2012. július 19., csütörtök

Miniatűr húsgolyók szójaszószos zöldbabbal


Bár nincs új a nap alatt (és különösen igaznak tartom ezt a mondást az ételek esetében), mégis, amikor nem saját kútfőből főzök, hanem valahonnan inspirálódom, akkor igyekszem alaposan körüljárni a szerzői jogokat :). Ugyanis én is utálom, amikor a szakmai blogomról egyesek csak úgy ukmukfukk lecsennek képeket és használják... Az ételek kifundálása szerintem éppolyan alkotói tevékenység, mint mondjuk nekem egy kép megfestése (még ha nem is annyi idő, és nem is olyan maradandó), ezért tiszteletben tartom az alkotót. Jelen esetben a Chili és Vanília Facebook-os oldalán láttam ezt az ételt. Recept nem volt hozzá, csak kép és laza felsorolás az összetevőkről, úgyhogy én is lazán kitaláltam ennek alapján a saját verziómat. Mautner Zsófia hideg salátaként készítette, mi melegen fogyasztottuk.
A recept végtelenül egyszerű, mégis leírom, mert máskor is szeretném megcsinálni, ugyanis remekül beilleszthető a mostani, kímélő étrendünkbe.
Tehát:

Egy kiló darált, filézett pulykacombból készítettem a húsgolyókat. Korianderrel, római köménnyel, sóval, borssal és persze az elengedhetetlen fokhagymával (4 gerezd) ízesítettem, egy tojással jól összekevertem, és ilyen mini söréteket gyurmáztam a masszából. Macerás, de megéri, mert pillanatok alatt kisül, és körös-körül ropogós :)!

Közben wokban olajat forrósítottam, egy nagy apróra vágott hagyma ment bele, megpároltam, majd  jöhet rá a 800 gr (mirelit) zöldbab. Szójaszószt és egy kiskanál chiliszószt tettem rá, pár levél apróra vágott mentával és egy citrom levével ízesítettem, ebben pároltam addig, míg kb "al dente" lett a zöldbab.
Hát ennyi.

2012. július 8., vasárnap

Tárkonyos, kakukkfüves nyúlragu vargányával


Amint azt az előző bejegyzésben is írtam, megjelent a nyúl a helyi CBA kínálatában, és azonnal vettem, mert hatszáz valamennyi volt kilója. Felkeltette az érdeklődésemet, mert bár gyerekkoromban talán ettem nyulat, de nem nagyon emlékszem rá, viszont főzni még tuti, hogy sohasem főztem. Pörkölthöz vagy vadashoz nem volt kedvem, valami érdekesebbre vágytam, így némi innen-onnan-való inspirálódás után a következő hibrid, de harmonikus fogást fundáltam ki. Elég macerás kaja, de családi eseményeken megéri belefogni.

Nagycsaládi vendégségre való tekintettel jókora adag készült, az arányokat kéretik kisebbíteni....
Két és fél kiló nyúlhúst vettem, nagyon szép tiszta volt, de azért még lehártyáztam, ami zsír felbukkant rajta, azt is eltávolítottam.
Elkészítettem a páclevet: Fél liter fehérborhoz fél liter húslevest öntöttem, egy fej összenyomott fokhagymával, egy felkarikázott citrommal, pár babérlevéllel, néhány szál leszedegedett kakukkfűvel, sóval és borssal, valamint konkrétan négy, azaz négy tárkonylevélkével ízesítettem.
(Ez a szigorú tárkony-minimalizálás azért történt, mert amikor elmeséltem Alinak, hogy miképpen kívánom elkészíteni a nyulat, a tárkonyról határozottan igyekezett lebeszéln. Ugyanis - ahogy mondta - nem tudom megállni, hogy ne tárkonyozzam túl az ételt, ezért jobb, ha inkább hozzá se nyúlok. Én azonban ragaszkodtam a tárkonyhoz, úgyhogy megfogadtam a tanácsát, és valóban nagyon óvatos voltam. Igaza is volt, így lett pont jó!)

Ezen kívül került még a páclébe egy marék szárított vargánya is, és ebbe a lébe forgattam bele a nagyobb darabokra vágott húsokat. Így csücsült jó pár órát egy lezárt edényben a hűtőben. Egy-két nap pácolódás talán jobb lett volna, de erre ezúttal nem volt lehetőség. 

Pörköltalapot készítettem két nagy fej hagymából, egy paprikából, egy gerezd fokhagymából és egy paradicsomból. Egy órán keresztül pároltam folyamatosan pótolva a folyadékot húslevessel. Amikor elérkezett az idő, a húsdarabokat kivettem a pácléből és forró, olívaolajjal finoman megkent seprenyőben megprítottam őket. Aztán nagy cseréptálba tettem a húst, ráöntöttem a pörköltalappal elkevert páclevet (a citromkarikák és a babérlevél kivételével), és lefedve puhára pároltam. Ekkor kivettem a húsokat, majd a mártást fél liter tejföllel, némi forró szafttal és két evőkanál liszttel simára keverve behabartam. Visszatettem az edénybe a húsokat, és fedő nélkül összesütöttem a mártással.

Nem a képen látható rozskenyérrel ettük, az csak díszlet, mert épp elkészült, mire a maradékot lefotóztam. Robbantott krumplival ettük, aminek a nagyszerűsége abszolút nincs arányban azzal, hogy milyen könnyen elkészíthető. Csak az elfogyott, mielőtt, beértem volna a fényképezőgépért.
Alkalmasint azt is elmesélem.

Lyoni nyúlmáj



Most sajnos csak ezzel a ronda fotóval tudom illusztrálni új felfedezésemet: Jelentem, a nyúlmáj finom!
Még sohasem ettem, és most volt a CBA-ban, méghozzá meglepően jó áron. Vettem hát gyorsan egy fél kilót, és úgy döntöttem, kipróbálom a kedvenc helyi falusi éttermünk étlapján szereplő egyik kedvenc ételünket, a Lyoni csirkemájat - ezúttal nyúlmájból.
Most egy olyan ételleírás fog következni, amit elolvasni hosszabb lesz, mint megcsinálni.

Négy személy részére a következőképp készült:
Négy fej hagymát felvágtam, karikáira szedtem, és kb két evőkanál liszttel jól összeráztam egy nylonzacskóban. Bő, forró olajban kisütöttem, papírtörülközőre szedve leitattam a zsírt róla.
Míg a hagyma sült, egy serpenyőt halványan megkentem olívaolajjal, ezen sütöttem ki a májakat.
Én még nem is láttam nyúlmájat eddig, meglepődtem, hogy egész nagy! És a formája is más, mint mondjuk a csirkemáj. Szép rózsás formája van, sütésnél igyekezni kell kiteregetni ezeket a "szirmokat", hogy egyenletesen süljön. Oldalanként két-két percig sütöttem.