2009. január 26., hétfő

Sült pisztráng citrom mártással


Van hogy fél évig nem jut eszünkbe halat enni, most az utóbbi napokban pedig többször is hal került az asztalra. Két szép pisztráng már régóta várakozott a fagyasztóban, most végre eljött az idejük.
Beirdaltam a halakat, és a réseket igyekeztem minél jobban bekenni fűszervajjal (petrezselyem, só, fokhagyma). Tepsibe tettem őket, és kivételesen édes fehér bort öntöttem alá, mert ezzel a lével még szándékaim voltak. Ráfacsartam két citromot, és egy fej félbevágott fokhagymát tettem melléjük (hmm, az egész fejet én ettem meg egyedül!). Lefedés nélkül, kb fél óra alatt sült meg 180 fokon.
A levet átöntöttem egy serpenyőbe, és tettem még bele az édes borból, és még egy citrom levét belecsavartam. Kiforraltam, majd egy kis liszttel sűrítettem, végül 25 ml tejszínnel öntöttem fel.

Kínaikel saláta



Íme egy ötperces finomság.
A megmosott kínaikelt vékony csíkokra vágjuk, egy csokor újhagymát és egy fél póréhagymát felkarikázunk, egy kaliforniai paprikát vékonyan felszeletelünk és összekeverjük. Az öntethez négy pohár joghurtot, egy teáskanál majonézt, egy kávéskanál mustárt, két gerezd összenyomott fokhagymát és sót, borsot összekeverünk, majd beleforgatjuk a zöldséges keveréket.

2009. január 25., vasárnap

Thai csirkés rákleves



Természetesen mint mindennek, ennek a levesnek is léteznek különböző változatai. Nyilván ez a thai lecsó: annyiféle változata van, mint a mi lecsónknak.
Ali az alábbi verzió mellett döntött. Nagyon finom ez a leves, az egyik kedvenc levesem lett.
Két csirkemellet megfőzünk húslevesben (ami ugye mindig van lefagyasztva). Közben vajon megpirítunk egy pár szem koktélrákocskát, szardellapasztát, paradicsompürét, kevés sót és koriandert teszünk bele és a leveshez öntjük. Összevágott citromfüvet (nem azt, ami a kertünkben nő, hanem ez egy nádszerű hosszúkás bambuszféle, aminek nagyon finom erős citromillata van), felszeletelt galangagyökeret és 3-4 citromlevelet fűszertartó kosárkában a levesbe tesszük.
Konzerv kókusztejet is öntünk a leveshez, nekünk ehhez a nagy fazéknyi mennyiséghez majdnem egy liter kókusztej ment bele. Egy evőkanál halszósszal is ízesítjük.
Amíg a hús fő ebben a lében, addig felvágjuk a többi fűszert: Az előzőleg beáztatott, szárított illatos gombát negyedekbe vágjuk, egy ötcentis gyömbérdarabot felkarikázunk, 3 kis zöld csilit az erei nélkül felaprítunk, 1 fej fokhagymát kicsit megtörünk a kés nyelével, 1 kaliforniai paprikát csíkokra vágunk,1 szál citromfüvet felszeletelünk, 4 szál újhagymát felkarikázunk, 1 citrom héját csíkokra vágunk, és egy marék bazsalikomot felaprítunk. A fűszereket a paprika és az újhagyma kivételével a levesbe szórjuk.
A megfőtt húst kivesszük, feldaraboljuk, és visszatesszük a levesbe.
Tálalás előtt beleszórunk fél kiló koktélrákot, valamint a paprikát és az újhagymát, és még egyet rottyintunk rajta.
Megjegyzés: Ezt a sok ismeretlen fűszert mind az Ázsia-boltban lehet kapni a Csarnokban.

Szusiparti



Egy csöppet sem vagyok járatos a japán konyhaművészetben (sem), és a tegnapi nap tapasztalata sem jogosít fel igazán arra, hogy bejegyzést készítsek a szusiról, de most Katáéknak köszönhetően végre egy kicsit tisztábban látok. Tegnap ugyanis szusipartit rendeztünk nagy bátran. Azért voltunk bátrak, mert igazából nem is mi rendeztük: mi csak a helyszínt adtuk az eseményhez lévén a mi házunk alkalmas ekkora vendégség befogadására. Nagyon jó volt, hogy itt készültek az ételek, mert így, hogy segítettünk, kicsit beleláttunk a rejtelmekbe, és most már nem érzem annyira ördöngősségnek az elkészítését. Sőt már bátorságot is érzek arra, hogy legközelebb magam is belevágjak.
Először is próbáljuk meg tisztázni a neveket.
A kis kör alakú izéket, amiknek elvileg a közepén lenne a cucc, ha profik csinálták volna, úgy hívják, hogy MAKI SZUSI.
A hosszúkás rizs-alapra helyezett halszeleteket NIGIRI SZUSI-nak hívják.
Hogy a kaviárral töltött szintén kör alakú kis ufószerű valamiket hogy hívják, arról fogalmam sincs. Ha valaki ezt olvassa és tudja, megköszönném, ha felvilágosítana.
NORI a neve annak az alga lapocskának, amibe a makikat tekerjük.

Na és akkor lássuk szépen sorban, hogy mindez hogyan készül.
Megfőzzük a rizst. Természetesen kifejezetten tapadós szusirizst. Az arányok ez esetben nagyon fontosak: Fél kiló rizshez 6 kanál rizsecetet, másfél evőkanál porcukrot és egy teáskanál sót keverünk, ez lesz az alapja mindennek.

MAKI készítéshez elővesszük a makitekerő kis bambuszrolóinkat, melyből természetesen minden rendes magyar háztartásban van néhány darab :). Mi a miénket Boriéknak köszönhetjük. Ráfektetjük a nori-lapot, és megkenjük rizzsel. Kb egy centi vastag rizs-réteg vonja be a norit. Erre aztán fantáziánknak és kedvünknek megfelelően tehetünk az égvilágon bármit, és tekerjük fel minél szorosabbra. Gyorsan dolgozzunk, mert meleg rizs kell ahhoz, hogy a nori kicsit ráolvadjon. Ehhez persze előbb fel kell vágnunk vékony csíkokra azokat a dolgokat, melyeket később a makiba szeretnénk tekerni. Nekünk pl vékonyra sütött tojáslepény, avokádó, uborka, kaliforniai paprika, újhagyma, és a halak kerültek bele.
Ja, hogy a halak.
Itt álljunk meg egy szóra.

Mivel ugye nyers halról beszélünk, csakis rendkívül friss lehet az alapanyag! Esetünkben rák, lazac és vörös tonhal. Utóbbiért nagyon szégyelljük magunkat, de azzal magyarázzuk nem túl környezetbarát viselkedésünket, hogy az a szegény hal már úgyis meghalt, és mi garantáltan nem fogunk ilyet készíteni kábé két éven belül.

NIGIRI: Vizes kézzel hosszúkás kis rudacskákat formázunk a rizsből, erre fektetjük szépen a megfelelő méretűre szelt halszeleteket, és vékony nori szalaggal átkötjük, melyet egy csepp vízzel ragaszthatunk össze.

Az ismeretlen nevű kaviáros izék pedig így készülnek:
Kis hengerkéket formázunk a rizsből, körbetekerjük a hengernél 5 mm-rel magasabb nori-szalaggal, és a maradék helyet lazac kaviárral töltjük ki, megint csak elnézést kérve, de legalább mi esszük ki a lazacból, nem a medve. Sőt, mi a lazac húsát is megettük.
Na jó, nem álságoskodok itt tovább lelkiismereti kérdéseket feszegetve. Ez nagyon-nagyon finom volt, és kész.
És köszönjük szépen a szakácsainknak.
Még annyit:
Természetesen szójaszósszal és wasabi mustárral kínáljuk mindezt.

2009. január 23., péntek

Népi bölcsességek a Spájzban



Bár ez a snájdig falvédő a kamrámban figyelmeztet a rendre és tisztaságra - hogyaszondja: "Az én konyhám azért fényes, mert az uram nagyon kényes" -, ennek ellenére mind ezidáig iszonyatos kupleráj honolt benne. Ezért tegnap este, amikor már nem tudtuk az ajtót se kinyitni, nekiestünk és ilyen szép rendet csináltunk. Most annyira büszke vagyok rá, hogy meg is mutatom, mert ki tudja, meddig marad ilyen kis gemütlich... Érdemes megfigyelni a polcokat díszítő hímzést is, amit a Mamától örököltem: "Béke, Takarékosság, Egyetértés, Tisztaság, Rendeség (igen, így, egy s-sel) és Szeretet, Vezéreljen Tégedet!"
Hasznos is volt a rendrakás: kiderült például, hogy van itthon 11 darab chiliszósz, csak mivel soha nem találtuk, mindig vettünk egy újat. Ez most elég lesz egy kis időre.

2009. január 22., csütörtök

Tárkonyos raguleves





Ez az én drágám kedvenc levese, és mi tagadás, én is nagyon szeretem. Több helyen kipróbáltuk már, de a legeslegjobban a Mítosz vendéglőben készítik. Megpróbáltam reprodukálni pusztán az ízélményeim alapján, és azt hiszem, sikerült is megközelíteni.
Egy nagy fej apróra vágott hagymát egy fél összedarabolt paprikával kis olajon megdinszteltem, két gerezd zúzott fokhagymát is pirítottam vele a végén. Aztán rádobtam a takaros kis kockákra vágott húst, és addig pirítottam, míg a húskockák minden oldala ki nem fehéredett. Ekkor befűszereztem: azaz két evőkanálnyi tárkonyt, sót és borsot, valamint két levél babérlevelet szórtam rá, és felengedtem egy kevés vízzel. Bár a tárkonynak eleve van egy kis édeskés íze, én ezt ki szoktam hangsúlyozni még egy csipetnyi cukorral. Amikor félig megpuhult a hús, hozzáadtam 2 felkockázott sárgarépát, egy fehérrépát és egy szál zellerszárat, és hosszú lére eresztettem a levest. Szép lassan elrotyogott így kb egy-másfél órát. Amikor minden megpuhult, beleszórtam kétmaréknyi borsót és néhány szem felkarikázott gombát, és pár perc alatt ezeket is puhára főztem. A végén mustáros habarással besűrítettem (azaz: egy nagy pohárnyi tejfölhöz kevertem egy evőkanálnyi mustárt, a levesből kimertem egy merőkanálnyit, és egy kevés liszttel megszórva csomómentesen elkevertem, majd a levesbe öntöttem). Ilyenkor érdemes megkóstolni és korrigálni az ízesítést. Ha valaki savanykásabban szereti, tehet még bele egy kevés tárkonyecetet vagy citromlevet.

2009. január 21., szerda

Édeskömény nyárs


Csak ideiglenesen tértem ám vissza a dolgozómból a konyhába... legalábbis remélem.
Na ez a könnyed kis nyáresti vacsora (télen) persze nem zaklatja fel túlságosan az ember napirendjét. Persze nyársnak is enyhe túlzás nevezni. Hát valami címet csak kellett adni a posztnak.
Még a nyáron csináltam csilis-fokhagymás olívaolajat, azóta se vettük elő, nem tudom miért. Most ezen sütöttem meg ezeket a hagyma-édeskömény "nyársakat", és milyen jól tettem! Nem nagyon befolyásolta a zöldségek eredeti ízét, de valamit hozzáadott, amit most nem tudok szavakkal leírni...
Íme a rendkívül bonyolult recept:
Az édesköményt és a lilahagymát vágjuk egy centi széles szeletekre, majd húzzuk fel a bambusznyársakra. Öntöttvas serpenyőben egy kis olívaolaj hozzáadásával pirítsuk meg mindkét oldalán a nyársakat, majd megismételve fedő alatt még egy-két percig, míg a zöldségek kissé puhábbak, ám még ropogósak lesznek. Még forrón szórjuk meg parmezánnal. Salátaágyon tálaljuk. Lehet bármi, ami szívünknek kedves, most ruccola és paradicsom volt itthon. Olívaolaj, balzsamecet, és még parmezán, hadd szóljon.

2009. január 19., hétfő

Parmezános gomba


Nem látszik a képen, de ez egy nagyon finom étel ám!
Olajon lassú tűzön megpárolunk egy nagy fej hagymát és egy marék összevágott paprikát. Amikor üvegesre pirult, szórunk rá egy ágacska összevágott rozmaringlevelet, majd a felkarikázott gombát, és megsózzuk. Saját levében addig pároljuk, míg a gomba megpuhul, majd felöntjük tejszínnel és belereszeljük a parmezánt. Összeforgatjuk, és rotty.

2009. január 18., vasárnap

Kókuszos csirkecurry


Szerencsére véget ért az alkotói válság korszakom, így már nincs szükségem arra, hogy a konyhában éljem ki kreativitás iránti igényemet. A konyhából áttettem székhelyemet a dolgozószobámba, és átengedtem a terepet Alinak, aki igazi különlegességeket alkot. Mint például ezt a kulimásznak kinéző, a valóságban azonban csodafinom csirkecurryt.
Mivel szakácskönyvből készült, kivételesen pontos adagokat tudok írni:
1 kg csirkecomb
60 dkg konzerv kókusztej (a csarnokban lehet kapni)
4 dl húsleves (leveskockából is készülhet, ha nem néz oda a Gyula)
1 teáskanál szárított citromfű

mártáshoz:
2 evőkanál koriandermag
fél evőkanál köménymag
3-4 db zöldpaprika apróra vágva
4 teáskanál culor
egy darabka citromhéj
diónyi friss gyömbérgyökér
3 gerezd fokhagyma
4 szál újhagyma
2-3 evőkanál rákhús (esetünkben koktélrák volt itthon)
3 evőkanál vágott korianderzöld, vagy ha az nincs, akkor petrezselyem
3 evőkanál friss menta vagy bazsalikomlevél
2 teáskanál étolaj
15 dkg zöldbab (zöld színű)

A csirkét kifilézzük, lebőrözzük és feldaraboljuk, majd egy nagy serpenyőbe öntjük.
A kókusztejet ráöntjük a húsra, hozzáadjuk a citromfű levelet és kis lángon 40 percig főzzük.
A currypasztához mozsárban összetörjük a fűszereket és apróra feldaraboljuk a hagymát meg a paprikát. Felforrósított wokba öntjük a hagymát, a paprikát és a lereszelt citromhéjat a gömbérrel, és pár percig pirítjuk. Ekkor hozzákeverjük a fűszereket és a cukrot. A wokba beleöntjük a csirkehús kúkuszos főzőlevét, és a currypasztával simára keverjük. Hozzáöntjük a húslevest, beletesszük a főtt csirkehúst és a rákot, valamint a zöldbabot. Még tíz percig főzzük.

Forralt bor


Nincs is annál jobb, mint a csípős hidegben, egész napi korcsolyázás után forralt bort szürcsölgetni a jó meleg konyhában! Na, jó... a Peti korcsolyázott, és mi ittuk a forralt bort.
Ha társaság van, érdemes ilyen nagyobb mennyiséget csinálni:
3 üveg fehér bor
1 üveg víz
kb 170 g cukor
6 rúd fahéj
24 szem szegfűszeg
9 szem szegfűbors
6 szem kardamom
6 szelet citrom.
A vizet felforraljuk a fűszerekkel, majd beleöntjük az edénybe a bort is, és forrásig hevítjük, de nem szabad felforralni.

2009. január 14., szerda

Mami palacsintát sütött


.... és le lehet adni a rendelést. Ha kértek, Apa holnap visz nektek. Mert ugye, khmm, mi fogyózunk. Na??

Jelentést kérek!


Bazovszky! Leadta a jelentésekeeeet?
Naszóval az a kérdés, hogy vajon csináltatok-e már valamit az itt leírtak alapján? Neeem? Hát hiába verem én itt esténként a blattot?!? (mi az a blatt...?)
Magdi már jelezte, hogy megcsinálta a pizzát, mindenki nagy örömére.
Várom a jelentéseket!

Mozzarellával töltött gombafejek és egyéb nyalánkságok


Szerencsére Bori nemcsak az én blogomat olvasgatja, hanem igazi szakácsoknál is tájékozódik, így lett figyelmes erre a remek gombaételre, Fűszeres Eszternek hála!
Az általam készített verzió azonban végül szinte teljesen más lett, lustaságomnak és feledékenységemnek "köszönhetően". Mert lusta voltam elcsúszkálni a totálisan jéggé fagyott járdán a boltig, így nem sikerült rokforthoz jutnom. Olajbogyó meg volt itthon, amit elő is készítettem, de csak akkor vettem észre, hogy ott áll az üveg a konyhapulton és szótlanul, illedelmesen vár a sorára, amikor kivettem a kész gombákat a sütőből. És petrezselyem is csak épp hogy jutott bele, mert sötétben a fagyos hó alól csak pár árva szálacskát tudtam kikaparni. Némi tárkonnyal egészítettem ki.
Egy szó mint száz, ez bizony már csak nyomokban emlékeztet az eredetire, de még így is fenségesre sikerült!
A mozzarellát nagyon apróra vágjuk, beleaprítjuk a petrezselymet, az újhagymát, és - ha nem lettem volna olyan hülye - ezen a ponton az eredeti verzió szerint bizony reszelt rokfort és olíva is került volna bele, de hát az ismert okok miatt nem került. Megsózzuk és beletöltjük az előzőleg olívaolajjal meglocsolgatott gombafejekbe, és fél óra alatt pirosra sütjük.
Eszteréknél mi mohóbbnak bizonyultunk: bevallom, fűszervajas (vajba fokhagyma, só, bors, petrezselyem és bazsalikom felaprítva és kifagyasztva) sültkrumplit és bolgár barátnőmtől, Benitől tanult túrós uborkát is ettünk hozzá.
A túrót beletesszük az aprítógépbe, amitől szétmennek a kis göröngyei, és a lágy fetához hasonló homogén masszát kapunk. Kis joghurtot teszünk bele, persze fokhagymát és sót, és nagyon-nagyon apróra vágott uborkát. (most a kelleténél több joghurt miatt ez folyékonyabb lett a szokásosnál, no de annyi baj legyen...)

Rostélyos



Nekem nincs önbizalmam a marhahús grillezéséhez, mert félek, hogy rágós lesz.
Ezért elegánsan átengedtem Alinak a serpenyőt, aki haláltmegvető bátorsággal grillez. Kicsit azért neki is küzdelmesre sikeredett, de azt mondta, hogy még szorgalmasan gyakorol ez ügyben. Gyula szerint mint minden, ez is alapanyagokon múlik, és ő a lógatott marhára esküszik, ami - tapasztaltuk - kívül csodálatosan megsült, belül pedig omlós és szaftos volt....
No de térjünk vissza a valósághoz, a mi Írországot idéző vacsoránkhoz: kaptunk finom Kilkeny sört hozzá :).
Ali kb másfél-kétcentisre szeletelte a rostélyost, és olívaolaj és vaj keverékén sütötte meg, mégpedig oldalanként hat-hat percet grillezve. Hát mit mondjak, ha az állaga nem is volt még tökéletes, de az íze, mmmmm....

2009. január 12., hétfő

Túrós-spenótos torta


Ali műve ez az isteni fogás.
Először elkészítjük a tölteléket:
Fél kiló gyorsfagyasztott leveles spenótot (a felesleges vizet kinyomkodjuk) és ugyancsak fél kiló tehéntúrót összekeverünk, két gerezd fokhagymát nyomunk bele, megsózzuk és szerecsendióval ízesítjük. Kb 15 deka parmezánt reszelünk bele és hozzáütünk két tojást, majd jól összekeverjük. Egy gyümölcstorta-formát kibélelünk vékonyra kinyújtott leveles tésztával, beleöntjük a tölteléket, a tetejére rácsokat formázunk és kb fél óráig sütjük 200 fokon.

2009. január 11., vasárnap

Sörös rozscipócskák



Bocsánat az életlen fotóért, de már magam is kissé homály voltam ez estéli órán :), amikor készült.
Természetesen bármilyen formájúra gyurmázható ez az igen jól gyúrható kenyértészta, most nekem úri kedvem azt diktálta, hogy ilyen helyes kis cipócskákat gyártsak belőlük.
A kenyér jellegzetessége persze úgysem a formájában rejlik, hanem a tésztájában, ami ebben az esetben igen kiváló. Az ízét szerintem elsősorban a hosszú ideig érlelődő kovász és a sör adta meg.
Mert ez a kovász bizony három napig érlelődik...
Kovász:
175 ml tej
115 g rozsliszt
fél kocka élesztő.
A kovászt összekeverjük, mindegy, hogy gépben vagy tálban, és három napig érleljük.

Tészta:
175 ml állott sör
300 g fehérítetlen fehér kenyérliszt
85 g rozsliszt
1 evőkanál méz
2 és fél teáskanál só
1 egész élesztő

A háromnapos érlelési idő elteltével a kovászhoz keverjük a tészta további alapanyagait, és alaposan összegyúrjuk, majd meleg helyen kelesztjük legalább egy órát.
Aztán kedvünk szerint formázzunk belőle cipót vagy zsömlét, vagy akár ezeket a kis participócskákat.
Ebben az esetben kis bucikat formázunk, és egy tortaforma szélére rakosgatjuk őket. Aztán szépen befelé is megtöltjük a tortaformát a gombócokkal. Aztán még egy kicsit kelesszük, hogy a gombócok szépen megnőjenek. A tetejüket aztán megkenjük tojással, és megszórjuk változatos magvacskákkal: lehet mák, kömény, szezámmag, mogyoró, stb.

2009. január 10., szombat

Fűszeres csirkeszárnyak salátával és pikáns mártással


Néha megfordul a fejemben az a kósza és gyorsan elillanó gondolat, hogy mi lenne, ha vega lennék? Hát, hiába szeretem nagyon a zöldségeket, van egy-két húsétel, ami miatt azt hiszem, sose leszek az. Bármily meglepő, a ropogósra sült csirkeszárny az egyik ilyen ok. Imádom csak úgy simán, natúr kisütve is, de most egy turbó változatát csináltam, és ez is ellenállhatatlan.
Egy barbecue-szószhoz hasonló, de persze mégsem olyan szósszal pácoltam be a szárnyakat:
Kivételesen ketchup felhasználásával készült ez a máz, belenyomtam még 6 gerezd fokhagymát, worchester szószt, szójaszószt, olívaolajat, kevés sót és borsot, és persze chilit. Ezzel kenegettem be a feldarabolt szárnyakat és legalább fél napig benne hagytam őket. Természetesen még tovább még jobb. Aztán amikor már elég éhesek voltunk, kisütöttem a darabkákat forró olajban.
Közben a maradék pácléből mártást készítettem: A fűszeres olívaolajat feltettem melegedni, és hozzádobtam egy kis felkarikázott újhagymát. Kis vízzel és nagyon pici citromlével felöntöttem, kicsit főztem benne a hagymát, aztán hozzáöntöttem a tejszínt és ezzel is rottyintottam rajta még egyet. Ízlés szerint lehet még sóval-borssal ízesíteni.
Hajszálvékonyra szelt krumplit sütöttem mellé a fűszeres olajban, ami kellően átvette az ízeket és jó ropogós lett.
A salátát nem írom le, mert minek: sima joghurtos vegyes saláta, mindenki azt dobál bele, amit szeret.

Lasagna bolognese


Lasagnát én mindig száraztésztából szoktam csinálni. Ennek megfelelően a sugo-t a szokásosnál sokkal hígabbra csinálom.
Többféle sugo-val szoktam készíteni, most bolognai szósszal főztem.
Pancettát (illetve természetesen kolozsvári szalonna is teljesen jó) összedarabolunk és kisütjük a zsírját. Ezen megdinszteljük a hagymát, majd rádobunk kb fél kilónyi darálthúst és az előzőleg már megreszelt répát (1db) és néhány szál felaprított zellerszárat. kb 6 gerezd fokhagymát is nyomunk bele, és együtt pirítjuk őket, aztán beleöntünk két doboz olasz darabolt paradicsomkonzervet és két deci bort. Ha van alaplé, akkor azzal, ha nincs, vízzel öntjük fel. Sóval, borssal és oregánóval fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a hús megpuhul.
Ahogy az elején is írtam, száraz tészta esetén sokkal hígabbra kell főzni ezt a szószt, mintha spaghettihez készítettük volna, hiszen szépen magába szívja a tészta a levet, és ebben fog megfőni.
Közben megcsináljuk a bechamelt-t is:
Vajon egy kanál lisztet gyorsan lepirítunk, majd tejjel felöntve addig keverhetjük, míg besűrűsödik.
A tepsi alját kikenjük egy kevés olívaolajjal, majd egy merőkanál sugo-t kenünk szét rajta. Lerakosgatunk egy réteg tésztalapot, aztán rá jön egy adag sogo, majd bechamel, aztán megint tészta, és így tovább. A legfelső tésztarétegre a húsos paradicsomszósz kerüljön, és reszelt parmezánnal megszórva először lefedve sütjük míg a tészta megpuhul, aztán anélkül szép pirosra sütjük.

2009. január 9., péntek

Szegedi gulyásleves



Na nem azért, mert Nomen est omen, hanem mert amióta főzök, én mindig ilyen gulyást készítek, és csak nemrég tudtam meg, hogy ezt a fajtát bizony szegedi-gulyásnak hívják. A klasszikus bográcsgulyás annyiban tér el ettől, hogy nincsenek benne zöldségek, csak krumpli.
Ez a tegnapi különösen jó lett, így készült:
Abból a mangalica szalonnából, amit a Kristóféktól hoztatok, nagyon keveset felkockáztam és kisütöttem a zsírját. Már ez a kevés is nagyon jó füstös alapízt adott a levesnek. Ezen megpároltam 3 fej kockára vágott hagymát, majd félidőben hozzádobtam egy marék vegyes paprikát: zöldpaprikát és a kissé édeskés kápia paprikát. Amikor jó sűrű lett ez a pörköltalap, rádobtam a kb félkilónyi kockára vágott marhahúst. (Ezügyben én nagyon finnyás vagyok: szép sovány lapockát vettem, de még erről is szigorúan kiirtottam minden esetleges mócsingot, hártyát meg zsírt.) Először lepirítottam, majd amikor a hús kieresztette a levét, azt is elfőztem, és ekkor szórtam meg pirospaprikával. Ekkor szórtam rá kb öt gerezd összenyomott fokhagymát, és pár pillanatig így is pirítottam kicsit. Aztán felöntöttem vízzel, de egyelőre nem túl sokkal, inkább rövid lén pároltam eleinte a húst, szép lassan pöfékelve. Köménymagot, babérlevelet, sót és borsot tettem bele és félig puhára főztem. Ekkor került bele a felaprított vegyes leveszöldség és kb négy-öt szem krumpli felvágva. Felöntöttem vízzel és addig főztem, míg minden megpuhult. Addigra a lé is kellően besűrűsödött.

Mami Klasszikus Pogácsája


Természetesen most is Ő készítette a pogácsát - ki más? Én csak lejegyzetelem, mert Bori régebben már érdeklődött eziránt.
-fél kg liszt
-1 kocka Ram amargarin
-negyed kg túró
-1 deci tejföl
-fél marék só
-1 tojás
-2 dkg élesztő egy kis tejben megfuttatva (azaz: Langyos tejbe kávéskanál cukor, élesztőt belemorzsolni, langyos helyen tartani.)

Mindezt alaposan összegyúrjuk és egy éjszakát pihentetjük a hűtőben.
Másnap kinyújtjuk egész nagyra és a tetejét megkenjük margarinnal.
Így kell hajtogatni:
Bal kéz felől behajtjuk félig, aztán alulról föl 1/3-ig, és a fölsőt alája hajtjuk.
2,5 cm átmérőjű pogácsákat szaggatunk belőle, bekockázzuk a tetejét és megkenjük sózott tojással.
250 fokon megsütjük.

2009. január 7., szerda

Hummusz


Már megint egy nagyon egyszerűen elkészíthető, viszont nagyon finom eledel: a hummusz, vagyis a híres-nevezetes közelkeleti csicseriborsókrém. Már ezt a nevet is imádom: csicseriborsó. Olyan népmesei... :)
Sok receptben konzerv csicseriborsó használatát javasolják, de én most inkább megfőztem a szárított termést, csak mert épp ahhoz jutottam hozzá. Ez esetben vagy egy nappal korábban be kell áztatni, akkor 40 perc alatt megfő, de az is jó megoldás, ha nagyon lassan órákig főzzük: előbb-utóbb így is megpuhul.
Tehát megfőzzük a 25 dkg borsót, majd amikor puha, turmixgépben pépesítjük. Annyi főzőlevet öntünk hozzá, amitől lágy krumplipüré állagú masszát kapunk. 2 kiskanál tahini szószt - vagyis szezámolajat - kell beleönteni. Ezen a ponton töredelmesen bevallom, hogy én ezt most nem tettem bele: azon egyszerű oknál fogva, hogy nem kaptam. No de sebaj, holnap is belekeverhetem még, ha kapok.
(....Jelentem: már másnap van és beletettem!...)Két-három gerezd fokhagymát nyomunk bele, belefacsarjuk egy fél citrom levét, megsózzuk és jól összekeverjük. Tálalásnál kis árkot húzunk a masszába, és extraszűz olívaolajjal meglocsoljuk. Ha épp nincs otthon pita, zöldségekkel is nagyon finom mártogatnivaló.

Gyors rozskenyér



Azért gyors, mert ez a kenyér kivételesen nem kovásszal készült, ugyanis sürgősen kenyérre volt itthon szükség, és már nem volt idő a kovász érleléséhez. Én mindig a kovászos kenyerek mellett teszem le a voksomat, de ez a rozskenyér anélkül is rendkívül ízes, mivel a rozsnak magától is jellegzetes, savanykás, karakteres íze van. És mivel nem kell a kovásszal bíbelődni, a ciabattával ellentétben ezt kezdő pékek is (akár ti is) sikerrel meg tudják csinálni.
Nagyon egyszerű:
(én ekkora mennyiséget készítettem, de ti nyugodtan csinálhattok fele ennyit is)
600 ml víz
4 evőkanál olívaolaj
1 kg rozsliszt
20 g fehér liszt
4 kávéskanál só
másfél kávéskanál cukor
1 evőkanál egész kömény
1 csomag élesztő.

A lisztet elkeverjük az élesztővel, majd fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót, és nagyon alaposan összedolgozzuk. Ez a tészta a ciabattának bizony szöges ellentéte: amaz teljesen folyékony, ez pedig tömör és sűrű.
Ha összedolgoztuk a tésztát, jó meleg helyen kelesszük legalább egy óráig. A rozskenyér tulajdonsága, hogy nem kel meg olyan magasra, mint a fehér kenyerek. Közben melegítsük elő 220 fokra a sütőt. Ha megkelt a tészta, vagdossuk be (de ezt nem muszáj), és még így is kelesszük tíz percig, majd tegyük a forró sütőbe. Addig kell sütni, míg szép aranybarna lesz a külseje, és az alját megütögetve kongó hangot ad. (Nekem kb háromnegyed óra alatt megsült, de ez dupla adag és kis átmérűjű kenyér volt.)Persze rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Mellesleg hozzáteszem: iszonyú laktató. Fotózás után megettem ezt a két levágott szeletet és dugig lettem, és úgy is maradtam hosszú órákon keresztül.

2009. január 6., kedd

Caprese


Bocs, hogy olyan ételt teszek ide, amit ti is gyakran és kiválóan csináltok, de olyan szép volt ez a mai vacsora, hogy úgy éreztem, itt a helye a spájz polcon ... :)

Kiderült azonban, hogy anyukám is elkezdte nézni a blogot, és neki bizony újdonság volt ez a saláta, ámde felkeltette az érdeklődését. Az ő kedvéért leírom, hogy hogyan készül ez a rendkívül bonyolult saláta, amit általában előételként fogyasztunk.

Legjobb nyáron készíteni, amikor finom édes a paradicsom: a téli "se íze-se bűze" paradicsommal nem egy élmény.

Nos, karikázzuk fel a paradicsomot és rendezzük el takarosan a tálban. Szeleteljük vagy tépdessük fel a mozzarella sajtot kedvünk illetve a sajt állagának megfelelően. Véleményem szerint, minél lágyabb annál jobb (főleg ha bivaly-mozzarellát kapunk), és tegyük a paradicsomra. Friss bazsalikomot aprítsunk és szórjuk a salátára, majd locsoljuk meg olívaolajjal, szórjuk meg frissen őrölt borssal. A mi családunk fokhagymával szereti, de ez nem tartozik az eredeti recepthez, úgyhogy mi egy-két gerezd összenyomott fokhagymát is szórunk rá. Mi kapribogyót is szoktunk rátenni, csak mert finom, azonban eredetileg nem erről kapta a nevét, hanem Capri szigetéről, ahonnan származik.

(Kizárólag Anyu kedvéért mondom, aki még nem ismeri ezt a salátát. Ismerve laza kreativitásodat, íme néhány szabály:
- a mozzarella NEM helyettesíthető trappista sajttal!
- az olívaolaj NEM helyettesíthető napraforgóolajjal! Sőt, olívaolajból salátára igazán csak az extra vergine az ajánlatos.
- a bazsalikom csak friss növényből finom, szárítva nem az igazi!
- az egészet CSAK tálalás előtt szabad frissen elkészíteni!!!)

2009. január 5., hétfő

Egyszerű tojáskrém


Hiába kaptunk karácsonyra hatalmas hűtőt, van az úgy, hogy reggeli után kutatva a kongó hűtőben csak hat árva tojást és és egy fél pohár tejfölt talál az ember. Ilyenkor jól jön ez a nem túl dekoratív, ámde finom és laktató reggeli kenőcs: a tojáskrém.
A tojásokat keményre főzzük, közben egy nagy fej lilahagymát apróra vágunk. Aztán a megfőtt és kihűlt tojásokat aprítógépben pépesítjük, vagy villával összenyomkodjuk. Némi vajat és a fent említett fél pohár tejfölt, valamint egy csapott evőkanál mustárt keverünk hozzá, meg persze a hagymát, sózzuk, borsozzuk, és már jöhet is a pirítós. Bocs, Tomi, fokhagymával természetesen...

Tökfőzelék pörkölt feltéttel



Íme egy kifőzde jellegű házias :) étel: Tökfőzelék pörkölt feltéttel. A főzeléket Mami főzte - ki más, hiszen Ő a főzelékszakos. Most nem is nagyon emlékszem, hogy szeretitek-e a tökfőzeléket, Tomi tegnapelőtt azt állította, hogy igen. Na mindegy, nem árt, ha itt a receptje.
Kis olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, rászórunk egy kevés pirospaprikát, elkeverjük, majd rögtön beleszórjuk az előzőleg enyhén besózott gyalult tököt. Kis ecetet öntünk rá, ami nem csak a savanykás íz elérése miatt szükséges, hanem megakadályozza a tök rostjaira hullását és szép szálas marad. Jelentős mennyiségű aprított kaporral hintjük meg, és saját levén addig pároljuk, míg megpuhul a tök. Ha szükséges, nagyon kevés vízzel lehet pótolni az esetlegesen elfőtt vizet, és ha nem elég a kezdeti sómennyiség, ezt is lehet korrigálni. Ha megfőtt, behabarjuk a főzeléket, vagyis: egy nagy pohár tejfölhöz két evőkanál lisztet szórunk és addig keverjük, míg teljesen sima lesz, aztán a főzelék levéből is keverünk hozzá valamennyit, ezzel is elkeverjük és az ételhez keverjük.
Ezt most saját kútfőből írtam, ha Mami másképp csinálta, akkor utólag korrigálom.
A pörkölt:
Természetesen nem teljesen hagyományos pörköltet főztem szokás szerint, hanem ezt:
2 fej hagymát megpárolunk, amikor félig kész, 1 felkockázott kápia vagy kaliforniai paprikával együtt pároljuk tovább, végül 4 gerezd fokhagymát is pirítunk hozzá nagyon kevés ideig. Ha ez a pörköltalap kész, rászórjuk a kb kilónyi felkockázott húst - pl sovány sertéshús, de mást is lehet - , és először lepirítjuk, majd amikor levet enged, azt is elfőzzük. Ekkor megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük nagyon kevés alaplével, vagy ha az nincs a háznál, egy kis vízzel. Két felkockázott paradicsomot is beledobálunk. Az alaplé sótartalmának megfelelően sózzuk illetve borsozzuk, és alacsony lángon lassan pároljuk fedő alatt. Időnként óvatosan pótolni kell az elfőtt nedvességet, de mindig rövid lén pároljuk. Én félidőben tettem hozzá egy negyed kilónyi felszeletelt gombát is - csak épp mert volt itthon, de mit mondjak, nem tett rosszat sem az ízének, sem az állagának. Amikor mindez elkészül, a legvégén belenyomunk még egy gerezd fokhagymát, és rotttty.

Grillezett pangáziusz zöldsalátával



A pangáziusz nevű halat az Annáéknál szerettem meg, sőt ott találkoztam vele először. Én, aki egyáltalán nem értek a halak elkészítéséhez, mondhatom, hogy nem lehet elrontani!
A grillező serpenyőbe kevés olívaolajat permetezünk, és két-két perc alatt megsütjük a halszeletek mindkét oldalát, pár csepp citromlevet csurgatva rá. Én a végén, amikor már megsült, nyomok rá egy kis fokhagymát és azzal is pirítom egy iciripicirit.

Zöldsaláta vinaigrette mártással:
Fejes saláta leveleit tépkedjük össze, és karikázzunk bele 2 lilahagymát.
1 gerezd összetört fokhagymát, 1 teáskanálnyi dijoni mustárt, 2 evőkanálnyi fehérborecetet, és kb 2 kanálnyi extraszűz olívaolajat keverjünk össze (az olajat fokozatosan csurgatva hozzá), tekerjünk bele egy kis borsot, és ebbe forgassuk bele lazán a salátát, hogy mindenhol bevonja a mártás.

2009. január 2., péntek

Pizza




Sikerült pont elcsípni Tomiék hazajövetelét és a pizzasütést.
Én mindig Stahl Judit zöld színű könyvéből csinálom a pizzatésztát, szerintem az a tuti.
íme az ő receptje:

1 kg liszt
2 csapott evőkanál só
1 evőkanál szárított oregano
frissen őrolt feketebors
2 tasak szárított élesztő vagy egy kocka igazi - én utóbbival szoktam
2 teáskanál cukor
6 deci langyos víz
6 evőkanál olívaolaj

Az elmorzsolt élesztőt a lisztbe keverjük, aztán összekeverjük a többi hozzávalóval.
Jól összegyúrjuk a tésztát, és órákig pihenni hagyjuk. Ettől hatalmasra megnő.
Másnap, vagy ha már eleget kelt, kis bucikra osztjuk a tésztát.
Mi vékonyan szeretjük a pizzát, szóval én ebből a kilónyi mennyiségből hat tepsi pizzát szoktam csinálni, tehát hat kis bucit gyártok. Azok szépen kelegetnek, és ha eljő az idejük, kinyújtom őket. Méghozzá hajszálvékonyra.

Pizzaszósz:
Ehhez a mennyiséghez én másfél doboz hámozott-darabolt paradicsomkonzervet szoktam használni. Plusz 2 teáskanál szárított oregánó vagy bazsalikom, 6 gerezd fokhagyma összezúzva, 4 evőkanál olívaolaj, só, bors. Jól összekeverjük, és rákenjük a kinyújtott pizzákra. Én kézzel szoktam, csak semmi faxni.

és mindenki azt szór rá, amit szeret. de ha ehhez is szeretnétek javaslatokat, csak szóljatok.
250 fokos sütőben kb 15 perc alatt jól megsütjük.
Szóval nem egy nagy szám - de nagyon jó.

2009. január 1., csütörtök

Szilveszteri malacsült



Na nekem kábé mostanra lett elegem. Mármint a zabálásból. Na jó, pontosabban a húsevésből. De leginkább az van, hogy zsíros húst tuti nem akarok látni egy jó ideig, brrrrrrr. Szerintem ez a fotókon is látszik: nem is szívesen fotózom most ezeket az ételeket.
De azért dokumentálom az eseményeket, mert ki tudja, mikor lesz megint éppen ilyen. Kábé egy év múlva.

Naszóval.
Vettünk egy fél malacot - Tomi földrajztanárnőjének szavaival élve: Jappppppán üllllllledékes kőzetein nevelkedett mallllllacot -, mivelhogy Gyuláékat vártuk Szilveszterre, de Kata betegsége miatt az ötfősnek ígérkező gigaparti sajnos elmaradt. Úgyhogy aztán átmentünk Editkéékhez bulizni, ahol mi volt, na mi??? Malacsült.
Mi a saját verziónkat így csináltuk:
Ali egy rakás köményt, valamint 2-3 chilit összezúzott a vadiúj kőmozsarában, kb egy fej fokhagyma és egy kisebb fej hagyma társaságában. Az így keletkezett masszával jól bemasszíroztuk a malac beirdalt, előzőleg megsózott és borsozott bőrét bőrét.
Először bőrével lefelé, lefedés nélkül sütöttük 230 fokon, aztán megfordítottuk, és lefedtük alufóliával. Olívaolajat és sört öntöttünk alá, és így sütöttük még sok órán keresztül, míg a hús levált a csontokról és nagyon puha lett. Akkor óvatosan megfordítottuk és alufólia nélkül még addig pirítottuk, amíg szép piros és ropogós lett a bőre.
Aztán kivettük a húsokat a tepsiből, és a visszamaradt - és lehetőleg lezsírozott pecsenyelébe még egy citromot facsarva gyorsan újraforraltuk, és ez lett egy kis mártás a húsra. Ezt elfelejtettem rátenni a fotózás előtt. Rajta van a képen viszont egy marék sülthagyma, amit Peti miatt csináltam: nagyon szereti, és mivel ma jött haza a Nagyiéktól, hát nagyon orult neki. Ez így készül:
Karikára vágott hagymát zacskóba teszünk, és lisztet szórunk rá. Addig rázzuk a zacskót, amíg a liszt mindenhol bevonja a karikákat, aztán nagyon forró olajban kisütjük és leitatjuk.
TOMI,kérésedre holnap pizza készül. És le is íródik, ha el nem felejtem.