2014. augusztus 1., péntek

Ajvár


Grillezett húsok, zöldséges nyársak szinte elengedhetetlen kísérője a szerb eredetű ajvár.
Kapható bolti forgalomban is kis üvegekben, régebbi grillezések alkalmával vettem is mindig. Amikor azonban legutoljára bejártam az összes környékbeli boltot, feladtam. Nem kínlódok tovább a rendkívül szakképzett élelmiszerbolti eladókkal. Mert az általam meglátogatott összes kereskedelmi egységben ugyanez a párbeszéd zajlott le, miután hiába kerestem a polcokon az ajvárt:
- Tessék mondani, ajvár van?
- Hogy micsoda?
- Ajvár.
- Mi?
-Aj-Vár!
-Az mi?
(kezdtem feladni, de azért türelmesen magyaráztam)
- Az egyfajta szerb paprikakrém.
- Ja, paprikakrém! Természetesen van! - váltott sértődött arcra, amiből azt olvastam ki, hogy már hogyne lenne kérem ilyen alapvető élelmiszeripari cikk a mi jól felszerelt üzletünkben! Ezzel a kezembe nyomott egy üveg Erős Pistát, miközben úgy nézett rám, hogy ez hülye, még a nevét se tudja rendesen a dolgoknak.
Megköszöntem szépen a készséges segítségét, udvariasan elköszöntem, majd amikor nem nézett oda, visszahelyeztem Pistát a helyére a gulyáskrém mellé.

Azóta mindig magam készítem az ajvárt. Még szerencse, hogy nem kaptam, mert a házi ezerszer finomabb, mint a bolti. És nem egy nagy kunszt elkészíteni, már mondom is, hogyan:

Két közepes padlizsánt és 8-10 db kápia paprikát vettem. Hegyes villával több helyen beszúrkáltam őket, hogy ne robbanjanak szét a sütőben, majd sütőrácsra tettem és betoltam a sütőbe 200 fokon. Addig kell sütni, amíg némi feketeség megjelenik a héján.  Méreténél fogva a paprika természetesen hamarabb elkészül, mint a padlizsán. Kivettem, fedeles edénybe zártam a paprikákat, majd amikor a padlizsán is megsült, ugyanígy jártam el azzal is.
A zárt edényben képződő párának köszönhetően szinte magától leválik a zöldségek héja, tehát amikor kihűl, nagyon könnyű megtisztítani. A megtisztított zöldségeket aprítógépben pürésítettem, majd sóval, borssal, extra szűz olívaolajjal  és halvány balzsamecet hintéssel ízesítettem.
Az eredeti recept itt ér véget, de tálaláskor mi mindig szoktunk a krémbe keverni egy fél fej nagyon finomra vágott lilahagymát és egy gerezd fokhagymát.
Ezúttal kis mennyiséget készítettem, de legközelebb elteszek majd a téli ínséges időkre nagyobb dózist is.

1 megjegyzés: