2009. október 22., csütörtök

Zúzmarapörkölt

A nagymamám nevezte következetesen és makacsul zúzmarának a csirkezúzát - mondván hogy ennek legalább van valami értelme. Nem ez volt az egyetlen vicces félrehallás a nagyszüleim körében: apai nagypapám pedig szempillérnek titulálta a szempillát :).
Akárhogy is hívjuk, gyerekkoromból emlékszem, hogy a Mama bizony gyakran kedveskedett a Papának ilyen fogásokkal, aki kifejezetten imádta az ehhez hasonló belsőséges huncutságokat, emlékszem, pl "savanyú tüdő" is gyakran volt az asztalon. Utóbbit már a neve és a színe miatt sem voltam hajlandó sohasem megkóstolni, és ez azt hiszem, már így marad egész életemben. A zúzapörköltet azért megkóstoltam, az legalább piros volt, de soha többé nem lehetett rávenni arra, hogy én valaki másnak a gyomrát rágcsáljam.
Így aztán, amikor szerelmünk hajnalán az Én Rózsám (hogy Cicukát idézzem) azzal állt elő, hogy úgy enne egy kis zúzapörköltet, hát gondoltam, megpróbálom, és egy szép napon ezzel vártam haza az uramat. Amint betoppant a konyha ajtaján, beleszimatolt a levegőbe, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Mmm, de jó illat van, mit főztél?
- Zúzapörköltet.
- Jaj, de jó, hol van?
- Kidobtam.
- KIDOBTAAAD? de hát miért??
Hát azért, mert gyerekkori emlékeim oly távol voltak már, hogy nem emlékeztem, milyen volt az állaga, jellege ennek az ételnek. Főztem, főztem én ezt a zúzát órákon át, mégsem akart olyan vajpuha lenni, amilyennek én szerettem volna. Épp azt utáltam benne, ami miatt mások szeretik: a puhaságában is kissé gumiszerűen küzdelmes jellegét, így dühödten kidobtam. Nagyon csalódott volt szegény vacsora nélkül maradt Ali, és váltig állította, hogy annak bizony olyannak kell lennie.
Tizenhárom év telt el az incidens óta, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ma újra megpróbálkoztam vele. Most már tudom, hogy milyennek kell lennie, nem vártam el ettől a hihetetlen tömör izomcsomótól, hogy olyan vajpuha legyen, hogy a nyelvemmel szét tudjam morzsolni.
Így aztán oda jutottam, hogy beláttam, a maga nemében valóban finom ez az étel. Még ettem is belőle, igaz ugyan, hogy óvatosan csak a szaftját tunkoltam :).

És így készül, semmi meglepő nincsen benne:
Három fej hagymát és egy marék darabolt paprikát lassú tűzön megpárolunk, két gerezd fokhagymát is adva hozzá. Ha kész a pörköltalap, rádobjuk az apró darabokra vágott zúzát, és addig pirítjuk, míg levet ereszt, majd elfővi azt. Ekkor meghintjük pirospaprikával, gyorsan megkeverjük és felöntjük húslevessel, sóval, borssal, késhegynyi őrült köménnyel és babérlevéllel ízesítjük, három meghámozott-feldarabolt paradicsommal felöntve szép lassan addig pároljuk, amíg megpuhul.
Nosza, lehet tunkolni!


Párolt savanyúkáposzta

Kacsa és libapecsenye elképzelhetetlen párolt káposzta nélkül. Szeretjük fehér és lila káposztából egyaránt, de én ezt a savanyúkáposztás verziót talán még jobban is szeretem, mint a hagyományos lilát.
Így készül ni:
Zsiradékon 6 evőkanál cukrot karamellizálok, majd ráteszem a megmosott, kinyomkodott káposztát. Ha hétköznap főzöm, akkor felöntöm némi vízzel - ünnepnapokon azonban pezsgő dukál a káposztához, azzal fődögél. Babérlevelet és köményt szórok bele, megsózom és puhára párolom. Ha a vizet/pezsgőt elfőtte, szépen lepirongatom, mert ez bizony úgy finom, ha kicsit oda van "kapatva".

Bajor krumplisaláta


Október lévén az jutott hirtelen eszünkbe, hogy ugyan ugorjunk má' ki Münchenbe az Oktoberfestre! De későn eszméltünk, már vége volt, így elhatároztuk, hogy megcsináljuk a mi kis saját, házi Oktoberfestünket! A terasz oszlopait körbetekertem kék-fehér kreppapírral az autentikus bajor érzés érdekében, és kebleimet echte dirndlibe bugyolálva szolgáltam föl a finom bajor söröket és egyéb finomságokat. Sajnos nem tudom kellően dokumentálni a teljes menüt, mert még elkészíteni is hosszadalmas volt, nemhogy leírni, de ezek voltak:
Ali csinált ötféle kolbászt Tomi kedvéért, egész nap töltöttük. Ezen kívül csülök pékné módra képezte még ennek a kis diétás menüsornak az alapját, anyukám kedvéért. Nehogy már a saláta lájtos legyen emellé, hát majonézes tojást is készítettem egyenesen Magdi kedvéért. És bajor krumplisalátát, Ali kedvéért. Párolt lilakáposztát - Mami kedvéért. Párolt savanyúkáposztát: az én kedvemért. Húslevest: Apu kedvéért.
És akkor most leírom a bajor krumplisaláta receptjét, amit bécsi krumplisalátának is neveznek, ugyanis ez dukál a vínersnicli mellé.
Fél kiló krumplit főzzünk meg héjastul sós, köményes vízben. Amíg fő, elkészítjük a furcsa salátaöntetet. Azért furcsa, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy egy salátának húsleves az alapja. Pedig ennek biz az.
Tehát egy jókora bögrényi húslevest forraljunk fel két evőkanál borecettel, kanálnyi mustárral, sóval-borssal, és szórjunk bele két nagy felaprított lilahagymát. Utóbbit nem kell főzni, épp csak egy pillanatra forrázzuk le, amikor a mártás már kicsit besűrűsödött. Én egy kicsit csaltam a sűrítést illetően: a főtt krumpliból pürésítettem bele valamicskét, így kellő állagot értem el.
A forrón meghámozott, felkarikázott krumplihoz keverjük óvatosan a mártást, hogy a szeletek ne törjenek össze. Némi idő elteltével a krumpli magába szívja a mártást, ekkor még megszórjuk egy kis snidlinggel és langyosan tálaljuk. (Pritaminpaprika hivatalosan nem kell bele, ám nekem éppenséggel ahhoz volt kedvem, hogy azt is tegyek bele. Mi másért, a színe végett természetesen. Gyula úgyis mindig azzal vádol, hogy szín szerint főzök. Hát ez bizony szakmai ártalom, és kész...)

Házi hordós savanyúság

Még nem szereztem meg a titkos receptet Mamitól. Igyekszem hamarosan pótolni, addig is itt van a finom hordós savanyúról a kép, hogy nehogy megfeledkezzek róla...

Ropogós csirkeszárnyacskák

Ajjaj, rémes elmaradásaim vannak a blog szerkesztését illetően. Valahogy nem voltam ráhangolódva a kaja témára az utóbbi időben, így nem volt kedvem bejegyzéseket körmölni. Pedig születtek figyelemreméltó alkotások, szerencsére párat le is fotóztam közülük.
Íme az egyik kreáció:
Az egyetlen gyorséttermi kaja, amit szeretek (azt viszont nagyon!), a KFC csípős csirkeszárnyai. Egyszer Mami csinált ilyet, egyszerűen isteni lett, tán még jobb is, mint az eredeti. Elkértem tőle a receptet, hát íme:

A szárnyakat megtisztítjuk és az ízületeknél darabokra vágjuk. 1 kg szárnyhoz 3 tojásból, 1 evőkanál szójaszószból, 4-5 púpozott evőkanál keményítőből, sóval-fehérborssal, csipet frissen reszelt gyömbérrel, chilivel és 4 gerezd fokhagymával ízesített keveréket készítünk, és ebbe a lágy palacsintatésztához hasonló állagú keverékbe forgatjuk a darabkákat. Pár órácskát így érleljük a hűtőben, majd amikor eljő az idő, forró olajban ropogósra sütjük őket.

Nagyon egyszerű és tuti a siker, bátran próbálkozzatok.
Mi coleslaw salátát ettünk hozzá, megnyugtató ízei nagyon jól kiegészítik a fűszeres szárnyakat.

2009. október 8., csütörtök

Konzervált napfény: Szárított paradicsom


(Magdi, ez nem neked való ínyencség :)

Imádjuk a szárított paradicsomot, olaszországi útjainkról mindig hozunk haza egy kis üvegbe zárt Itáliát, de csak keveset, mert odakinn is rémesen drága. Hát még itthon.
Nem is tudom, hogy nem jutott eddig eszembe, hogy megpróbáljam házilag elkészíteni! De hálistennek most mégis eszembe jutott, mert arra gondoltam, hogy megváltozott klímánk tökéletesen alkalmas már itt Magyarországon is a szárításra! Az már más kérdés, hogy rám jellemző módon akkor esett le a tantusz, amikor már nem volt szárításra alkalmas meleg. Sebaj, kiderült, hogy sütőben is remekül szárítható.
Most kábé öt kiló paradicsomot vettem, még most is jó áron kapható. Félbevágtam és kimagoztam őket (a kimagozott belsejét lefagyasztottam, remek sugot vagy bármi egyebet lehet később készíteni belőle), majd enyhén kiolajozott sütőlemezre rakosgattam őket jó szorosan, kissé megsóztam és egész éjszakára békénhagytam őket a 100 fokos, légkeveréses sütőben. Nem száradt ki teljesen, de én így jobban szeretem mintha olyan kopogós lenne. Amikor kihűlt, kis üvegekbe rakosgattam őket bazsalikomlevelekkel, kakukkfűvel és fokhagymával, majd felöntöttem olívaolajjal tartósítás céljából. Fogalmam sincs, meddig áll el így félig szárítva, mert esélye sem volt elállásra... Egyrészt rögtön feltálaltam a családnak pirítóssal és fetával, a maradékot pedig odaadtam Tominak azzal a céllal, hogy vigyen kóstolót Annának, viszont hazafele úton még az autóban megette az egészet....
Szeretném remélni, hogy így jóval olcsóbban ki lehet hozni, mintha a Kulinárisban venném meg (nem veszem meg) karát áron, ám arra a matematikai bravúrra, hogy vajon az egész éjszakán át működő sütő vajon mennyit fogyaszt, és ez milyen hatással lenne a végösszegre, nos, erre már nem vállalkoztam....
Miután kiettük a paradicsomokat az olívaolajból, a visszamaradó fűszeres olaj kiváló ízes salátaöntet lehet.