Pestós göngyölt karaj

Aki igazi gourmand-okat lát vendégül, annak igencsak föl kell kötnie a gatyáját. Márpedig tegnap Gyuláék jöttek hozzánk vendégségbe. Valami különlegességgel szerettem volna őket elkápráztatni, olyasmivel, amit még nem ettek. De ugyan mi lehetne az, amit ők ne ettek volna? Nyilván csak valami olyasmi, amit éppen akkor találtam ki. Íme:
A karajszeleteket kicsontoztam, levágtam a külső hártyájukat, és kiklopfoltam őket. Aztán bekentem fokhagymával elkevert pestóval, majd nyers füstölt sonkával(húsvétról maradt, nem főztük meg) és sajttal (ízlés szerint választható) együtt tekertem fel. Szépen lerakosgattam a kis roládokat egy magas tepsibe, és öntöttem rá egy kis vörösbort. Olajjal nem kell meglocsolgatni, mert a pestóból nagyon sok olaj kifolyik. Lefedve órákon át pároltam lassú tűzön, időnként meglátogatva, pecsenyelével locsolgatva.
Amikor már puha volt, kivettem a tekercseket a tepsiből, és a fölösleges olajat átöntöttem egy serpenyőbe: ezen a pestós olajon sütöttem meg aztán a rozmaringos-zöldfűszeres újkrumplit. A roládokat aztán szépen visszarakosgattam a tepsibe, és leöntöttem vörösborral elkevert tejszínnel. Ezzel addig rotyogtattam még lefedés nélkül a pecsenyét, amíg sűrű, homogén masszává nem vált ez a mártás, és a hús teteje szépen megpirult. Tálaláskor szépen bevonjuk a hústekercseket ezzel a mártással (amit a fotózás előtt elfelejtettem megtenni). Nem azért mondom, de a kapris-rokfortos gombával igazán harmónikus és különleges ízvilággá olvadt mindez össze.
Az más kérdés, hogy az elkápráztatás nem sikerült, mert a sonka túl sós volt....

Kapribogyós-rokfortos gomba

Olívaolajon megpárolunk két nagy fej, karikára vágott hagymát, majd rádobjuk a vékony szeletekre vágott vargányát (kb fél kg) két pici, kimagozott, felaprított chilivel. Kevés húslevessel felöntjük, puhára pároljuk. Aztán belereszelünk 8-10 dkg rokfortot és tejföllel, valamint tejszínnel egészítjük ki. Beleszórjuk a kapribogyókat, egy nagy csokor apróra vágott petrezselymet, borsot tekerünk rá és egy utolsót rottyintunk rajta. Kész!
(Máskor parmezánnal készítem, akkor először a tejszínt teszem bele, és a végén szórom meg parmezánnal.)

Jó ebédhez szól a nóta: klasszikus bolognai spaghetti

Amíg én főztem, Tomi szolgáltatta a talpalávalót :)....
Klasszikus bolognai spaghetti készült, de persze mi is az, hogy klasszikus? Ez kábé olyan, mint a magyar gulyás vagy a lecsó (óóó, lecsó, már alig várom!!), ahány ház, annyi szokás. Ez mégis nagyjából egy alap.
Az olaszok pancettát, mi pedig kolozsvári szalonnát kockázunk fel és pirítgatjuk kicsit olívaolajon, majd egy jókora fej apróra vágott hagymával folytatjuk a ragu alapját.

Rádobjuk a darált húst (kb egy kiló), ami lehetőleg fele részben marha, fele részben sertéshús legyen. Pirítgatjuk, pirítgatjuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket: 2 nagy reszelt répát, egy fél csokor felkarikázott szárzellert, és húsleves, paradicsom és egy kis testes vörösbor társaságában pároljuk.

Én mindig olasz paradicsomkonzervből szoktam csinálni a mártást, de ma, annak ellenére, hogy napok óta rákészültem erre enyhe ööööö, gyermeki nyomás hatására, mégsem volt itthon olasz paradicsomkonzerv. Úgyhogy gyorsan meghámoztam öt paradicsomot és apróra vágtam, ezt dobtam a raguba. Aztán friss bazsalikomot, oreganot (mindezt a kertből! :)) aprítottam bele, és addig főztem a ragut, míg szép homogén mártássá főttek a zöldségek a darált hússal.
És természetesen nem feledkeztem meg egy szép nagy fokhagymáról sem, amit belenyomtam a raguba. Egy fejet főzés közben, és egy gerezdet a legvégén.

Húsleves

Húslevest főzni a világon a legegyszerűbb, mégsem mondhatom azt, hogy olyan egyszerű, hogy elrontani se lehet. De. El lehet rontani. Ettem én már pocsék, se íze-se bűze leveseket, szóval nem tudom hogyan, de igenis el lehet rontani. A titka énszerintem a benne főtt sok és változatos zöldségben rejlik. Meg még egy csomó minden másban :).
A legeslegfinomabb húslevest gyerekkoromban ettem, a Nagymamám készítette. Minden vasárnap ott gyöngyözött gyönyörű aranysárgán az asztalunkon - természetesen a klasszikus rántotthús-petrezselymeskrumpli-uborkasaláta vasárnapi triumvirátust megelőzően :). Hogy mitől volt az ő levese olyan csodálatosan aranyló sárga, azt bevallom, csak most, kábé egy éve tudtam meg. Akkor ugyanis a Mami (az anyósom) tyúkhúslevest főzött. Nem csirkét, hanem igazi tanyasi tyúkot! Hatalmas volt, emlékszem, hiszen én vonszoltam haza. Na és az ő levese lett olyan szép sárga, mint annak idején a Mamáé. És ekkor esett le, hogy bizony, bizony, a Papa minden vasárnap reggel a tyúkokat hajkurászta az udvaron a mise előtt, amit aztán a Mama kopasztott, tisztított és főzött meg levesnek. Persze a javából a rántott husit csinálta.
Ilyen hosszú bevezető után most jöjjön az én levesem, ami nem olyan finom, mint a Mamáé, de nem is futkosnak tyúkok a kertemben :).
Bármilyen húsból jó a leves, de legyen benne mindig csont. A mi vasárnapi levesünk egy egész csirkemellből és egy jókora karajcsontból készült. Ha marhahús is lett volna itthon, az lenne az igazi, de nem volt, no de sebaj.
Hideg vízben feltesszük főni a nagyon alaposan megtisztított húsokat, és a zöldségeket. amik a következők: sárgarépa, petrezselyemgyökér és petrezselyem zöldje, krumpli, zeller, zeller zöldje, karalábé, egy kis fejes vagy kelkáposzta,
esetleg karfiol. Én egy félbevágott paradicsomot és paprikát is bele szoktam főzni, valamint egy egész hagymát héjastul, és két gerezd fokhagymát. Előbb felforr a víz, majd le kell szedni a ronda szürke mocsaras habot (fúj), ami a tetején képződött, majd takarékon nagyon halványan pötyögtetve szép lassan, órákon át főzni. Ha nincs fűszerkosárkátok, márpedig, Bori, úgy tudom, nincs, de nem is kell, szóval ha nincs, akkor a fűszereket ekkor érdemes beletenni, hiszen a habbal együtt azokat is leszednénk. Egy fél marék egész borsot szoktam beleszórni, és - bár nem főzök tyúkot, mert valljuk be, az nagyon zsíros, de a szép sárga színről nem mondanék le, szóval sáfrányos szeklicével szoktam színezni.
Órákig elfődögél szépen magában, aztán egyszer csak kész lesz :).
Azt mondtam az elején, hogy milyen egyszerű, és tessék, mégis mennyit beszélek róla :).

Rokfortmártás

Úgy látszik, a mai nap a fehér színű kenceficék jegyében telt, ugyanis mind a hármat ma csináltuk. Megsütöttem a szokásos ropogós házikenyerünket, és isteni kenegetni, tunkolni vele ezeket a finom, friss ízű kencéket. Ez a rokfortmártás nem azonos azzal a rokfortkrémmel, amit mindig csinálni szoktam, ennek egész más az állaga és az íze.
Az elmorzsolt sajtot robotgépbe tesszük a felaprított újhagymával és tejföllel együtt és krémes állagúra keverjük. Pici worchester szósszal és sóval-borssal ízesítjük, és tálalás előtt legalább fél óráig a hűtőben pihentetjük.

Retek-"tzadziki"

Szűrőbe konyharuhát téve lecsöpögtetünk két pohár joghurtot, hogy kicsit sűrűbb legyen. Eközben két csokor megtisztított retket lereszelünk, és két kis fej lilahagymát nagyon apóra vágunk, hozzányomunk két gerezd fokhagymát, egy teáskanálnyi balzsamecetet, sót, és egy picike cukrot. Ha lecsöpögött a joghurt, hozzákeverjük a retekhez és behűtjük.

Habos tavaszi túrókrém

Ali találmánya ez az üdítő finomság, és ő is csinálta meg.
Egy fél tasak habtejszínt az aprítógépben felhabosított, majd belemorzsolt kb húsz deka juhtúrót és tíz deka tehéntúrót, és magas fokozaton ezt is krémszerűvé keverte. Majd egy tálba áttéve a masszát hozzákevert még tíz deka tehéntúrót, de immár meghagyva a göröngyeit, sót és borsot, valamint vékonyra karikázott újhagymát, méghozzá jócskán. Nagyon finom.

Peónia a kertben

Hát ezt muszáj volt megörökítenem. Egész évben ugyanis csak röpke pár napot virít ez a csodaszép virág, a bokros peónia. Legalább itt legyen meg :).

Hű de tavasz!

Nem nagyon szoktam hétköznap dologidőben ebédet főzőcskézni, de egyrészt tegnap befejeztem a hatalmas munkámat (hurrá!!!:))), így ma szabadnapot kaptam magamtól. Másrészt meg itthon maradt az Én Drágám, és ebédidő-tájban elkezdett óvatosan puhatolózni, hogy vajon mit fogunk enni...? Valami saláta? - ajánlottam egy gyorsan megvalósítható, ráadásul alak-kímélő lehetőséget. Látni kellett volna azt az arcot. Tojásos nokedli! - vágta rá hirtelen bazsalyogva, és én már pattantam is a biciklire izibe, és szaladtam a zöldségeshez salátáért, hiszen nem tojásos nokedli a tojásos nokedli friss fejes saláta nélkül. Így aztán a saláta is megvalósult. De azt nem állítom, hogy én csak abból ettem... :)
Felteszek főzni egy nagy fazék vizet sóval és pár csepp olajjal. Míg ez melegszik, bekeverem a tésztát: 40 dkg liszthez 2 felvert tojást, sót és annyi vizet teszek, hogy laza, nyúlós, viszonylag híg masszát kapjak. Amikor forr a víz, beleszaggatom a tésztát. Én mindig kis adagonként főzöm meg, hogy egyszerre puhuljanak a kis nokedlik és adagonként kiszedegetem őket szűrőkanállal egy edénybe. Amikor az egész adag megfőtt, egy lábosban kis olajat hevítek, beleöntöm a tésztát és kb 6 felvert tojással nyakonöntöm, és addig sütöm kevergetve, míg a tojás megszikkad.
A salátának tulajdonképpen nincs is receptje, de mivel Tomi a minap pont ez iránt érdeklődve hívott fel, hát azt is ideírom.
Sok vizből, kevés ecetből készül a salátalé annyi cukor és só hozzáadásával, amit ízlelgetve finomnak találunk. Ebbe a lébe alaposan megmosva tesszük bele a szép ropogós salátaleveleket, és kész is az ebéd. Az ebédfőzésnek a vacsorával szemben többek közt az is nagy előnye, hogy normális fotót lehet készíteni nappali fénynél:).

Zöld vacsora - egy kis rózsaszínnel

A spárgát elsősorban azért szeretem, mert olyan ellenállhatatlanul gyönyörű! Aztán meg azért, mert olyan finom. Tegnap zsályás-kapribogyós sajtmártás készült hozzá.
Elvileg a zöld spárgát nem kell meghámozni, de jobb a békesség, én bizony meghámoztam. Méghozzá nagyon vékonyan, különben nem maradt volna az egészből semmi. Aztán sós-cukros vízben pár perc alatt megfőztem. Amíg főtt, el is készült a mártás: kis vajra dobtam pár levélke összevágott zsályát, majd beleöntöttem egy marék kapribogyót és főzőtejszínt, belereszeltem a gouda és parmezán sajtokat, végül fehér borsot őröltem bele. Amikor kicsit kihűlt a spárga, prosciutto crudoval "kötöttem" át a 4-5 szál spárgából álló takaros kis bokrétákat, tepsibe fektettem a csokrokat, meglocsoltam kevéske olívaolajjal és sütőben addig sütöttem, míg ropogósra pirultak a sonkák.

Sprotnipástétom tzadzikivel

A sprotnipástétomhoz apróra vágjuk a lilahagymát, turmixgépbe dobáljuk a halat és a hagymával együtt pürésítjük. Kevés tejföllel lazítjuk. Én egy kis apróra vágott csemegeuborkával tettem kicsit pikánsabbá, de akár el is hagyható. Sózni nem kell.
Eredetileg nem szándékoztam leírni ide a tzadikit, két okból. Az egyik, hogy az általam készített verzió nagy valószínűséggel semmiképp nem az autentikus görög változat, ez csak a mi kis megszokott házi tzadzikink. A másik ok pedig, hogy azt hittem, mindenki számára kézenfekvő a családban, hogy hogy kell csinálni, de amikor tegnap Bori fölhívta Apát, hogy elkérje a tzadiki receptjét, akkor elgondolkoztam, hogy mégiscsak leírom.
Görögországban egész más a joghurt állaga, mint nálunk. Nagyon sűrű, krémes, nagyon finom, és nyilván sokkal zsírosabb. Nyilvánvaló, hogy az ebből készített tzadziki állaga más, mint amit itthon barkácsolunk a hazai (amúgy szintén finom) hígabb joghurtból. Mégis, ha a sűrűbb görög változatot szeretnénk megközelíteni, arra is van mód: tegyük szűrőbe egy tiszta konyharuhára a joghurtot, és egy kis ideig hagyjuk lecsöpögni a fölösleges nedvességet. Közben épp elkészíthetjük a többi hozzávalót: a reszelt uborkát, a zúzott fokhagymát és az apróra nyesett kaprot. Ha a joghurt lecsöpögött, ezt mind jól összekeverjük és még egy kis borsot is teszünk rá. Nem érdemes megsózni (csak közvetlenül a tányéron), hiszen a sótól levet ereszt az uborka, így felesleges lenne a csöpögtetéssel bajlódni, hiszen akkor ugyanolyan híg mártást kapnánk.
A házikenyér ismét Gyula receptje alapján készült, jelen esetben azonban annyit változtattam, hogy felerészben teljes kiőrlésű Graham lisztet használtam a szokásos finom kenyérliszt mellé. Nagyon finom lett így.

Sonkakrém

Húsvét után bármennyire is igyekszik az ember sonkát enni sonkával, és a maradék sonkát töltött tojásokba gyömöszölni, az tuti, hogy még mindig marad egy csomó sonka. Megcsináltam ezt a maradékfeldolgozó sonkakrémet, ám a sonka még mindig hősiesen állja a sarat a hűtőben, egy fél darab még mindig arra vár, hogy további kreatív felhasználás áldozatává váljon.
Nos, ez a sonkakrém persze oly egyszerű, hogy alig merem leírni. A sonkát ledaráljuk, tejföllel kenhetővé hígítjuk. apróra vágott lilahagymát és borsot teszünk bele, kevés mustárral ízesítjük, és nem sózzuk meg, mert a sonka úgyis baromi sós.

Hagyományos húsvéti töltött tojás

Minden Húsvétkor Mami csinálja ezt a finomságot, természetesen ez is az ő alkotása.
Megfőzzük a tojásokat, félbevágjuk, és kivesszük a sárgákat. A megfőtt húsvéti sonkából ledarálunk egy keveset, és összeturmixoljuk a főtt tojássárgákkal. Snidlinget, egy kevés majonézt és tejfölt keverünk hozzá, hogy még formázható, de krémes masszát kapjunk, majd kis lapos gombócokat gyártunk belőle és visszatömködjük a félbevágott tojásokba. A maradék masszát szétkenjük egy tál alján, és erre ültetjük a töltött tojáskákat, majd leöntjük az időközben elkészített mártással. A mártás majonézből, tejfölből, kevés mustárból, cukorból és pici citromléből áll, és olyan sűrűségű legyen, hogy lehessen folyatni, de bevonja a tojásokat. Nagyon egyszerű, tulajdonképpen nem is értem, miért csak Húsvétkor csináljuk.

Grillezett tőkehal kagylós-rákos raguval

Ez az ötlet már megint úgy született, hogy mindenből csak egy kevéske volt itthon, de sebaj!
Először a ragut készítettel el. Kis vajon megfonnyasztottam egy marék felvágott újhagymát, majd rádobtam a kagylót és a koktélrákot, picit pirongattam, majd felöntöttem egy kevés fehérborral. Addig gyöngyöztettem, míg a bor majdnem elfőtt, akkor tejszínt öntöttem hozzá, kicsit rottyintottam ezen is, míg besűrűsödött, megszórtam borssal, petrezselyemmel és sóval. Mindez csupán pár perc. Utána pedig teljesen natúr módon kisütöttem a halakat is. Jól állt neki ez a kis tengeri ragu.

Borsófőzelék

Nekem igazán nem okoz gondot, hogy kitaláljak nemlétező kajákat, de ha hagyományos ételeket kell a nagykönyv szerint elkészíteni, akkor rögtön inamba száll a bátorságom. Úgyhogy azt gondoltam, Bori, talán neked sem árt, ha tök egyszerű főzelékek receptjei is össze vannak itt gyűjtve. És mivel tavaszi szünet van, Petinek ebédet kell főzni, hát erre remek megoldás a zöldborsó főzelék.
Lássuk hát, hogy csinálom én a borsófőzeléket.
Ma mirelitből főztem, így is finom, de persze a hüvelyből frissen kifejtett az igazi. Mirelitből nekem legjobban az Iglo terméke jött be: az garantáltan finom zsenge borsót tartalmaz.
Kis vajon először megpároltam a borsót, majd felöntöttem víz és tej keverékével, és puhára főztem. Megsóztam, és ha nem elég édeskés magától a borsó, én mindig teszek bele még egy kis cukrot. Aztán gyorsan kevergetve két evőkanálnyi lisztet szórtam bele, így sűrítve be a főzeléket, amit aztán megszórtam petrezselyemmel.
Jó dolog a borsófőzelék, de a legeslegjobb, hogy olyan szép idő van már, hogy a fűben kucorodva lehet ebédelni! :)

A cukkini ezer arca 1. - Kölessel töltött cukkini

Soha életemben nem ettem még kölest, fogalmam sincs, honnan kattant be ez az ötlet. Csak megláttam a boltban ezt a takaros aprójószágot, mármint a kölest, és rögtön az jutott eszembe, hogy bizonyára remek töltelékanyag válna belőle.
Így aztán hazahoztam egy kis csomagocskával, és megfőztem. Ugyanúgy viselkedik, mint a rizs: elvileg előbb át kell válogatni (persze nekem nem volt kedvem hamupipőkézni) és folyó vízben megmosni (szűrőn keresztül, különben kapkodhatjuk az apraját a lefolyóból :). Ezután némi olajon megfuttattam, majd kb két és félszeres mennyiségű vízzel felöntve puhára főztem (hamar megfő).
Közben egy lecsós alapot csináltam két nagy fej hagymából, egy paprikából és két tisztított, apróra vágott paradicsomból. Amikor ez is elkészült, hozzákevertem a kölest, és sóval és borssal ízesítettem.
A cukkiniket (nagyon zsengék voltak) kettévágtam, majd a végüket levágva óvatosan kivájtam, aztán kivajazott tepsibe rakosgattam őket és megtöltöttem a köleses masszával. Reszelt füstölt sajttal szórtam meg, öntöttem alá egy kis húslevest, majd alufóliával lefedve addig pároltam, míg a cukkini is megpuhult, aztán fólia nélkül szép pirosra sütöttem.
Amíg sült, a kibelezett cukkinidarabkákból paradicsomos ragut csináltam bazsalikommal és fokhagymával, ezt ettük hozzá.

Sajtsaláta a szesztilalom jegyében

Ma estére buliba invitáltak bennünket, és vinni kell némi kaját. Mivel a chicagói szesztilalom feloldásának nyolcvanadik évfordulóját fogjuk megfelelő korhű öltözetben hangulatos swing mellett megünnepelni, úgy gondoltam, hogy egy tartalmas (=masszív) saláta megfelelő alapot biztosít majd az elfogyasztott alkohol mellé.... :)
Így ezt a teljesen egyszerű de nagyon ízes-zamatos sajtsalátát készítettem.
Előszöris elkészítettem az öntetet: a majonézt összekevertem a tejföllel, hozzáadtam a nagyon apróra vágott lilahagymát, nagyon picit megsóztam és frissen tört zöldborsot szórtam bele.
Azután kis kockára vágtam a különböző sajtokat. Ez persze ízlés dolga, de nekem a következő kombó már régóta tuti megoldást biztosít: füstölt karaván, rokfort, ementáli és trappista került ebbe a verzióba. Jócskán daraboltam bele megtisztított almát, szaggatott jégsalátát, uborkát, pritamin paprikát, és ami a lelkét adja: igen sok zellerszárat. Szórtam bele némi olajbogyót és durvára aprított dióval és petrezselyemmel koronáztam meg a legvégén.
Most aztán már folyhat Hencidától Boncidáig a sárga lé!