Gorgonzolás cukkinivel töltött gomba

Mostanában saját kreációkat igyekszem kifundálni, erre például kimondottan büszke vagyok, harmonikus ízkavalkád jött össze. (Három zsenge cukkinire, némi kolozsvári szalonnára, 125 gr gorgonzolára és két tömlő camping sajtkrémre lesz szükségünk, meg persze a fűszerekre.)
Először a tölteléket készítettem el:
Kb öt dkg húsos kolozsvári szalonnát felkockáztam és kis vajon megsütöttem. Kiszedtem a pörcöket, és a vegyes zsiradékra dobtam két hajszálvékonyan felkarikázott cukkinit, pirulásig sütöttem őket, majd a végén két gerezd összenyomot fokhagymát pirítottam hozzá. Felöntöttem két deci húslevessel, amit elforraltam belőle, majd hozzákevertem az összetépkedett gorgonzolát és a két tömlő sajtot, visszaöntöttem a pörcöket, és  borsot tekertem rá. (A kolozsvári miatt sózni nem kellett.) Összeforraltam, petrezselyemmel meghintettem. A gyerekek emellé a mártás mellé gnocchit ettek, mi pedig az ezzel töltött gombafejeket, ami így készült:
Először megágyaztam a gombáknak egy fedeles jénaiban úgy, hogy a maradék egy db cukkinit apróra felkockáztam, friss tárkonnyal összekevertem és megöntöztem egy deci száraz fehérborral. (A tárkony azon kevés fűszerek egyike, melyek szárítva is ugyanolyan zamatúak, mint frissen, ezért ha nincs friss, szárított is jó.) Erre helyeztem a közepes méretű gombafejeket, megtöltöttem a gorgonzolás szósszal, parmezánt reszeltem a tetejére, és lefedve kb fél óráig sütöttem. Ez idő alatt a gomba és a cukkini megpárolódik a borban (amitől különleges zamatot kap az étel), majd fedő nélkül még addig sütöttem, míg a sajt szép piros lett a tetején.

Szárított paradicsommal és mozzarellával töltött csirkemell

Hálás dolog a töltött-hús műfaj, a töltelékek lehetőségének tárháza szinte végtelen! Azért vannak alap-darabok, ilyen pl ez a szárított paradicsomos-mozzarellás kombináció.
Ali csinálta, Jamie harmincperces kaják című szuper sorozatának egyik receptje alapján.
Így, ni:

Előkészítette a két darab, csontos-bőrös csirkemellet úgy, hogy a féltekéket leválasztotta a csontról, de a bőrt rajtahagyta. Így négy szép darab mellecske képződött, ezeket kihajtogatta és a vastagabb részbe zsebet vágott, ide került a töltelék, ami a következő módon készült:

Felkockázott egy marék szárított paradicsomot, egy db mozzarellát aprón hozzátépkedett, került bele friss kakukkfű és bazsalikom, két gerezd összenyomott fokhagyma, egy kicsumázott csili felaprítva, só, frissen őrölt bors, olívaolaj és citromlé. Ezeket jól összekeverte, és a zsebekbe gyömöszölte, a zseb száját összenyomta.
Serpenyőben olívaolajat forrósított, és így sütötte meg egészben a töltött melleket, folyamatosan forgatva őket egészen addig, míg mind jól átsültek. Ez kb 20 perc.
Bármilyen salátával ideális.

Indiai paradicsomos csirke garam masalával

Még a Péter hozta Keralából azt az angol nyelvű szakácskönyvet, amiből ma ezt a csirkét főztem. Érdekes, még sohase használtuk eddig, pedig nagyon guszta kaják vannak benne, na de mostantól! Peti ugyanis, akibe kamaszkora ellenére még mindig úgy kell beleimádkozni a kaját, ma este a hatalmas adag megevése után ugyanolyan hatalmasat repetázott.
Épp hogy csak megemlítettem, hogy : Úgy látszik, neked indiait kell főzni, hogy végre rendesen egyél..." Erre ez volt a válasz: "Na végre, kezditek kapisgálni..."

Így készült ez a remek, izgalmas, harmonikus étel:

Kis olajon először megprirítottam a frissen őrölt, két teáskanálnyi koriandermagot, és az egy egész fejnyi megtisztított, összenyomott fokhagymát, két kimagozott, apróra vágott chilit és egy szintén apróra vágott hegyes zöld paprikát.(Nem kell félni, ezektől egyáltalán nem lett erős az étel!)
Hozzáöntöttem a hámozott, felaprított paradicsomot (1 kg), egy jókora, kb hatcentis gyömbérágacskát reszeltem bele. Összeforraltam, majd beletettem a három darabba vágott csirkecombokat (1 kg). Az egész ételhez egy marék friss, felaprított korianderlevélre van szükségünk, ennek a felét ekkor öntjük bele. Megsóztam, és lassú tűzön addig főztem, amíg a hús puha lett. Ezalatt a mártás is szépen besűrűsödik. Az utolsó két percben egy jókora evőkanálnyi garam masala keverékkel ízesítettem, összeforraltam. Amikor kész lett, elkészítettem a csapati-kenyérkéket, és az egészet forrón, a maradék friss koriander illetve zellerzölddel meghintve tálaltam.

Gorgonzolával töltött hústekercs

Tegnap este, amikor elkészült a vacsora, természetesen frissen, melegen ettük, nagy sikert aratott. Lefotózni azonban csak ma reggel tudtam, amikor is kiderült, hogy nem csak vacsorára, hanem reggelire, hidegen is nagyon finom ez a gorgonzolával és sonkával töltött hústekercs.

Egy kiló soványabb sertéscombot Ali szép vékonyan felszeletelt. Míg ő szeletelt, én elkészítettem a tölteléket.
250 gramm gorgonzolát 100 gr tejföllel higítottam, két gerezd fokhagymával, frissen őrölt borssal és apróra vágott zellerlevéllel ízesítettem. A hússzeleteket enyhén besóztam, füstölt sonka szeleteket fektettem rájuk. Jöhet a töltelék: Kis kupac gorgonzolát halmoztam a szeletek egyik végére, és jó szorosan föltekertem a húst, amit kívülről megszórtam oregánóval. A végénél összenyomkodtam, szükség esetén hústúvel is meg lehet tűzködni, hogy ne folyjon ki a sajt sülés közben.
Az volt a terv, hogy néhány spárgát is teszek a belsejébe, jól kitaláltam, hogy milyen finom együtt a gorgonzola és a spárga, és látványnak sem utolsó, ahogy szeletelésnél szép kis zöld korongok bukkannak elő... Igen ám, de miután elkészült mind a kb 12 darab takaros kis batyu, na akkor vettem észre az asztalon az ottfelejtett spárgát... Kigöngyölni és újratölteni semmi kedvem nem volt, így aztán a köretbe került a spárga.
A köret szintén nagyon finom és látványos volt (csak az sajnos elfogyott a fotózkodás előtt). Sárgarépát, cukkinit, póréhagymát és ily módon a jobb sorsa érdemesült spárgát 12 centi hosszú hasábokra vágtam. A zöldségeket aztán egy rormaringág társaságában egy szelet baconnel összekötegeltem. Ilyen kis kötegből készült pár darab, a hústekercsek mellé fektettem őket a tepsibe, amit persze előzőleg meglegyintettem egy kis olívaolajjal. Pici vizet öntöttem alá, és lefóliázva előbb puhára pároltam, majd anélkül piros-ropogósra sütöttem.
Jó kiadós adag lett, ma ezt visszük Boriékhoz a garden-partyra :).

Hortobágyi palacsinta

Van az a nézés, aminek nem lehet ellenállni. Hiába próbálok elszánt lenni Ali fogyókúráját illetően, ha beveti a "Shrek-macska nézést", akkor elvesztem. Márpedig így tett: előbb kiejtette a varázsszót: Hortobágyi, majd pedig elkezdett megejtően pillogni hozzá.

Jó, majd hétfőtől...............

Először is felteszünk két fej apróra vágott hagymából és egy felkockázott paprikából pörköltalapot.

Amikor ez kész, rátesszük az öt darab (csontosan, bőrösen hagyott), nagy darabokra vágott csirkecombot, megpirítjuk innen-onnan. Megszórjuk egy teáskanál pirospaprikával, sóval, borssal ízesítjük, és beleöntjük az előzőleg meghámozott-felkockázott paradicsomot (két db tisztítva). Annyi vízzel öntjük fel, ami bőven ellepi, ezzel rotyogtatjuk lefedve olyan puhára, hogy a hús leváljon a csontról.

Ekkor kivesszük a darabokat, és a kicsontozott húst késsel nagyon apróra miszlikeljük. Hozzákeverjük a pörköltlé egyharmadát és 3 evőkanál tejfölt, ha szükséges, még utólag sózzuk-borsozzuk.

A maradék pörköltlevet 4 dl liszttel simára kevert tejföllel behabarjuk, átforraljuk, és turmixgéppel simára pürésítjük.

Persze amíg a pörkölt fő, addig kisütjük a palacsintákat. A tésztát 2 tojásból, 2 dl tejből, 240 gr lisztból keverjük, picit sózzuk.

A palacsintákat megtöltjük a húsos masszával, és úgy göngyöljük föl, hogy a végeit becsomagoljuk, hogy ne folyjon ki a töltelék. Hőálló tálba rakosgatjuk őket, leöntjük a mártással, és sütőbe téve kicsit melegítjük.

Tálaláskor még pici tejfölt lehet rácsurgatni.

Hát, nem mondom, hogy egy hétköznapi gyorsan összecsapható vacsora, de néha megéri időt szánni rá, mert hihetetlenül harmonikus ez a finom magyaros étel.

Gorgonzolás spárga húsgolyókkal

Na most kapaszkodjatok meg! 350, azaz há-rom-száz-öt-ven forintért jutottunk csodálatos, friss spárgához, egyenesen a termelőtől. És én hülye alulkalkuláltam a mennyiséget, azt hittem, a rendelt adagból még egy csomót leagyaszthatok, de miután megfőztem a tekintélyes létszámra való tekintettel a vacsit, alig maradt lefagyasztanivaló.
Ez a finomság pedig - ami megakadályozta, hogy a mélyhűtő spárgától roskadozzon, mert megettük - így készült:

Először a húsgombócokat kevertem be, de közben azért feltettem a spárga főzővizét (sóval és cukorral persze) is. Háromnegyed kiló darált sertéscombhoz egy nagy fej dinsztelt hagyma került, egy fél fej fokhagyma összenyomva, mozsárban megőrölt koriander, só, bors, és egy felvert tojás. Jól összemalackodtam, aztán kis lappantyúkat gyurmáztam belőle. A víz eközben felforrt, beletettem a spárgát, és két-három percig előfőztem (a sütőben még tovább fog fődögélni úgyis). Kiszedtem, lecsöpögtettem, és kivajazott hőálló tálba fektettem őket szép sorban. 200 gr gorgonzolát morzsoltam rá, és meglocsoltam egy kis főzőtejszínnel. Be a sütőbe 180 fokra.


Eközben a tűzhely tetején....
... Elkezdtem sütni a húskorongocskákat. Csak kis olajjal kentem meg a serpenyőt, így sült meg szép ropogósra mindkét oldaluk. Amíg sülögettek persze kihasználtam az időt, és elkészítettem a mártást.
Szép húsos kolozsvári szalonnát kis kockákra vágtam (egy maréknyit), kis olívaolajon kisütöttem, majd három gerezd összenyomott fokhagymát pirítottam rajta. Fél liter főzőtejszínnel öntöttem fel, belereszeltem egy citrom héját, sóval, borssal és petrezselyemmel ízesítettem. Így rottyintottam még egy-két percig, aztán ebbe a mártásba forgatva tálaltam a húskorongokat a gorgonzolás spárgával együtt.

Csökkentett szénhidráttartalmú kenyér

(Hű de tudományos lett ez a cím...)
Amikor ugye az ember fogyókúrázik, igyekszik visszavenni a szénhidrátfogyasztásból, és nem nagyon enni kenyeret. De vannak olyan kaják - mint pl az alábbi padlizsánkrém is - amelyek elképzelhetetlenek valami kenyérféle nélkül. Ilyenkor szoktam ehhez hasonló kenyereket sütni. Van, amikor szárított paradicsommal és olívával ízesítem, mint most is, máskor pedig köménymagot és szezámmagot teszek bele. Az alaptészta minden esetben ugyanaz, mégpedig az alábbi:
Fél kiló zabpehelylisztet és fél  kiló csökkentett szénhidráttartalmú lisztet (mindkettő bioboltban kapható), egy egész kocka összemorzsolt élesztőt, 350 ml vizet, egy kiskanál cukrot, három kiskanál sót alaposan összekeverek, meggyúrok. Ha ízesíteni van kedvem, a különleges hozzávalókat is hozzákeverem persze, ezúttal fél marék olajbogyó és ugyanennyi, szintén apróra cafatolt szárított paradicsom került bele. A tészta elég rugalmas lesz, kb 7 cm átmérőjű kis hurkákat formázok belőle, és megtekerem őket. Én úgy szoktam keleszteni, hogy kilisztezett cserépedénybe helyezem őket, és a fedelével együtt beteszem a sütőbe melegentartó üzemmódba (35 fok). Kb egy óra alatt szépen megkelnek a kiflikék, na ekkor alaposan feltekerem a sütőt 250 fokra, és uzsgyi, kezdődhet a sülés. Kb fél óra alatt szép ropogósra sül. Hogy úgy mondjam, talán túlzottan is ropogósra, fogakra veszélyes péksütemény ez....
Két nagy előnye is van ennek a kenyérnek: az egyik, hogy nagyon tömör, masszív kenyér, ezért csak egész keveset tud megenni belőle az ember, tehát igazán fogyúkúrabarát. A másik, hogy jó sokáig eláll, egy kilónyit egy hétig is rágcsálunk.
Külön felhívnám a figyelmet a képen látható szép és jó minőségű konyharuhára, ami szerintem nagyon tuti vétel volt. Aki szeretne ilyet, most rohanjon a hozzá legközelebb eső Pennybe, mert ott 10 db-ot lehet venni egy csomagban 1290,- forintért.

Paprikás padlizsánkrém

Sokszor csináltam már padlizsánkrémet saját kútfőből, de minden alkalommal másképpen, mert sose emlékeztem, hogyan is csináltam előzőleg. Így aztán minden alkalommal újra és újra fel kellett találni, és hol ilyen lett, hol olyan... Ez a mostani viszont olyan jól sikerült, hogy most gyorsan le is írom a receptjét.
Négy közepes méretű padlizsánt és két db pritamin paprikát villával megszúrkáltam és 180 fokon kb egy óra alatt megsütöttem. Fedeles edénybe zártam a zöldségeket kis időre, ettől könnyedén lejött a héjuk. Feldaraboltam, majd aprítógépbe tettem őket, és egy deci extraszűz olívaolajjal krémesítettem a masszát. Két gerezd összenyomott fokhagymát, egy kiskanál frissen őrölt borsot és kb két kiskanál sót szórtam bele és jól összedolgoztam. Na és itt jön bele a három új hozzávaló, amit eddig nem tettem bele, de most igen, és többé már nem is akarom kihagyni: másfél evőkanálnyi mustárt és egy kanálnyi majonézt, valamint egy fél citrom levét adagoltam hozzá, és ezekkel kevertem készre. Vannak, akik nagyon karakteresen majozézesre ízesítik, én azt nem annyira szeretem. Nem akartam, hogy kikönyököljön a majonézes jelleg, domináljon csak a padlizsán íze! Csak egy kicsi kell bele, hogy simulékonyabb legyen az íze.

Húsvéti Kocsonya

Minden Húsvétkor, amikor füstölt sonkát főzök, lefagyasztom a főzőlevet, mert jó lesz az még babhoz, lencséhez, stb. De most maradt egy liter, ami már nem fért be a hűtőbe. Kezdetét vette hát a Húsvéti Sonka Ezer Arca Project, amikor is feltalálom a sonka újrahasznosítását.

Kocsonya - ez lett a főzőléből.

Ha időben eszembe jutott volna ez a mentőötlet, akkor már eleve tettem volna a sonka főzővízébe kocsonyásító cuccokat, de nem jutott eszembe. Így utólag kocsonyásítottam zselatinnal. (Alapból nem szeretem a zselatint, de jelentem: a Dr Oetker zselatin-por színtelen-szagtalan, teljesen bejött.)

A sonkalevet ugyanannyi vízzel hígitottam, hogy ne legyen olyan sós. Minden fél liter vízhez egy zacskó zselatinpor jár. Zacskónként 4 kanál vízzel fel kell főzni, és a többi léhez keverni. Melegíteni lehet, de főzni nem. Kissé langyosan kell a tálkákba porciózott húsra önteni, majd hűtőben dermeszteni.

Mivel Húsvét, ezért én főtt tojás karikákkal és felaprított friss zöldhagyma- forgácsokkal dobtam fel a kocsonyalevet.

Vidám főzelék

Hát nem vidító már a látvány is önmagában? A gyönyörű élénk zöldborsószemek a répa bájos narancssárgájával? De. Hát még ha meg is ízleljük ezt a friss, üde, könnyed enyhén édeskés ételt. Mert a Finomfőzelék szerintem igenis finom. Soha nem értettem azt a makacs undort, amit az emberekből általában kivált. Én szerettem gyerekként is, és most újra fölfedeztem: szeretem! Ennek ellenére, magam sem értem, miért, most csináltam először.

Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, tápláló és olcsó étel.

Nálunk mindenből mennyiség készül, most aszerint jegyzem le, ahogy tegnap készült, kisebb létszám esetén kéretik arányosan csökkenteni az adagokat.

Voilá:

Kis vajon megpároltam először az apró kockákra vágott nyers répát, kb 80 dekát. Amikor félig megpuhult, hozzáöntöttem másfél kiló zöldborsót (koratavasz lévén természetesen mirelitet), ezt is pároltam egy keveset, majd felöntöttem kb 3 dl húslevessel. Amikor a leves elfőtt,kb fél liter tejjel pótoltam a folyadékot és készre puhítottam a zöldségeket. Mivel a borsó nagyon zsenge volt, ez hamar bekövetkezett. (Mirelit esetén én Iglo terméket szoktam vásárolni, most Zöldségkert nevű gyártótól kaptam csak, de ez is nagyon zsenge volt)

Kb 2-3 evőkanálnyi lisztet hintettem az edénybe, ezzel sűrítettem be a mártást. Ilyenkor lehet még ízesíteni, só mindenképp kell bele. Mindkét zöldség eléggé édes, de aki még ennél is édesebben szereti, nagyon pici cukorral még fokozhatja az élményt. Végül jöhet rá a felaprított petrezselyem, és kész is.

Van, aki fehérrépát és karalábét is tesz bele, tisztában vagyok ezzel a megoldással is, én azonban így szeretem, punktum :).

Grillezett lazac rokfortos-parmezános spenóttal

Egyszerűen hihetetlen szép, ilyen vastag húsú lazacot árultak itt nálunk a sarki kiskoszosban! Igaz, fagyasztva, de 2500,-/ kg áron. Egyszer megvettem egy egész halat, és 400-500 gr-os darabokban lefagyasztottam, ebből időnként előveszek egy-egy darabot, még tart. Most egy 500 gr-os darab került sorra, és hárman nem tudtuk megenni. Rokfortos spenótot készítettem hozzá, hát, életem egyik legjobban sikerült vacsorája volt!

Először elkészítettem a spenótot.

Kb kilónyi szép vastag, húsos spenótot alaposan megtisztítottam (vastag ér eltávolítva, homoktól nagyon leöblítve). Kis vajon megpároltam egy egész fej (megtisztított), szeletekre vágott fokhagymát. Rádobtam az egészben hagyott spenótleveleket, megfonnyasztottam, szerecsendiót reszeltem rá, és kis húslevessel felöntve pároltam. Amikor a húsleves nagyjából elpárolgott, kevés főzőtejszínnel öntöttem föl, majd maréknyi reszelt parmezánt és rokfortot kevertem hozzá. Ízlés szerint só-bors, percek alatt kész is.

Jöhet a lazac.

Serpenyőben felforrósított (kevés) olívaolaj-vaj keverékén először nyolc percig sütöttem a hal egyik oldalát. Aztán a másik oldalát hat percig, majd a széleit is kb 3-3 percig, míg mindenhol ilyen szép barna kérge lett, belül azonban omlós és rózsaszín maradt.

Hangsúlyozom, ez ritka szép vastag lazac! Ha valaki vékonyabb példányhoz jut, de szeretné ilyen szép rózsaszínen tartani a megsült hal belsejét, akkor természetesen elég kevesebb ideig sütnie.

Tagine

Csodálatos cseréptálat vettünk az Őrségben. Amióta megvan, sok és változatos ételt készítettem már benne, nagyon szeretem.

Ma a tagine volt soros, vagyis tazsin, a marokkóiak pörköltje. Állaga alapján valóban ez az ő pörköltjük, sokfélesége miatt viszont inkább azt mondhatnánk, olyan ez, mint nálunk a lecsó: ahány ház, annyi lecsó, és ahány háziasszony Marokkóban, annyiféle tazsin.

Vannak azért alapreceptek, nagyjából azok ötvözetéből készítettem el ma az én saját tazsinomat. A tazsin ugyebár a hagyományos csúcsos tazsinfőző cserépedényben készül, nálunk az elég ritka, ilyen fedeles cseréptál pedig sok magyar háztartásban van, tökéletes tazsin készülhet ezekbnen is.

Tökéletes, mondom én - de nagy az arcom. Hiszen még soha nem ettem autentikis tagine-t sehol. Nem is jártam még arab országban. Ali viszont igen, és mivel tunkolás közben csak ezt mammogta: Mmmm, iggenn, ez, az, mmmmm, ez pont olyan! - ez jó visszajelzésnek tűnt.

Szóval.

Lábosban megdinszteltem nem kevés (5 fej) apróra vágott hagymát, egy kápiapaprikát, a legvégén hozzáadtam lereszelve 3 kövér gerezd fokhagymát, egy kb négycentis gyömbérágat, valamint egy citrom héját. Lassan, nagyon lassan történt mindez. Amikor már homogén masszává szelídült a jó kis vastag pörköltalap, hozzáadtam a fűszerkeveréket, ami a következő alapfűszerekből készült:

Egy-egy teáskanál római köményt, zöldborsot, korianderbogyót kőmozsárban összezúztam, majd csipetnyi kurkumát és fahéjat is hozzákevertem és a pörköltalapba öntve pár másodpercig pirítottam.

Míg a hagyma lassan rotyogott, szép komótosan felkockáztam a másfél kiló marhahúst: jelen esetben a mélyhűtő kievése céljából marhanyak és alaposan megtisztított marhalábszár került a vágódeszkára. Tudjuk persze, hogy birkahúsból illene, de marhából se kutya (pláne, hogy jobban is szeretem).

A húst a lábosba forgattam, pár percig pörköltem, míg szépen megpirult és a jó vastag alapszaft mindenhol körbevette. Ekkor hozzáadtam két vastag sárgarépát hasábokra vágva, felöntöttem mindazzal a sok finom hozzávalóval, amiben majd a cseréptálban - mint kemencében - szép lassan, órákig párolódik-puhul-szaftosodik majd a husi, azaz:

Felöntöttem kb háromnegyed liter húslevessel, két gránátalma kipréselt levével, két evőkanál áfonyalekvárral és 100 gr paradicsompürével. Kb 10 db kimagozott datolya is került bele. Kissé megsóztam, és átöntöttem az időközben előmelegített cseréptálba.

(A tál védelme érdekében ezt úgy kell csinálni, hogy hidegen tesszük be a sütőbe, és amíg a sütő melegszik, a tál is fokozatosan melegszik fel a kívánt fokra)

Lefedve, kb két és fél óráig párolódott 220 fokon, addigra ez a sok lé kellő sűrű állagot vett fel.

Amikor a hús vajpuha lett, a cserépedényt kivettem a sütőből, hozzákevertem némi "zsülienre" (bocsánat, annyira sznobnak érzem magam ettől a kifejezéstől, de hát így hívják... :)) vágott kápiapaprikát és újhagymát, felaprított petrezselymet, és a cserépfedelet 10 percre visszatéve így hagytam még kicsit pihenni.

Bármilyen kenyérfélével isteni tunkolni.

Hófehérke - avagy a Kőrözött Ínyesmester szerint

A kissé cinikus hangvételű címválasztás nem véleményezést takar: a kérdéses étel essssszméletlen finom! Ugyanis, ahogyan azt az előző posztban (jó régen :) ígértem, bizony megcsináltam azt a juhtúróból készített kenceficét, ami a Bűvös Szakács blogján keltette fel az érdeklődésemet, méltán! Ők pedig a régi nagy klasszikustól, Ínyesmestertől merítettek.

Most, hogy így körüljártam a szerzői jogokat :), jöhet a recept.

Az eredeti recept itt olvasható, én kicsit eltértem.

400 gr friss juhtúrót összekevertem 100 gr vajjal és másfél evőkanál szardellapasztával. ( Az eredeti Ínyesmester-recept szardellát ír, de azt nem kaptam, pasztával is tökéletes volt), 2 evőkanál felaprított kapribogyóval.

Száraz serpenyőben megpirítottam 2 mokkáskanálnyi köményt, amit aztán mozsárban megtörtem. Ezt is hozzákevertem. A túró állaga ugyebár mindig más, ha túl száraz, lehet pici tejföllel lazítani, ehhez most nem kellett.

A hagymát nem kevertem hozzá, ahogy egyébként szoktam, hanem csak a végén szórtam rá frissen.

A levendulát, esküszöm, nem ettem hozzá. Csak a szín miatt kellett a képre, mivel olyan halonánka volt. Nem akarok állást foglalni a körözött-eredetvitában: én mindegyiket szeretem. Ez - bárhogy is hívják - csodafinom,

A Körözött - szerintem

Döbbenten olvastam nemrég Bűvös Szakácsnál, hogy az a narancssárga kencefice, amit évtizedek óta körözöttnek hívunk, az nem is körözött. Mert - ahogy Ínyesmestert idézi, az igazi-echte-autentico-körözött az ez: fehéren, szardellával, kapribogyóval, sörrel. Isssstenien hangzik, feltett szándékom, hogy meg is csinálom a napokban.

Arra azonban képtelen vagyok, hogy tudatmódosítást hajtsak végre: nekem ugyanis EZ a narancsárga izé jelenti a KÖRÖZÖTTET. Ínyesmester ide vagy oda.

Azért kerül ide ez az egyszerű de nagyszerű finom magyaros nyami , mert Bori sokszor kérdezte, hogy csinálom, hogy lesz az enyém ilyen.

70 gr túróból készítem, fele juhtúró, fele tehéntúró. Az utóbbi időben rászoktam, hogy nem hagyom morzsalékosan a túró szemcséit, hanem szeretem krémesíteni: az aprítógépben addig fárasztom a túrót, amíg szép krémes állaga lesz.

Aztán átteszem egy keverőtálba, hozzászórok egy fej nagyon apróra metélt lilahagymát, mokkáskanálnyi mustárt, egy csapott evőkanál egész köményt. Aki akarja, meggyötörheti mozsárban. Én nem szoktam, mert kimondottan szeretek ráharapni a kis holdacskákra. Ehhez a mennyiséghez csapott evőkanálnyi paprikát szórok, nem biztos, hogy sózom, mert a juhtúró sós.

Már csak össze kell keverni.

A színe nem azért ilyen intenzív, mert irreálisan sok paprikát tettem volna bele, hanem azért, mert a paprika, amit őstermelőtől sikerül beszerezni, ilyen piros (köszönjük :))! Évekig megőrzi a színét és zamatát!

Saltimbocca (sertéskarajból) cukkinipürével

Jó, jó, azt mindenki tudja, hogy a saltimbocca borjúból készül, de az ember örüljön, ha a faluvégi hentesnél egyáltalán húst kap. Ezúttal sertéskarajt. Így is nagyon finom lett.

Nagyon vékonyra szeleteltettem a húst, és még enyhén meg is klopfoltam a szeleteket. Friss borsot őröltem rájuk, a tetejükre fektettem egy szeletke feketeerdei sonkát - olcsóbb, mint a prosciutto crudo, amely eredetileg kell hozzá. Hozzátűztem egy-két szép, kövér zsályalevelet, és jöhet is a sütés. Olívaolajjal enyhén megkent serpenyőben süssük a húsokat 3-4 percig, mégpedig úgy, hogy a zsályás fele legyen fölül. Csak a másik oldalát kell megsütni, amíg szép aranybarna lesz.

Így sütögettem szép sorban egymás után a szeleteket, az elkészülteket előmelegített tálra helyezve. Amikor az utolsó szelet hús is kikerült a serpenyőből, a visszamaradt pörzsanyagot kb fél deci fehérbor loccsantásával lazítottam fel, és jól kiforraltam. Ezután jöhet bele egy szűk merítőkanálnyi húsleves pár csepp citromlével. Ezt is kicsit forraljuk, amíg kissé besűrűsödik, majd tálaláskor ezzel a finom mártással locsolgassuk a húsokat.

Szokták ilyen tenyérnyi lapos szeletekkel is készíteni, és fel is szokták göngyölni. Feltételezem, hogy a feltekert verzióról kaphatta a nevét, vagyis "Saltimbocca", azaz: "ugorj a számba". Mert hát jó nagy száj kellene ahhoz, hogy egy ekkora lappantyú csak úgy hopp, beugorjon az ember szájába... :)

Cukkinipürével tálaltam, ami a sonka és a zsálya tolakodó ízvilágához kellemes, selymes ízzel társul.

A cukkinipüré - ami tulajdonképpen krumpli és cukkini keveréke - elkészítése szintén végtelenül egyszerű:

Ugyanannyi cukkinit és krumplit nagyobbacska kockára vágtam, sós vízben megfőztem, majd leszűrtem és kevés vaj hozzáadásával pürésítettem. A krumplipürével ellentétben nem tejjel, hanem a saját főzővizével lazítottam kissé, végezetül belenyomtam egy gerezd fokhagymát.

Rákos tészta spárgával

Elég ritkán adódik alkalom évfordulós ünneplésre, sajnos évente csak egyszer :)

Mi nem is annyira a házassági évfordulónkat szoktuk megünnepelni, hanem sokkal inkább a megismerkedésünk évfordulóját. Régebben étterembe mentünk, manapság erre nem telik, de a finomságok itthon is megoldhatóak, , és a drágának tűnő alapanyagokból nem kell sok.

Első lépésként felteszünk fózni egy marék, háromcentis darabokra vágott spárgát sós-cukros vízben. Csak épp hogy főzzük, amikor már nem kemény, de még korántsem puha, szedjük ki.

Közben - természetesen sós, olívaolajos vízben - feltesszük főzni a fél kg tésztát.

Amíg fő, pillanatok alatt elkészítjük a sugot:

Kis olívaolajra dobjuk a 250 grammnyi királyrákot (ez esetben mirelit), gyorsan megforgatjuk. Jöhet rá a lecsurgatott spárga, majd 3 gerezd összenyomott fokhagyma. Pár másodpercig pirítjuk így, aztán tejszín, aó, bors, rotty-rotty, Összeforgatjuk a leszűrt tésztával, és parmezánnal kínáljuk.

(imáááááádooooom....)

Chili con carne - Nagyon durva verzió

Figyelem, masszív kaja következik!!

Egyszer már próbálkoztam ezzel a poszttal, de egyrészt nagyon szégyelltem magam az ételben felbukkanó irreális mennyiségű zsír miatt, másrészt elfeledkeztem erről a kajáról. Peti szerencsére nem, és addig rágta az apja fülét, amíg újra megcsinálta. Ismét nagyon finom lett, most lestem, így csinálta:

Először egy jókora marék töpörtyűt kisütött. Kiszedte a pörcöt, a kiolvadt zsírra rádobott megint egy jó nagy maréknyi felkockázott kolozsvári szalonnát. Nehogymá ne legyen elég zsíros! Na! Újra kiszedte a pörcöket, jöhet az újabb zsíradó alapanyag: egy hosszú szál parasztkolbász felkarikázva. Ezt is szépen kisütötte, kiszedte. Volt már zsír rendesen, erre dobta rá a két nagy fej, felkockázott hagymát, majd amikor szép lassan üvegesre pirult, a kb öt szelet felkockázott tarját. Ezt szépen megpirította, és ehhez dobta hozzá a recept névadóját, négy kicsi, kicsumázott, felaprított csilit. Eztán jöhetett végre a bab, ezúttal konzervből csinálta, jó kis vörösbab konzervből. Ha nem konzerv lett volna, akkor előző nap beáztatott volna fél kg babot és előfőzte volna, de most maradt a könnyebbik út.... Konzervből is ennyi került bele.

Szóval babkonzerv, erre rá kb negyed kiló meghámozott paradicsom felkockázva. Az előzőleg kiszedegetett kolbász és egyéb pörcnemű visszakerült a masszába, és pár babérlevéllel, három gerezd összenyomott fokhagymával, sóval-borssal addig főzte, amíg besűrűsödött az egész.

Meg kell hogy mondjam, én utálom a zsíros ételeket, de ez bejött. A végeredményen egyáltalán nem érződött a belekerült sok zsír, nem is értem, miért.

Ricetta tipica per verdure verdi

Ezen a néven szerepel Jamie olasz szakácskönyvében ez a nagyon egyszerűen elkészíthető zöldségétel, amit leginkább köretként szoltak tálalni.

Tehát így:

A lényeg, hogy bármilyen, az idénynek megfelelő leveles zöldsléget lehet használni.

Az enyém így készült:

A kelkáposzta vastagab leveleit előbb blansíroztam, majd leszűrve, kis olívaolajra dobtam őket, és vékony szeleteklre vágottfokhagymával pirítottam. Jöhetnek hozzá a megtisztított spenótlevelek, némi zöldfűszer, kinek mije van (nekünk zsálya és rozmaring került a serpenyőbe). A tűzről levéve kerülhet még bele pici extra szűz olívaolaj, frissen őrölt bors, és egy kis parmezánforgács.

Peti citromtortája

Peti az utóbbi időben ötösökkel roskadozva jön haza a suliból. Ezen én annyira meg vagyok hatódva, hogy megígértem neki, hogy a jó jegyekért jár mindig valami finomság. Citromtortát kívánt, de mivel nem értem rá megcsinálni, hát szegény magának csinálta meg a saját jutalmát. Olyan egyszerű, hogy még egy gyerek is meg tudja csinálni, Peti így csinálta, íme:

A kész, boltban vásárolt (bocs :)) tortalapot háromfelé vágta, és elkészítette a tölteléket:

500 gr mascarponéhoz hozzákeverte 2 citrom levét, egy lereszelt héját és két zacskó vanílisáscukrot. Jól összekeverte és megkente vele a tortát :).

Medvehagymás "pesztóval" töltött csirkemell

Valamelyik reggel Stahl Judit főzőműsorában láttuk ezt a receptet és megtetszett, gyorsan meg is csináltam. Persze máshogy, a "pesztó" elnevezés azért van idézőjelbe téve, mert természetesen egyik hozzávaló sem a pesto tartozéka. Fenyőmagot pl nem kaptam, tökmaggal csináltam, tök jó úgy is :)

Először elkészítettem a "pesztót":

Egy csokor medvehagymát és három kanál tökmagot aprítógépben összezúztam egy kis olívaolajjal. Egy maréknyi reszelt parmezánt adtam hozzá, egy felvert tojást, és annyi zsemlemorzsát, valamint sűrű főzőtejszínt, amennyitől még krémes, de viszonylag sűrű lett a massza. Sóval, borssal és egy gerezd összenyomott fokhagymával ízesítettem. A kicsontozott csirkemelldarabokba zsebet vágtam, beletöltöttem a krémet, és hústűvel összetűztem. A csomagoknak kis olajon kérget sütöttem egy kevés olívaolajjal megkent serpenyőben, majd tepsibe tettem őket. Némi fehérbort öntöttem alá, és lefedve puhára, majd egy óra elteltével a fóliát eltávolítva szép aranybarnára sütöttem.

Amíg sült, mártást készítettem hozzá. A serpenyő aljára lesült pörzsanyagot fellazítottam fehérborral, kipároltam belőle az alkoholt, majd főzőtejszínnel felöntvebesűrítettem a mártást.