2009. augusztus 23., vasárnap

Csőben sült gombapaprikás


Szerintem annyira idióta elnevezés az hogy "csőben sült". Mi az, hogy csőben? Talán sütőben? Na de mindegy is, leginkább ezt a nevet sikerült adnom ennek a kreációnak, ami nagyon finom.
Amikor erre a képre nézek, eszembe jut egy réges-régi olaszországi utam.... Na nem az étel miatt, az saját honi, hanem a tányérok miatt. Éppen tizenöt évvel ezelőtt ösztöndíjas voltam Rómában. Csodás volt. Nagyon sok emlékem van erről az időszakról, de van egy olyan is, ami tárgyiasult, mégpedig a fotón látható tányérok. Nagyon csóró voltam akkoriban, így aztán módfelett megörültem, amikor egy áruházban megpillantottam ezt a fillérekért árusított, számomra tetszetős kis készletet! Be is vásároltam belőle izibe, lapos-és mélytányérból nyolc-nyolc darabot, ezzel mintegy megalapozva a későbbi stafírungumat... Nem volt egyszerű hazahozni a súlyos porcelánokat a háromhavi cuccommal együtt, tekintve hogy vonattal utaztam. A vonatutat épségben megúszta, az elmúlt tizenöt év azonban igencsak megtizedelte ezt a számomra kedves kis készletet.
S ha már az eszcájgom felett nosztalgiázom, hát azt is elárulom, hogy a villa pedig a nagymamám rántotthús-sütő vasvillája volt....

Na de nagyon elkalandoztam.
A gombapaprikást a szokásos módon - vagy legalábbis ami számomra szokásos - készítettem.
Három jókora fej hagymát lassan-lassan üvegesre pirítva megalapoztam a sűrű pörköltalapot, félidőben apró kockára vágott paprikát is pirítva hozzá. Erre dobtuk rá - a többes szám azért indokolt, mert Peti segített a főzésben! - a kábé kilónyi felszeletelt gombát. Megsóztuk, borsoztuk, hámozott-kockázott paradicsomot zuttyintottunk hozzá egy jókora marékkal, és puhára pároltuk. Ekkor jöhet bele a tejföl, kábé fél liternyi, rotty, rotty, és kész. Petrezselyem, megszór.
Közben persze megfőztük a krumplit.
Tomi, azt kell mondanom - bár a múltkor lebuktál, hogy nem is olvasod a neked is írt bologot... - , hogy veszélyben a pozíciód! Eddig te voltál a családi sztár krumplipüré téren, de most Peti úgy tűnik, kezdi átvenni a hatalmat. Tökéletes krumplipürét csinált, természetesen csipetnyi szerecsendióval.
Olajjal irinyópiririnyót kikent tepsibe öntöttük a paprikást, rákentük a pürét és reszelt sajtot szórtunk rá. Bármilyen nem túl izgalmas sajt megteszi. Eddig trappistával csináltam, de amióta kifejezetten gumiszerű műanyag izét találok a piros burokban sajt helyett, azóta mellőzöm ezt a terméket és gauda vagy edami sajttal helyettesítem.
Jól megpirítottuk a tetejét és uborkasalátával jóízűen befaltuk.

2009. augusztus 22., szombat

Melanzane alla parmiggiana


A héten egy nemzetközi illusztrációs workshopon vettem részt Olaszországban, Velencében, ahol is egyszercsak - mi másra? - a kajákra terelődött a szó. Az volt a kérdés, hogy vajon a jelen lévő olaszok számára mi a legeslegfinomabb olasz étel, és egy emberként felelték lelkesen, hogy a Melanzane alla parmigiana! Gondoltam, ha ez ennyire jó, akkor valamelyik este megkóstolom a helyi éttermek egyikében, de sajnos egyik, általunk meglátogatott velencei étterem étlapján sem szerepelt a szóban forgó étel. Kíváncsiságom azonban nem hagyott alább hazaérkezve sem, és elhatároztam, hogy elkészítem. A neten találtam különféle recepteket, persze mind más, én azt készítettem el, ami az én elképzeléseimnek leginkább megfelelt. Közben rájöttem, hogy ez bizony ugyanaz az étel, mint amit Gyula főzött nekünk a hálaadó vacsorán, és ami elmondhatatlanul ízlett nekem!
Én így készítettem:
A megmosott padlizsánokat hosszában félcentis szeletekre vágtam, besóztam őket és egy óráig állni hagytam, hogy kifolyjon a leve. Közben elkészítettem a sugot: Egy fej zúzott fokhagymát olívaolajon kicsit megpirítottam, majd rögtön rádobtam az előzőleg meghámozott-felaprított kilónyi paradicsomot és rövid ideig pároltam. Csak só, bors és egy marék friss bazsalikom került bele. Amikor ez elkészült, a padlizsánokkal folytattam: leitattam a levét, majd lisztbe forgattam a szeleteket és grillező serpenyőben, pici olívaolajon megsütöttem őket. A zsiradékot leitatva tepsibe fektettem a szeleteket, rákentem egy rétegnyi sugót, majd befedtem vékonyra szeletelt mozzarellával, majd újra padlizsán, sugo és mozzarella következett, amíg tartottak az alapanyagok. A tetejére padlizsán került csak a mártással, és reszelt parmezánnal szórtam meg, majd 200 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Igazuk volt az olaszoknak: igen, ez mennyei!!

2009. augusztus 7., péntek

A cukkini ezer arca 4. - Chilis fetával és sonkával tekert grillezett cukkini


Az előző bejegyzésben szereplő levest, valamint ezeket a tekercseket, gombás-cukkinis csirkés tagliatellét és töltött cukkinit mind egy este alkalmával készítettem. Szegény Gyuláékat fárasztottam le ezzel a menüvel. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt egy alapanyagból négyféle ételt kifundálni, de lehet hogy a vendégeinknek más volt a véleménye... :)
A fent említett menüsorból nekem ez a tekercs jött be legjobban, ilyet gyakran fogok még készíteni, mert nagyon egyszerű és gyors, és isteni. Padlizsánból is szoktam csinálni, de a cukkini ugyebár adottság, azt nem kell megvennem. A sonka új találmány, eddig anélkül csináltam, úgy vegásan is remek, de kifejezetten emeli a dolog élvezeti értékét.

A zsenge cukkiniket (persze hogy zsenge, mindig kiskorukban szüretelem le őket) hosszában kb 4 mm széles szeletekre vágom és grillező serpenyőben iciripiciri olívaolajon megsütögetem őket. Közben lereszelem a feta sajtot, keverek hozzá némi tejfölt, hogy krémes massza legyen, egy kimagozott chilit aprítok bele, és pár levél mentát. Kb két fokhagymagerezddel és frissen őrölt borssal ízesítem és jól összekeverem. Senkinek ne jusson eszébe megsózni, mert a feta és a sonka is sós.
Az időközben kihűlt cukkiniszeletekre fektetek egy hajszálvékony szelet prosciutto crudot, kenek rá némi kulimászt, és feltekerem. Lehet olívabogyóval vagy koktélparadicsommal díszíteni. Most - bár olívával még finomabb lett volna, de nem volt itthon - paradicsom került rá, további büszkeségem, ugyanis az is saját termés.

A cukkini ezer arca 3. - Cukkinikrémleves pirított zsályával, dióval és kéttféle sajttal

Ízletes cukkinikrémlevest főztem a minap - csak az a kár, hogy elfelejtettem lefotózni. Mindenesetre leírom, hogy legközelebb ne kelljen újra feltalálni, pedig nagyon finom lett, és büszke vagyok magamra, mert saját kreáció.
Egy marék apróra vágott hagymát olívaolajon megdinszteltem, majd erre dobtam a hámozatlanul felkockázott nagyon zsenge cukkinit - kb 4 db kis termést. Felöntöttem vízzel, sóval, borssal és szerecsendióval ízesítettem, nyomtam bele öt gerezd fokhagymát, és puhára főztem (ez nagyon hamar bekövetkezik). Ekkor belereszeltem kb húsz deka rokfort sajtot, hozzáöntöttem egy pohár tejszínt, és összeforraltam, majd botmixerrel pürésítettem.
Közben megpirítottam egy marék diót, csak úgy szárazon. Vigyázni kell, mert hamar odaéghet. Aztán némi olívaolajon néhány zsályalevélkét is megpirítottam, és ezzel, valamint a rusztikusra aprított dióval és felkockázott mozzarellával tálaltam a levest.