Konzervált napfény: Szárított paradicsom

(Magdi, ez nem neked való ínyencség :)

Imádjuk a szárított paradicsomot, olaszországi útjainkról mindig hozunk haza egy kis üvegbe zárt Itáliát, de csak keveset, mert odakinn is rémesen drága. Hát még itthon.
Nem is tudom, hogy nem jutott eddig eszembe, hogy megpróbáljam házilag elkészíteni! De hálistennek most mégis eszembe jutott, mert arra gondoltam, hogy megváltozott klímánk tökéletesen alkalmas már itt Magyarországon is a szárításra! Az már más kérdés, hogy rám jellemző módon akkor esett le a tantusz, amikor már nem volt szárításra alkalmas meleg. Sebaj, kiderült, hogy sütőben is remekül szárítható.
Most kábé öt kiló paradicsomot vettem, még most is jó áron kapható. Félbevágtam és kimagoztam őket (a kimagozott belsejét lefagyasztottam, remek sugot vagy bármi egyebet lehet később készíteni belőle), majd enyhén kiolajozott sütőlemezre rakosgattam őket jó szorosan, kissé megsóztam és egész éjszakára békénhagytam őket a 100 fokos, légkeveréses sütőben. Nem száradt ki teljesen, de én így jobban szeretem mintha olyan kopogós lenne. Amikor kihűlt, kis üvegekbe rakosgattam őket bazsalikomlevelekkel, kakukkfűvel és fokhagymával, majd felöntöttem olívaolajjal tartósítás céljából. Fogalmam sincs, meddig áll el így félig szárítva, mert esélye sem volt elállásra... Egyrészt rögtön feltálaltam a családnak pirítóssal és fetával, a maradékot pedig odaadtam Tominak azzal a céllal, hogy vigyen kóstolót Annának, viszont hazafele úton még az autóban megette az egészet....
Szeretném remélni, hogy így jóval olcsóbban ki lehet hozni, mintha a Kulinárisban venném meg (nem veszem meg) karát áron, ám arra a matematikai bravúrra, hogy vajon az egész éjszakán át működő sütő vajon mennyit fogyaszt, és ez milyen hatással lenne a végösszegre, nos, erre már nem vállalkoztam....
Miután kiettük a paradicsomokat az olívaolajból, a visszamaradó fűszeres olaj kiváló ízes salátaöntet lehet.