2010. június 26., szombat

Zöldfűszeres-szezámmagos bundában sült tőkehal


A halszeleteket enyhén besóztam, majd hagyományos módon bepaníroztam. Hagyományos módon csupán azt értem, hogy liszt-tojás-prézli sorrendben, nem hagyományos viszont abban az értelemben, hogy a panírt jelentősen felhoztam.... A tojásba sót, két gerezd zúzott fokhagymát, egy nagy marék felaprított zsályát és kerti oregánót kevertem - mindkettővel rendesen tele van a kertem - , a zsemlemorzsához pedig fele-fele arányban szezámmagot kevertem. Ettől még ropogósabb lesz a panír.
Grillezett paprikasalátával és citromos, fokhagymás, snidlinges majonézzel ettük.
(Utóirat: Bár leveldulán keresztül fényképeztem a tálat - csak mert olyan gyönyörű színe van - azért azt senk ne gondolja, hogy a tányérra díszítésnek is levendulát tettem. Nem, nem, az a másik lila virág a tányéron, az bizony a kerti zsálya virága! Én nem is tudtam eddig, hogy ilyen virágja van a zsályának. Nagyon szép!)

2010. június 23., szerda

Csápáti


És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban minden indiai menüsor elengedhetetlen hozzávalója, a számos indiai kenyérféleség egyike. Ez esetben a Csápáti.
Itt most direkt tértem el kicsit a szakácskönyv receptjétől, de nekem ez így, ahogy én csináltam, nagyon bejött. A szakácskönyv aszongya, hogy keverjünk össze 100 g teljes kiőrlésű és 100 g finomlisztet 150 ml vízzel. Eddig én is így csináltam. Azonban én hozzákevertem a tésztágoz 100 g olvasztott vajat is. A könyv szintén használ 100 g olvasztott vajat, azonban ezt nem a nyers tésztához keveri eleve, hanem utólag keni rá a kisült lepénykékre. Az én verziómmal lágyabb, így befogadóbb tészta az eredmény, amivel jobban lehet tunkolni a finom szaftos ételeket.
Tehát ha mindezeket még egy csipetke sóval összekeverjük és jó lágy tésztát kapunk, osszuk nyolc egyenlő részre, és nyújtusk ki vékonyra a korongokat. Egy tepsit forrósítsunk fel, és oldalanként süssük a lepénykéket addig, amíg megjelennek rajta ezek a szép barna odasült pöttyök. Sülés közben gyönyörűen felpuffad a tészta, ez remek, mert ennek köszönheti majd a laza jellegét akkor is, amikor kihűlve összelappad.

Csicseriborsó kulimász


Először is megfőztem a csicseriborsót. Ez jó sok időbe beletelik, ha valaki gyorsan akarja megfőzni az ételt, előző éjszaka áztassa vízbe. De én éjszaka még nem tudtam, hogy másnap majd csicseriborsót akarok főzni, így maradt a hosszantartó főzés.
Kis olajat hevítünk, megsütünk benne egy nagy fej felaprított hagymát. Beletesszük a mozsárban kissé megdolgozott koriandert, római köményt, kis reszelt gyömbért és csilit, egy kis paradicsomot feldarabolva, hozzáadjuk a megfőtt csicseriborsót, felöntjük a főzőlevével (kevéssel!), fél kávéskanál tamarindszószt adunk hozzá, ugyanennyi garam masalát, pici cukrot és összerotyogtatjuk. Hozzákeverünk egy pohár sűrű joghurtot, és ezzel is összerottyantjuk.

2010. június 22., kedd

Indiai zöldborsós csirke




Bár a többi indiai ihletésű étel sem konkrétan az "Egy falat India" című szakácskönyv receptje alapján készült, noha az adta az ihletet, ezt az ételt végképp a könyv több receptjéből összeollózva nagyjából én találtam ki. Ezt nem azért mondom, mintha különösebben büszke lennék rá, hanem csak azért, hogy ne keressétek az étel leírását sem a könyvben, sem a neten, mert nincs is. Mint oly gyakran, valójában ez is csak egy improvizáció. Leginkább a Kerala elnevezésű ételhez hasonlít.

Szóval így csináltam:
Megpirítottam a kifilézett, ámde bőrösen hagyott csirkecomb darabkákat (hat db egész comb). Kivettem őket, és a kisült (nem kevés!) zsírjából kicsit leöntöttem, a maradékon megpároltam egy hatalmas fej hagymát és négy gerezd fokhagymát, valamint egy kis darabka reszelt gyömbért. Aztán visszatettem a húsokat, és még curryporral, szétmorzsolt római köménnyel, korianderrel, sóval és borssal ízesítettem a csirkét, hozzákevertem kb két evőkanálnyi paradicsompürét, fél evőkanál szójaszószt, és felöntöttem egy kevés alaplével. Amikor félig megpuhult, beleszórtam a borsót, és készre főztem az egészet.

Vöröslencse mártás


Egyszer már volt vöröslencse, ez is kicsit hasonlít a korábban készített vöröslencse pástétomhoz, de csak kicsit. Más az íze, más az állaga, magyarul tök más.
Ez a mostani annyira bejött a Petinek, hogy épp csak megkóstolta a többi fogást, de teljesen rákattant és csak ezt ette csápátival tunkolva. Meg tudom érteni.
Rendkívül egyszerű elkészíteni, így ni:
Kb negyed kiló vöröslencsét, egy nagy, durvára vágott hagymát, babérlevelet, sót, borsot, felaprított paradicsomot, nagyon pici csilit, kurkumát, mozsárban megőrölt római köményt (imádom az illatát!!!), koriandert és mustármagot, valamint curryport, sót, borsot és kb fél liter vizet felteszünk főni. A titkos összetevő ez esetben 250 ml kókusztej. Különlegesen finommá varázsolja az ételt.
Turmixolni nem kell, magától szétfő.

Sertésragu indiaiasan


Egy jókora marék felaprított hagymát, öt gerezd zúzott fokhagymát és egy kb ötcentis darab reszelt gyömbért kis olajon megpirítunk. Hozzáadjuk a kilónyi felkockázott húst, valamint hosszanti csíkokra vágott piros és zöld színű paprikát, és nagy lángon megpirítjuk. Aztán mérsékeljük a lángot, és előbb csak saját levében, majd egy kis alaplét és két apróra vágott paradicsomot hozzákeverve pároljuk tovább a húst. Egy másik serpenyőben mustármagot, koriandert és köményt pirítunk addig, míg pattogni kezdenek a magok. Kivesszük, majd amikor kissé kihűlt, mozsárban összezúzzuk a fűszereket és a húshoz keverjük. Továbbá még egy kis fokhagymát, gyömbért, babérlevelet, chilit, kurkumát, őrölt borsot, curryport és egy kis garam maszalát teszünk bele. Utóbbi készen kapható, én a Patakis-félét használom. Még egy kevés pirospaprikát is ír a recept, de amint az a fotón is látható, én ezt kifelejtettem. Pedig igazán gyanakodhattam volna, hiszen az enyém nem olyan színű lett, mint a szakácskönyv (Egy falat India) fotóján látható étel. No mindegy, majd legközelebb. Ja, és természetesen meg is kell sózni, de ezt mondanom sem kell.
Amikor a hús elkezd picit puhulni, akkor tesszük bele a fél kilónyi felkozkázott krumplit (nem új krumpli). Addig főzzük, amíg a hús és a krumpli is egyaránt nagyon puha lesz.

Indiai vacsora

Tegnap volt Ali névnapja, gondoltam hát egyet, és egy indiai menüsorral leptem meg. A továbbiakban egyenként leírom az egyes fogásokat, amelyek mellé egy kis kurkumával színezett basmati rizst főztem. Főzéskor az "Egy falat India" című könyvet használtam, de szokásom szerint inkább csak inspirálódtam belőle, semmi sem a nagykönyv szerint készült egy az egyben, hiszen sok alapanyagról még csak nem is hallottam (mint pl ördöggyökér, mung bab, pálmacukor, kasszialevél, meg ilyenek).
(Megjegyzés: A háttérben látható kép természetesen a saját képem, a Királylány születik című könyvből származik. S hogy mi keresnivalója van egy gasztroblogon? Hát csak annyi, hogy a hátteret fűszerekkel festettem...)

Diétás hétvége





Nagyon kemény hétvégénk volt. Kezdtük egy kis balatoni előnyaralással, majd "átruccantunk" Bükkszentkeresztre a nagycsaládi találkozóra, végül Kristófék cserépváraljai tanyáján koronáztuk meg a gasztronómiai kihívásokban (mint például hagymás rostélyos, sztrapacska csülökkel és hasonló kímélő ételek....) cseppet sem szűkölködő hétvégét.

Ági és Kristóf nagyon kedvesek voltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezt a csekélyke kis kecskével, kacsával és mangalicával megrakott méteres tepsit tették elénk egyenesen a kemencéből. Nagyon durván finom volt, ebéd után érthető módon a kirándulás helyett a sziesztát választottuk.....

2010. június 8., kedd

Zsenge zöldborsóleveske


Ha nyár, akkor lecsó, vagy friss, zsenge zöldborsóleves. Most borsóleves.
Kis vajon vagy olajon megpárolunk egy fej hagymát, jöhet rá a zsenge sárgarépa felkarikázva, pirospaprika, megkever, vízzel felönt, borsó bele és egy kis tej, só és pici cukor, rotty, rotty, ha zsenge a borsó majdnem ennyi idő alatt el is készül. A végén nokedlit szaggatok bele egy tojásból és annyi lisztből és vízből, amennyitől kellemesen lágy marad a tészta. A legvégén pedig megszórom egy marék petrezselyemmel.

2010. június 6., vasárnap

Csokicsokicsokicsoki! Süti.

Hétvégén itthon volt az összes gyerek és unoka (mind az egy), nagyon jó volt:)....
Anna pedig prezentálta, hogy többek közt hogyan hízlalja Tomit, hát így:

34 dkg csokit és 17 deka vajat gőz fölött felolvaszt. Amikor már szép homogén a massza, hozzákever óvatosan3/4 bögre cukrot, 1/3 bögre lisztet, és öt tojást, mégpedig
a sárgáját és a fehérjét külön-külön felverve. Aztán szépen megsüti kivajazott, kilisztezett tepsiben, majd feltálalja az álmélkodó családnak. Iszonyú finom, nagyon tömény (és nagyon drága).

2010. június 4., péntek

Kacsamell epermártással






Tegnapelőtt, azaz június másodikán reggel egy gyönyörű rózsát pillantottam meg az éjjeliszekrényemen, amint kinyitottam a szemem. Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kedves gesztusnak, mert hálistennek gyakran előfordul, hogy Ali ily módon tegye szebbé a reggelemet. De amint megszólalt: Boldog tizenötödik évfordulót! - rögtön leesett, hogy úristen, igen, hiszen június másodika van! Éppen tizenöt évvel ezelőtt, június másodikán ismerkedtünk meg! Ezt a napot szinte jobban számontartjuk, mint a házassági évfordulónkat - no ez nem azt jelenti, hogy azt ne ünnepelnénk meg, az ember ragadjon meg minden alkalmat az ünneplésre! Ez a nap tehát igazi mérföldkő az életemben, mert ezen a napon jött a képbe Ali és Bori, akit azonnal a szívembe zártam. Tomival, aki akkor nyolc éves volt, csak napok múlva ismerkedtünk meg, iszonyú édes kisfiú volt.
Na de nagyon elragadtak az emlékek, térjünk vissza az ünnepi vacsorához...
A Nők Lapjában figyeltem fel erre a receptre, a gyönyörű fotó (nem olyan, mint ez) azt sugallta, hogy csábító és érzéki étel lehet a kacsa epermástással. Ilyet ugyanis még sohasem kóstoltam. Narancsos kacsát magam is szoktam készíteni, a gyümölcs nagyon jól illik a kacsához.
A mártást ugyanúgy készítettük, ahogyan az újságban le van írva, a húst azonban nem.
Már megint pofázok, jöjjön végre a recept:
A kacsamell (hármunknak két mell) bőrét beirdaltuk, csak sóval és borssal dörzsöltük be, és pár óráig a hűtőben hagytuk. Amikor elérkezett az idő, Ali közepes lángon a bőrös felén öt percig, a másikon tíz percig sütötte sütötte a melleket. Így kívül ropogós, belül szaftos-rózsaszín lett a hús. Eközben én megcsináltam az epermártást:
Fél kiló feldarabolt epret, egy deci vörösbort és tíz deka barnacukrot fél órán keresztül lassan főzőcskézünk, az utolsó percekben nagy lángon besűrítjük és átpasszírozzuk. (Megjegyzés: a passzírozásból visszamaradt értékes epermasszát nem kell kidobnunk: az alábbi desszertet el lehet készíteni belőle.)
Mi málnaecetes ruccolával ettük, és a Disznókő pincészet tokaji furmintját kortyolgattuk hozzá. Mindez együtt elképesztő ízharmóniát adott. Olyannyira, hogy másnap megismételtük...

2010. június 2., szerda

Tejszínes eperjoghurt

Bevallom, nem sok gyümölcsöt szeretek, az eper ritka kivétel. Éppen most, május végén, június elején a legfinomabb a hazai eper. Én mindig az apróbb szemeket kotorászom ki a zöldségesnél, mert azok sokkal édesebbek, mint a nagyobb társaik.
Ehhez a rendkívül bonyolult desszerthez szükségünk lesz két marék eperre, egy pohár joghurtra és (sajnos) kétszer annyi tejszínre, valamint egy zacsi vaníliáscukorra. Természetesen készülhet fordított arányban is, úgy az eredmény kissé könnyebb és icipicit fanyarabb. Kinek hogy tetszik jobban. Én úgy vagyok vele, hogy olyan ritkán eszem édességet, hogy ha mégis, akkor az legyen már édes - és ha lehet, még zsíros is ráadásul :)....
Az eperből néhány szemet felkarikázunk, ezek lesznek a krémben a jutalomfalatkák.
Az összes többi hozzávalót beledobáljuk az aprítógépbe, ami egy pillanat alatt gyönyörű rózsaszín krémet varázsol. Az eperszeletkéket körberakosgatjuk a tálka falán, és beleöntjük a joghurtot.
Mmmmmmm!