjuk. Aztán felöntjük egy kis sherryvel vagy konyakkal, és elpárologtatjuk belőle az alkoholt. Érdekes módon ettől máris gyönyörű, sűrű szaftja lesz az ételnek. Ha az alkohol elpárolgott, felöntjük alaplével, pár darab babérlevelet dobunk bele, és lefedve addig főzzük, míg megpuhul a hús és besűrűsödik a mártás.
Közben a megsült fokhagymát zúzzuk össze pépessé, és adjunk hozzá egy jókora marék felaprított petrezselymet. Ezt a sűrű masszát keverjük az ételhez, és még egy kicsit főzzük együtt.
Nagyon finom, a legjobb friss kenyérrel tunkolva....

2010. május 16., vasárnap

Spárgakrémleves

Ilyen fos időben, mint ami két hete van, semmi nem esik olyan jól, mint egy finom, forró leves. Mindenféle zöldségkrémleveseket szeretek, de talán a spárgakrémlevesnél nincs is finomabb. Bár esélyes még az Annáék sütőtöklevese, az is nagyon finom, és főleg gyönyörű narancssárga. Én még nem csináltam, de majd novemberben bepótolom...
Na de térjünk vissza a spárgához. Csak beszélek, beszélek, mert a leves elkészítése oly egyszerű, hogy két sorban el lehet mondani... Általában fehér spárgából szokás készíteni, én most felesben csináltam, mert tegnapról maradt még pár szál zöld.
A spárgákat megtisztítjuk, karikára vágjuk, kis vajon picit megpároljuk. Aztán felöntjük húslevessel, megborsozzuk, és puhára főzzük. Tejszínt öntünk bele, összeforraljuk, összeturmixoljuk és meghintjük egy kis petrezselyemmel.
Nagyon, nagyon selymes leveske...

2010. május 15., szombat

Lazac spárgával


Vagyis helyesebben spárga lazaccal, ugyanis itt most a spárgán volt a hangsúly. Volt itthon egy kis darab lazac, megsütöttem hát a spárga mellé "köretnek".
Annyira imádom a spárgát, mégis nagyon ritkán készítek. Talán mert oly rövid a szezonja. Á propos: ha valaki netán olvassa ezt, tudja-e, hogy vajon le lehet-e fagyasztani az ínséges téli napokra egy kis friss tavaszt? Én eddig még nem mertem.
Natehát.
A megtisztított (= fás rész levág, ha kell meghámoz) spárgát tepsibe fektettem, és meglocsoltam zsályás fűszervajjal. (Azaz: a vajat felolvasztottam, beleaprítottam a zsályát - egyenesen a kertből -, egy gerezd fokhagymát, sót, borsot, pici cukrot tettem bele.) Betoltam a sütőbe, és 200 fokon kb fél óráig sütöttem.
Az utolsó öt percben elkészítettem a lazacot is. Itt meg kell jegyeznem, hogy életem legjobb grillezett lazacát egy hónapja Svédországban ettem egy kocsmában. (Azért hangsúlyozom, hogy grillezett, mert én a lazacot nyersen szeretem a legjobban.) Az emlék alapján próbáltam megcsinálni, sajnos természetesen meg sem közelítette azt.
A lazacszeleteket durvára őrölt rózsa-és feketeborsba forgattam, és oldalanként 3-3 percig grilleztem, hogy kívül ropogósra süljön, belül azonban szép rózsaszín maradjon.
Fokhagymás majonézzel tálaltam, amibe pár csepp citromot is csepegtettem.

Diós gorgonzola


... És még mindig kencefice: ezúttal gorgonzolás.
Turmixgépbe tettem a gyönyörű, lágy gorgonzola darabkákat, pici fokhagymával, több frissen őrölt borssal, még több petrezselyemmel és durvára tört dióval ízesítettem.
Igazán nem lehet azt mondani, hogy a kutyának se kellett...

Szemcsés túró pirított szalonnával


Tegnap este borkóstolóra mentünk. Előtte mindig szoktunk itthon enni pár falatot, hogy ne nyomjunk be... annyira. Ezért csináltam ezeket a kencéket, melyekből láthatóan nem sajnáltam a zsírt. Szabad gyökök lekötése ugyebár....
Az itthon lévő alapanyagokból próbáltam összebarkácsolni a krémeket. Volt egy maréknyi szemcsés túró és bacon, ebből kéne kihozni valamit. Vajon milyen lehet ez a párosítás? Nem voltam biztos az eredmény sikerében, végül aztán megízleltem és elégedetten nyammogtam. Ismerősnek tűnt az íz: Hát persze! Hiszen hosszas fejtörés után feltaláltam a túróscsuszát! :)
Kisütöttem az apró kockákra vágott bacont, a pörcöket aztán belekevertem a szemcsés túróba, egy gerezd fokhagymával, pici sóval és borssal ízesítettem.
Jól csúszott rá a bor.

Kolbászkrém


Mindig is értelmezhetetlen dolognak találtam a kolbászkrémet. Minek pépesíteni azt, ami úgy jó, ahogy van? Már ha valóban úgy jó, ahogy van... Bóti kóbásznál ugyanis sose lehet tudni, mit kap az ember. Hát amit most kaptam, az nem volt éppen túl jó, kolbászként legalábbis élvezhetetlen volt.
Amikor ilyen esetben gyárt kolbászkrémet az ember - hogy tudniillik feljavítsa ami alapból nem jó - a fűszerezést mérlegelni kell, hogy vajon mi hiányozhat az alapkolbászból. Én úgy ítéltem meg, hogy ebből egy kis fokhagyma és só.
Feldaraboltam hát a kolbászt és aprítógépbe tettem, addig zúztam, amíg krémes állagú lett. Ekkor belekevertem egy jó evőkanálnyi vajat, egy kis gerezd fokhagymát és némi sót, és ezekkel együtt készre kevertem. Ennyi.

2010. május 11., kedd

Csülkös bableves - vagy valami olyasmi


A hétvégén hatalmas nagyüzem volt nálunk, minden nap vendégseregek jöttek-mentek, főztünk egy csomó finomságot, amit mind elfelejtettem lefotózni. Csak ez a kis csülkös bab maradt itt mementónak.
Csülkös babnak nevezem bár, de nem is az. Megpróbáltam kevésbé energiabombát készíteni, mint az eredeti nagyon finom, ámde masszív étel, ezért a következő trükkökkel enyhítettem a kalóriatartalmán:
Nem csülökből, hanem nagyon sovány füstölt húsból főztem, zsírszegény tejföllel készült és nem rántással, hanem pürésített babbal sűrítettem. Azért lefogyni ettől sem fogunk, de legalább a lelkiismeretem elégedett volt....

Egy nagyobb fej hagymát némi olajon megpároltam, majd gyorsan hozzákevertem a pirospaprikát. Felöntöttem vízzel a lábost és beletettem fűszereket: babérlevelet, köményt, borsot, egy egészben hagyott hagymát és egy fél fej összenyomott fokhagymát, na meg persze a húst és a babot. Szép lassú tűzön órákig elfődögél. Ha valakinek sietős, előző nap áztassa be a babot és kissé főzze elő a húst, de én ráértem. Vacsorára tuti megpuhul minden, ha délben kezdek is hozzá... Amikor már kezdett mutatkozni a puhulás jele, beleaprítottam a zöldségeket, azaz sárgarépát, fehérrépát és egy kis zellert. Mikor minden megfőtt, a húsokat kihalásztam a lábosból. (Amikor csülökkel csinálom, akkor is ugyanígy járok el.) Egy jókora marék babot is kiszedtem, és jó sok tejföllel együtt összepürésítettem, majd visszaöntöttem a levesbe. A húsokat apró kockákra daraboltam és ezek is visszakerültek a többi cucc közé. Mi még petrezselyemmel és apróra vágott nyers lilahagymával szoktuk tálalni.
Iszonyú finom.......