Bajor krumplisaláta

Október lévén az jutott hirtelen eszünkbe, hogy ugyan ugorjunk má' ki Münchenbe az Oktoberfestre! De későn eszméltünk, már vége volt, így elhatároztuk, hogy megcsináljuk a mi kis saját, házi Oktoberfestünket! A terasz oszlopait körbetekertem kék-fehér kreppapírral az autentikus bajor érzés érdekében, és kebleimet echte dirndlibe bugyolálva szolgáltam föl a finom bajor söröket és egyéb finomságokat. Sajnos nem tudom kellően dokumentálni a teljes menüt, mert még elkészíteni is hosszadalmas volt, nemhogy leírni, de ezek voltak:
Ali csinált ötféle kolbászt Tomi kedvéért, egész nap töltöttük. Ezen kívül csülök pékné módra képezte még ennek a kis diétás menüsornak az alapját, anyukám kedvéért. Nehogy már a saláta lájtos legyen emellé, hát majonézes tojást is készítettem egyenesen Magdi kedvéért. És bajor krumplisalátát, Ali kedvéért. Párolt lilakáposztát - Mami kedvéért. Párolt savanyúkáposztát: az én kedvemért. Húslevest: Apu kedvéért.
És akkor most leírom a bajor krumplisaláta receptjét, amit bécsi krumplisalátának is neveznek, ugyanis ez dukál a vínersnicli mellé.
Fél kiló krumplit főzzünk meg héjastul sós, köményes vízben. Amíg fő, elkészítjük a furcsa salátaöntetet. Azért furcsa, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy egy salátának húsleves az alapja. Pedig ennek biz az.
Tehát egy jókora bögrényi húslevest forraljunk fel két evőkanál borecettel, kanálnyi mustárral, sóval-borssal, és szórjunk bele két nagy felaprított lilahagymát. Utóbbit nem kell főzni, épp csak egy pillanatra forrázzuk le, amikor a mártás már kicsit besűrűsödött. Én egy kicsit csaltam a sűrítést illetően: a főtt krumpliból pürésítettem bele valamicskét, így kellő állagot értem el.
A forrón meghámozott, felkarikázott krumplihoz keverjük óvatosan a mártást, hogy a szeletek ne törjenek össze. Némi idő elteltével a krumpli magába szívja a mártást, ekkor még megszórjuk egy kis snidlinggel és langyosan tálaljuk. (Pritaminpaprika hivatalosan nem kell bele, ám nekem éppenséggel ahhoz volt kedvem, hogy azt is tegyek bele. Mi másért, a színe végett természetesen. Gyula úgyis mindig azzal vádol, hogy szín szerint főzök. Hát ez bizony szakmai ártalom, és kész...)