2009. október 22., csütörtök

Zúzmarapörkölt

A nagymamám nevezte következetesen és makacsul zúzmarának a csirkezúzát - mondván hogy ennek legalább van valami értelme. Nem ez volt az egyetlen vicces félrehallás a nagyszüleim körében: apai nagypapám pedig szempillérnek titulálta a szempillát :).
Akárhogy is hívjuk, gyerekkoromból emlékszem, hogy a Mama bizony gyakran kedveskedett a Papának ilyen fogásokkal, aki kifejezetten imádta az ehhez hasonló belsőséges huncutságokat, emlékszem, pl "savanyú tüdő" is gyakran volt az asztalon. Utóbbit már a neve és a színe miatt sem voltam hajlandó sohasem megkóstolni, és ez azt hiszem, már így marad egész életemben. A zúzapörköltet azért megkóstoltam, az legalább piros volt, de soha többé nem lehetett rávenni arra, hogy én valaki másnak a gyomrát rágcsáljam.
Így aztán, amikor szerelmünk hajnalán az Én Rózsám (hogy Cicukát idézzem) azzal állt elő, hogy úgy enne egy kis zúzapörköltet, hát gondoltam, megpróbálom, és egy szép napon ezzel vártam haza az uramat. Amint betoppant a konyha ajtaján, beleszimatolt a levegőbe, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Mmm, de jó illat van, mit főztél?
- Zúzapörköltet.
- Jaj, de jó, hol van?
- Kidobtam.
- KIDOBTAAAD? de hát miért??
Hát azért, mert gyerekkori emlékeim oly távol voltak már, hogy nem emlékeztem, milyen volt az állaga, jellege ennek az ételnek. Főztem, főztem én ezt a zúzát órákon át, mégsem akart olyan vajpuha lenni, amilyennek én szerettem volna. Épp azt utáltam benne, ami miatt mások szeretik: a puhaságában is kissé gumiszerűen küzdelmes jellegét, így dühödten kidobtam. Nagyon csalódott volt szegény vacsora nélkül maradt Ali, és váltig állította, hogy annak bizony olyannak kell lennie.
Tizenhárom év telt el az incidens óta, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ma újra megpróbálkoztam vele. Most már tudom, hogy milyennek kell lennie, nem vártam el ettől a hihetetlen tömör izomcsomótól, hogy olyan vajpuha legyen, hogy a nyelvemmel szét tudjam morzsolni.
Így aztán oda jutottam, hogy beláttam, a maga nemében valóban finom ez az étel. Még ettem is belőle, igaz ugyan, hogy óvatosan csak a szaftját tunkoltam :).

És így készül, semmi meglepő nincsen benne:
Három fej hagymát és egy marék darabolt paprikát lassú tűzön megpárolunk, két gerezd fokhagymát is adva hozzá. Ha kész a pörköltalap, rádobjuk az apró darabokra vágott zúzát, és addig pirítjuk, míg levet ereszt, majd elfővi azt. Ekkor meghintjük pirospaprikával, gyorsan megkeverjük és felöntjük húslevessel, sóval, borssal, késhegynyi őrült köménnyel és babérlevéllel ízesítjük, három meghámozott-feldarabolt paradicsommal felöntve szép lassan addig pároljuk, amíg megpuhul.
Nosza, lehet tunkolni!


Párolt savanyúkáposzta

Kacsa és libapecsenye elképzelhetetlen párolt káposzta nélkül. Szeretjük fehér és lila káposztából egyaránt, de én ezt a savanyúkáposztás verziót talán még jobban is szeretem, mint a hagyományos lilát.
Így készül ni:
Zsiradékon 6 evőkanál cukrot karamellizálok, majd ráteszem a megmosott, kinyomkodott káposztát. Ha hétköznap főzöm, akkor felöntöm némi vízzel - ünnepnapokon azonban pezsgő dukál a káposztához, azzal fődögél. Babérlevelet és köményt szórok bele, megsózom és puhára párolom. Ha a vizet/pezsgőt elfőtte, szépen lepirongatom, mert ez bizony úgy finom, ha kicsit oda van "kapatva".

Bajor krumplisaláta


Október lévén az jutott hirtelen eszünkbe, hogy ugyan ugorjunk má' ki Münchenbe az Oktoberfestre! De későn eszméltünk, már vége volt, így elhatároztuk, hogy megcsináljuk a mi kis saját, házi Oktoberfestünket! A terasz oszlopait körbetekertem kék-fehér kreppapírral az autentikus bajor érzés érdekében, és kebleimet echte dirndlibe bugyolálva szolgáltam föl a finom bajor söröket és egyéb finomságokat. Sajnos nem tudom kellően dokumentálni a teljes menüt, mert még elkészíteni is hosszadalmas volt, nemhogy leírni, de ezek voltak:
Ali csinált ötféle kolbászt Tomi kedvéért, egész nap töltöttük. Ezen kívül csülök pékné módra képezte még ennek a kis diétás menüsornak az alapját, anyukám kedvéért. Nehogy már a saláta lájtos legyen emellé, hát majonézes tojást is készítettem egyenesen Magdi kedvéért. És bajor krumplisalátát, Ali kedvéért. Párolt lilakáposztát - Mami kedvéért. Párolt savanyúkáposztát: az én kedvemért. Húslevest: Apu kedvéért.
És akkor most leírom a bajor krumplisaláta receptjét, amit bécsi krumplisalátának is neveznek, ugyanis ez dukál a vínersnicli mellé.
Fél kiló krumplit főzzünk meg héjastul sós, köményes vízben. Amíg fő, elkészítjük a furcsa salátaöntetet. Azért furcsa, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy egy salátának húsleves az alapja. Pedig ennek biz az.
Tehát egy jókora bögrényi húslevest forraljunk fel két evőkanál borecettel, kanálnyi mustárral, sóval-borssal, és szórjunk bele két nagy felaprított lilahagymát. Utóbbit nem kell főzni, épp csak egy pillanatra forrázzuk le, amikor a mártás már kicsit besűrűsödött. Én egy kicsit csaltam a sűrítést illetően: a főtt krumpliból pürésítettem bele valamicskét, így kellő állagot értem el.
A forrón meghámozott, felkarikázott krumplihoz keverjük óvatosan a mártást, hogy a szeletek ne törjenek össze. Némi idő elteltével a krumpli magába szívja a mártást, ekkor még megszórjuk egy kis snidlinggel és langyosan tálaljuk. (Pritaminpaprika hivatalosan nem kell bele, ám nekem éppenséggel ahhoz volt kedvem, hogy azt is tegyek bele. Mi másért, a színe végett természetesen. Gyula úgyis mindig azzal vádol, hogy szín szerint főzök. Hát ez bizony szakmai ártalom, és kész...)

Házi hordós savanyúság

Még nem szereztem meg a titkos receptet Mamitól. Igyekszem hamarosan pótolni, addig is itt van a finom hordós savanyúról a kép, hogy nehogy megfeledkezzek róla...

Ropogós csirkeszárnyacskák

Ajjaj, rémes elmaradásaim vannak a blog szerkesztését illetően. Valahogy nem voltam ráhangolódva a kaja témára az utóbbi időben, így nem volt kedvem bejegyzéseket körmölni. Pedig születtek figyelemreméltó alkotások, szerencsére párat le is fotóztam közülük.
Íme az egyik kreáció:
Az egyetlen gyorséttermi kaja, amit szeretek (azt viszont nagyon!), a KFC csípős csirkeszárnyai. Egyszer Mami csinált ilyet, egyszerűen isteni lett, tán még jobb is, mint az eredeti. Elkértem tőle a receptet, hát íme:

A szárnyakat megtisztítjuk és az ízületeknél darabokra vágjuk. 1 kg szárnyhoz 3 tojásból, 1 evőkanál szójaszószból, 4-5 púpozott evőkanál keményítőből, sóval-fehérborssal, csipet frissen reszelt gyömbérrel, chilivel és 4 gerezd fokhagymával ízesített keveréket készítünk, és ebbe a lágy palacsintatésztához hasonló állagú keverékbe forgatjuk a darabkákat. Pár órácskát így érleljük a hűtőben, majd amikor eljő az idő, forró olajban ropogósra sütjük őket.

Nagyon egyszerű és tuti a siker, bátran próbálkozzatok.
Mi coleslaw salátát ettünk hozzá, megnyugtató ízei nagyon jól kiegészítik a fűszeres szárnyakat.

2009. október 8., csütörtök

Konzervált napfény: Szárított paradicsom


(Magdi, ez nem neked való ínyencség :)

Imádjuk a szárított paradicsomot, olaszországi útjainkról mindig hozunk haza egy kis üvegbe zárt Itáliát, de csak keveset, mert odakinn is rémesen drága. Hát még itthon.
Nem is tudom, hogy nem jutott eddig eszembe, hogy megpróbáljam házilag elkészíteni! De hálistennek most mégis eszembe jutott, mert arra gondoltam, hogy megváltozott klímánk tökéletesen alkalmas már itt Magyarországon is a szárításra! Az már más kérdés, hogy rám jellemző módon akkor esett le a tantusz, amikor már nem volt szárításra alkalmas meleg. Sebaj, kiderült, hogy sütőben is remekül szárítható.
Most kábé öt kiló paradicsomot vettem, még most is jó áron kapható. Félbevágtam és kimagoztam őket (a kimagozott belsejét lefagyasztottam, remek sugot vagy bármi egyebet lehet később készíteni belőle), majd enyhén kiolajozott sütőlemezre rakosgattam őket jó szorosan, kissé megsóztam és egész éjszakára békénhagytam őket a 100 fokos, légkeveréses sütőben. Nem száradt ki teljesen, de én így jobban szeretem mintha olyan kopogós lenne. Amikor kihűlt, kis üvegekbe rakosgattam őket bazsalikomlevelekkel, kakukkfűvel és fokhagymával, majd felöntöttem olívaolajjal tartósítás céljából. Fogalmam sincs, meddig áll el így félig szárítva, mert esélye sem volt elállásra... Egyrészt rögtön feltálaltam a családnak pirítóssal és fetával, a maradékot pedig odaadtam Tominak azzal a céllal, hogy vigyen kóstolót Annának, viszont hazafele úton még az autóban megette az egészet....
Szeretném remélni, hogy így jóval olcsóbban ki lehet hozni, mintha a Kulinárisban venném meg (nem veszem meg) karát áron, ám arra a matematikai bravúrra, hogy vajon az egész éjszakán át működő sütő vajon mennyit fogyaszt, és ez milyen hatással lenne a végösszegre, nos, erre már nem vállalkoztam....
Miután kiettük a paradicsomokat az olívaolajból, a visszamaradó fűszeres olaj kiváló ízes salátaöntet lehet.

2009. szeptember 1., kedd

Rokfortos-spenótos szendvicskrém

A spenótot a szokásos módon megfőztem, kicsit hűlni hagytam és zsírszegény szemcsés túrót, valamint reszelt rokfortot kevertem hozzá. Sózni nem szabad, mert a rokfort nagyon sós. Remek kis kencefice uzsira.

2009. augusztus 23., vasárnap

Csőben sült gombapaprikás


Szerintem annyira idióta elnevezés az hogy "csőben sült". Mi az, hogy csőben? Talán sütőben? Na de mindegy is, leginkább ezt a nevet sikerült adnom ennek a kreációnak, ami nagyon finom.
Amikor erre a képre nézek, eszembe jut egy réges-régi olaszországi utam.... Na nem az étel miatt, az saját honi, hanem a tányérok miatt. Éppen tizenöt évvel ezelőtt ösztöndíjas voltam Rómában. Csodás volt. Nagyon sok emlékem van erről az időszakról, de van egy olyan is, ami tárgyiasult, mégpedig a fotón látható tányérok. Nagyon csóró voltam akkoriban, így aztán módfelett megörültem, amikor egy áruházban megpillantottam ezt a fillérekért árusított, számomra tetszetős kis készletet! Be is vásároltam belőle izibe, lapos-és mélytányérból nyolc-nyolc darabot, ezzel mintegy megalapozva a későbbi stafírungumat... Nem volt egyszerű hazahozni a súlyos porcelánokat a háromhavi cuccommal együtt, tekintve hogy vonattal utaztam. A vonatutat épségben megúszta, az elmúlt tizenöt év azonban igencsak megtizedelte ezt a számomra kedves kis készletet.
S ha már az eszcájgom felett nosztalgiázom, hát azt is elárulom, hogy a villa pedig a nagymamám rántotthús-sütő vasvillája volt....

Na de nagyon elkalandoztam.
A gombapaprikást a szokásos módon - vagy legalábbis ami számomra szokásos - készítettem.
Három jókora fej hagymát lassan-lassan üvegesre pirítva megalapoztam a sűrű pörköltalapot, félidőben apró kockára vágott paprikát is pirítva hozzá. Erre dobtuk rá - a többes szám azért indokolt, mert Peti segített a főzésben! - a kábé kilónyi felszeletelt gombát. Megsóztuk, borsoztuk, hámozott-kockázott paradicsomot zuttyintottunk hozzá egy jókora marékkal, és puhára pároltuk. Ekkor jöhet bele a tejföl, kábé fél liternyi, rotty, rotty, és kész. Petrezselyem, megszór.
Közben persze megfőztük a krumplit.
Tomi, azt kell mondanom - bár a múltkor lebuktál, hogy nem is olvasod a neked is írt bologot... - , hogy veszélyben a pozíciód! Eddig te voltál a családi sztár krumplipüré téren, de most Peti úgy tűnik, kezdi átvenni a hatalmat. Tökéletes krumplipürét csinált, természetesen csipetnyi szerecsendióval.
Olajjal irinyópiririnyót kikent tepsibe öntöttük a paprikást, rákentük a pürét és reszelt sajtot szórtunk rá. Bármilyen nem túl izgalmas sajt megteszi. Eddig trappistával csináltam, de amióta kifejezetten gumiszerű műanyag izét találok a piros burokban sajt helyett, azóta mellőzöm ezt a terméket és gauda vagy edami sajttal helyettesítem.
Jól megpirítottuk a tetejét és uborkasalátával jóízűen befaltuk.

2009. augusztus 22., szombat

Melanzane alla parmiggiana


A héten egy nemzetközi illusztrációs workshopon vettem részt Olaszországban, Velencében, ahol is egyszercsak - mi másra? - a kajákra terelődött a szó. Az volt a kérdés, hogy vajon a jelen lévő olaszok számára mi a legeslegfinomabb olasz étel, és egy emberként felelték lelkesen, hogy a Melanzane alla parmigiana! Gondoltam, ha ez ennyire jó, akkor valamelyik este megkóstolom a helyi éttermek egyikében, de sajnos egyik, általunk meglátogatott velencei étterem étlapján sem szerepelt a szóban forgó étel. Kíváncsiságom azonban nem hagyott alább hazaérkezve sem, és elhatároztam, hogy elkészítem. A neten találtam különféle recepteket, persze mind más, én azt készítettem el, ami az én elképzeléseimnek leginkább megfelelt. Közben rájöttem, hogy ez bizony ugyanaz az étel, mint amit Gyula főzött nekünk a hálaadó vacsorán, és ami elmondhatatlanul ízlett nekem!
Én így készítettem:
A megmosott padlizsánokat hosszában félcentis szeletekre vágtam, besóztam őket és egy óráig állni hagytam, hogy kifolyjon a leve. Közben elkészítettem a sugot: Egy fej zúzott fokhagymát olívaolajon kicsit megpirítottam, majd rögtön rádobtam az előzőleg meghámozott-felaprított kilónyi paradicsomot és rövid ideig pároltam. Csak só, bors és egy marék friss bazsalikom került bele. Amikor ez elkészült, a padlizsánokkal folytattam: leitattam a levét, majd lisztbe forgattam a szeleteket és grillező serpenyőben, pici olívaolajon megsütöttem őket. A zsiradékot leitatva tepsibe fektettem a szeleteket, rákentem egy rétegnyi sugót, majd befedtem vékonyra szeletelt mozzarellával, majd újra padlizsán, sugo és mozzarella következett, amíg tartottak az alapanyagok. A tetejére padlizsán került csak a mártással, és reszelt parmezánnal szórtam meg, majd 200 fokos sütőben pirosra sütöttem.
Igazuk volt az olaszoknak: igen, ez mennyei!!

2009. augusztus 7., péntek

A cukkini ezer arca 4. - Chilis fetával és sonkával tekert grillezett cukkini


Az előző bejegyzésben szereplő levest, valamint ezeket a tekercseket, gombás-cukkinis csirkés tagliatellét és töltött cukkinit mind egy este alkalmával készítettem. Szegény Gyuláékat fárasztottam le ezzel a menüvel. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt egy alapanyagból négyféle ételt kifundálni, de lehet hogy a vendégeinknek más volt a véleménye... :)
A fent említett menüsorból nekem ez a tekercs jött be legjobban, ilyet gyakran fogok még készíteni, mert nagyon egyszerű és gyors, és isteni. Padlizsánból is szoktam csinálni, de a cukkini ugyebár adottság, azt nem kell megvennem. A sonka új találmány, eddig anélkül csináltam, úgy vegásan is remek, de kifejezetten emeli a dolog élvezeti értékét.

A zsenge cukkiniket (persze hogy zsenge, mindig kiskorukban szüretelem le őket) hosszában kb 4 mm széles szeletekre vágom és grillező serpenyőben iciripiciri olívaolajon megsütögetem őket. Közben lereszelem a feta sajtot, keverek hozzá némi tejfölt, hogy krémes massza legyen, egy kimagozott chilit aprítok bele, és pár levél mentát. Kb két fokhagymagerezddel és frissen őrölt borssal ízesítem és jól összekeverem. Senkinek ne jusson eszébe megsózni, mert a feta és a sonka is sós.
Az időközben kihűlt cukkiniszeletekre fektetek egy hajszálvékony szelet prosciutto crudot, kenek rá némi kulimászt, és feltekerem. Lehet olívabogyóval vagy koktélparadicsommal díszíteni. Most - bár olívával még finomabb lett volna, de nem volt itthon - paradicsom került rá, további büszkeségem, ugyanis az is saját termés.

A cukkini ezer arca 3. - Cukkinikrémleves pirított zsályával, dióval és kéttféle sajttal

Ízletes cukkinikrémlevest főztem a minap - csak az a kár, hogy elfelejtettem lefotózni. Mindenesetre leírom, hogy legközelebb ne kelljen újra feltalálni, pedig nagyon finom lett, és büszke vagyok magamra, mert saját kreáció.
Egy marék apróra vágott hagymát olívaolajon megdinszteltem, majd erre dobtam a hámozatlanul felkockázott nagyon zsenge cukkinit - kb 4 db kis termést. Felöntöttem vízzel, sóval, borssal és szerecsendióval ízesítettem, nyomtam bele öt gerezd fokhagymát, és puhára főztem (ez nagyon hamar bekövetkezik). Ekkor belereszeltem kb húsz deka rokfort sajtot, hozzáöntöttem egy pohár tejszínt, és összeforraltam, majd botmixerrel pürésítettem.
Közben megpirítottam egy marék diót, csak úgy szárazon. Vigyázni kell, mert hamar odaéghet. Aztán némi olívaolajon néhány zsályalevélkét is megpirítottam, és ezzel, valamint a rusztikusra aprított dióval és felkockázott mozzarellával tálaltam a levest.

2009. július 25., szombat

Bazsalikomos paradicsomleves

Pár éve, amikor Görögországban nyaraltunk, a Peti lerágta a fülemet, hogy paradicsomlevest szeretne enni. De nem ám akármilyet, hanem pont olyat, mint amilyet a Magdi főz, mert szerinte az a legfinomabb a világon. Hát nekem fogalmam sem volt, hogy az milyen, sőt egyáltalán arról se, hogy hogy kell paradicsomlevest főzni, mert addig valahogy kimaradt az életemből. A világ (gyönyörű) végén voltunk éppen, ahol se telefon, se internet, és még a szakácskönyvek is görögül vannak - hát kénytelen voltam feltalálni egyfajta paradicsomlevest, ezt itt ni:
Olívaolajon megpároltam egy kevés zsenge, édeskés hagymát, majd négy gerezd apróra vágott fokhagymát. Egy fél köteg felkarizkázott szárzellert dobtam hozzá, majd hat db szép nagy felkockázott paradicsomot. Ha itthon főzöm, zöldség-alaplével öntöm fel, de nomádabb körülmények (pl nyaralás) közt sima leveskockából készített lé is megteszi, hozzáadtam egy csokor felaprított bazsalikomot, megsóztam, borsoztam, némi cukorral ízesítettem, és addig főztem, amíg minden megpuhult benne. Akkor összeturmixoltam, és mozzarella darabkákat dobtam hozzá. (Éppen ezért nem is vacakoltam a paradicsomok meghámozásával, hiszen a gép összeszecskázza azt is.)
Az eredmény: Peti jóízűen tömte magába, és bár akkor (teli szájjal) azt mondta, hogy a Magdié finomabb, de azóta olyan "görögországos" paradicsomlevest kér...
Hidegen és melegen egyaránt nagyon finom, könnyű nyári ebéd. (A fotóm meg ronda, bocsánat.)

2009. július 9., csütörtök

A cukkini ezer arca 2. - Hússal töltött cukkini kapros mártással


Töltött cukkinit tulajdonképpen ezerféleképpen szoktam főzni, hiszen eddig nem írtam le a recepteket, így aztán újra és újra fel kellett találni a spanyolviaszt. De most itt ez a remek blog, így legközelebb is tudni fogom, hogy hogyan készült például ez itt, ni.
Ez egyébként nagyjából az a recept, ahogyan a töltött karalábét szoktam csinálni, de most nem karalábéból készült, mert karalábém nincs, cukkinivel viszont igencsak megáldotta kertecskémet a jóisten.
Ha zsengébbek a tököcskék, akkor általában kis csónakformákat szoktam megtölteni, de mivel a nagy levelek között gyakran megbújnak a cukkinik, már csak akkor veszem észre őket, amikor irdatlanra híztak. Azokat pedig jobb' szeretem ilyen kis (kb 6 cm magas) rönkformára vágni. Kivájom őket úgy, hogy maradjon alja, és majd megtöltöm a töltelékkel, ami pedig így készül:

Apróra vágott hagymát megpirítok, rádobok fél kiló daráthúst, fehéredésig sütöm majd picit lepirítom. Icipici fehérbort és húslevest öntök bele, ha kedvem van kis kockára vágott paradicsomot is teszek bele, de nem muszáj (most volt kedvem), kicsit megsózom és megborsozom, és puhára párolom, majd hozzákeverek egy kis tejfölt és beletöltöm a már kikent tepsiben várakozó rönkökbe. (Egyébként a húsos ragut szoktam legelőször megcsinálni, mert amíg az párolódik, tudok a rönkök farigcsálásával foglalkozni.) Reszelt sajtot szórok rá - ne túl karaktereset, hogy ne vigye el az ízét - kis vizet, vagy ha van, húslevest öntök alá, lefedem és addig párolom, míg a tök megpuhul. Akkor aztán fólia nélkül is egy kicsit sütkérezik még.
Amíg ezt teszi, elkészítem a mártást is.

Ha zsenge a cukkini, a rönkökből kivájt forgácsokat szoktam ehhez felhasználni, de ez már túl magos volt, így újabb aprócska-zsenge cukkiniket áldoztam be e célra. Sebaj, cukkiniből most jól állunk! Vajon újhagymát fonnyasztok és erre dobom a pici darabokra vágott cukkiniforgácsot, és szintén húslevessel kicsit párolgatom. Ha szétmállott és a leve nagyjából elfőtt, jöhet bele a kapor és egy pici só, aztán felöntöm egy kis tejszínnel, és ezzel a mártással tálalom a cukkinit.

2009. június 28., vasárnap

Kovászos uborka (macskával)

Egy kívülálló számára minden bizonnyal igen bizarr dolognak tűnhet a magyar falusi tornácokon befőttes üvegekben, ázott kenyércafatok közt poshadó zavaros uborkalé, mi azonban nem tudjuk enélkül elképzelni a nyarat. Igazán meleg nyári napokon nem is eszünk mást, csak ropogtatjuk a jól behűtött uborkákat - jól behűtött sört kortyolgatva hozzá.

Én így csinálom:
Felforralok egy csomó vizet, literenként egy csapott evőkanálnyi val. Azért nem mondom, hogy mennyit, mert nem tudom, de jó sokat, hiszen majd a kirakott üvegekből elpárolgó vizet mindig pótolni kell.
Közben nagyon alaposan megsikálom az uborkákat, lenyesem a végeiket és két, egymásra merőleges síkban hosszában bemetszem őket. Ha a víz kihűlt, szépen belepakolom az ötliteres üvegbe az uborkákat két jókora csokor kaporral és egy egész fej, megtisztított fokhagymával, majd felöntöm a kihűlt sós lével, hogy  ellepje, és a tetejére kerül az egy szelet klasszikus kovászos kenyér.
Aztán kirakom napozni, lefedve egy kistányérral. Este pedig behozom, mert így mondták nekem. Reggel meg újra ki a napra. (ne kérdezd, miért!)

Mindig lutri, hogy hogy sikerül az uborka. Ha nagyon meleg, napos az idő, akkor három-négy nap alatt elkészül. Szerintem ekkor a legjobb.
De volt már, hogy rosszabb időben hosszabban készült, akkor talán savanyúbb lett, de elkészült akkor is, szóval minidg más. Azonos termelőtől sem lehet mindig ugyanolyan kovászos uborkát venni, hát még ilyen házi körülmények között.
Amikor elpárolog a lé a tetejéről, a forralt sós vízzel mindig utána kell önteni.

És hogy mikor van kész? Na ez is lutri.
Pár napig rajta kell hagyni a kenyeret, aztán amikor már nagyon undorító, akkor le lehet halászni a tetejéről. A kovász már úgyis elindult benne. Ha már gyanakszunk, hogy jó lehet, akkor kiveszünk egyet, hideg vízzel leöblítjük, és megkóstoljuk. Ha még nagyon nyers íze van, akkor még nem jó, visszatesszük. Akkor még pár nap.
De ha ízes, akkor kész.
Leszűrjük a levét egy tálba, az uborkákat pedig folyó vízzel leöblítjük és mély tálba rakjuk. Én a fokhagymákat is vissza szoktam tenni a lébe, hadd érlelődjön még tovább. A gerezdeket is megtisztítom az esetleges kenyérfecniktől, az uborkára szórom, aztán ráöntöm a leszűrt levet, és mehet a hűtőbe!

2009. június 26., péntek

Lecsó - Az Etalon


Elnézést a szerénytelen címért, és bár ilyet soha nem szoktam kijelenteni, de a lecsó esetében bizony ez a helyzet: nagyon jó lecsót tudok főzni!
Amikor délután elslattyogtam a zöldségeshez, még fogalmam sem volt, hogy mi legyen a vacsora. De amint megláttam a hatalmas és gyönyörű vastaghúsú paprikákat 180 forintos kilós áron, azonnal tudtam, hogy nincs menekvés, és győzött a lecsó. A TV paprikák elegáns kasztjából ugyanis csupán girbegurba testük miatt voltak ezek a szépséges paprikák a lecsópaprikák közé száműzve, de hát nem mindegy a formája ha úgyis fölszecskázom? (én csak nem olyan rég tudtam meg egyébként, hogy a TV paprika nem a televíziókészülékről kapta ezt a szellemes nevet - ezen az alapon lehetne Rádió Paradicsom is, hehe - , hanem a rövidítés a TölteniValót jelenti.) Mert én abból a vékony húsú, hitvány kis paprikából, amit általában lecsópaprikának neveznek, abból én nem készítek lecsót: főzés után ugyanis nem marad teste a paprikának, szinte csak a héja. Így aztán inkább lesem az alkalmat, hogy mikor lehet szerencsésen kifogni olcsó, de minőségi paprikát. Az ára ugyanis nagyon nem mindegy, tekintve hogy én ipari mennyiségnél alább soha nem adom, ha egyszer nekifogok lecsót főzni. Amikor a tekintélyes méretű, paprikával teli szatyrokat vonszoltam a pénztárhoz, a Zöldséges Népe izgatottan felbolydult, és mindenki elkezdte a kedves tanácsait sorolni, hogy mi minden kell a lecsóba... Udvariasan mosolyogva megköszöntem a remek tippeket, de magamban gondoltam, hogy a jól bevált lecsórecepten úgyse változtatok sohase, mert így szeretjük legjobban, és kész. Ezerféle verzió létezik, nyilván emiatt nem kapható étteremben sehol ez a csodás házias, magyaros étel. Hiszen gondoljuk csak el, miféle ribilliót okozhatna némely vendég, a szakácsot kiráncigálva a konyhából, hogyaszongya: EZ MAGÁNAK LECSÓ??!?!?
A mi családi kedvencünk így készül. Mennyiséget megint nem írok, csak annyit, hogy paprikából mindig kétszer annyi kell, mint paradicsomból.
Nos akkor a cseppet sem titkos recept tehát:
Kolozsvári szalonnát kis kockákra vágva kisütöm a zsírját, erre dobom aztán a kolbászkarikákat. Itt megint meg kell állnunk egy szóra: kolbász alatt természetesen soha nem az úgynevezett "lecsokolbászt" értem (brrrr), hanem jófajta füstölt gyulait, esetleg lángolt kolbászt. (Személy szerint én nem szeretem az ételben főtt kolbászt, de a füstös íz miatt nagyon kell bele, a többiek meg csak örülnek, ha megehetik a tányér szélére kipiszkált kolbászkáimat.) Amikor a kolbászból is kisült a zsírja és kissé megpirult, a szalonnakockákkal együtt kihalászom a fazékból és félreteszem. Elkészítem a pörköltalapot: Nagyon sok vöröshagymát vágok apróra, és szintén apróra vágott paprikával együtt nagyon lassú tűzön üvegesre pirítom (tehát a lecsó nagyobb darabra vágott paprikáján kívül a pörköltszafthoz külön teszek még paprikát), ettől lesz jó sűrű a szaftja. Amíg ez elrotyorászgat magában, addig nagyobb darabokra vágom a paprikát, majd a kész hagymához öntöm. Megsózom és megborsozom a paprikát, és fedő alatt félig megpuhítom. Közben meghámozom a paradicsomokat. (Van aki forró vízbe dobja, de én utálok a forró paradicsommal bajlódni, recés késsel pikk-pakk meg lehet vékonyan hámozni), aztán közepes méretű kockákra vágom őket. Mielőtt az edénybe zúdítanám, előbb meghintem pirospaprikával az immár félig megpuhult paprikát, összeforgatva kissé pirítom pár percig, majd jöhet a paradicsom. Addig főzöm, míg a paradicsom levét elfőve viszonylag sűrű lesz a leve. Ekkor majdnem késznek nyilvánítom, és jöhet bele a felvert tojás. Egy-két perc alatt összeforralom, és máris lehet friss foszlós kenyérrel és sörrel tálalni!

2009. június 24., szerda

Cukkinitermés

Idesüssetek, mekkora cukkinik nőttek a kertecskémben! Jobb' szeretem egészen aprócskán-zsengén leszedni, de amíg mi nyaraltunk, rengeteg eső esett, a cukkinik meg csak nőttek, nőttek.... Ebből most csak sima rántott cukkini lesz, mivel ilyen nagyok.
Az az érzésem, ez a nyár a felfedezésre váró cukkinireceptekről fog szólni, mert hatalmas termés ígérkezik...

Grillezett pizzakenyér


Nagyon vágytunk egy kis pizzára az eső miatt rövidrezárt nyaralásunkon. Igen ám, de a sátorban nincs sütő, grillezőt pedig vittünk magunkkal, gondoltam hát, grillezzünk pizzát! Amint a földön guggolva lapogattam a kis lepénykéket, úgy éreztem magam, mint egy afrikai asszony :). De a lényeg, hogy jó ötletnek bizonyult, mert a szokásos módon elkészített tészta csodafinom lett a grillrácson ropogósra sütve, a caprese levét tunkolva...... Mmmm, nyami!

2009. június 7., vasárnap



Nem nagyon akartam ma főzni, gondoltam, majd elrágcsálunk valamit, de Tomiék jelezték, hogy jönnének haza, és ilyenkor azért illene valami finomsággal várni őket.... Igen ám, de egész délelőtt és kora délután biciklitúrán voltunk, így vasárnap lévén, nem tudtam vásárolni, a hűtőben pedig tulajdonképpen nem nagyon volt semmi. Találtam egy kb háromnegyed kilónyi darált húst a fagyasztóban, meg két kiló krumplit a spájzban, volt néhány paprika a hűtőben, nos ebből kéne kihozni valamit. Hát ez lett belőle, valamiféle darált húsos rakott krumpli-szerűség.

A rakott krumplihoz az ember ugyebár először megfőzi a krumplit héjában. Nagyjából ezt tettem én is, csak kicsit másképp: sütőben pároltam-sütöttem, mert szerintem úgy kicsit izgalmasabb. Újkrumpliból dolgoztam, így elég vastag szeletekre vágtam a krumplit. Természetesen régiből is lehet, a különbség csupán annyi, hogy az újkrumpli sokkal hamarabb megpuhul. Ha régiből csináltam volna, akkor vékonyak lettek volna a szeletek. Mindegy, a lényeg, hogy a krumplit tepsibe tettem, kis olajjal és sóval összeforgattam, és egy kicsi vizet aláöntve, fóliával lefedve betoltam a sütőbe párolódni. Amíg ez puhult, elkészítettem a darált húsos ragut.
Kis olajon megfonnyasztottam két jókora fej hagymát, majd apróra vágott paprikát. Hozzátettem a darált húst, amit addig pirongattam, míg az összes göröngyöcske kifehéredett. Ekkor nyomtam rá - Tomira való tekintettel - nem kevés fokhagymát, megszórtam pirospaprikával, és még pirítgattam kicsi. Aztán nagyon kevés vízzel felöntve puhára pároltam a húst.
A bechamelt is elkészítettem közben a szokásos módon: kis vaj, rá lisztszórás, tej, só, szerecsendió, besűrít, stb.
Eközben persze megpuhult a krumpli is: a felét kiszedtem a tepsiből, a maradékot pedig szétterítettem az alján. Beterítettem a darált hússal, ráöntöttem a bechamelt, aztán a tetejére a maradék krumplit fektettem. Tejföllel összekevert reszelt sajttal borítottam be, és ezzel készre pirítottam.

(hú, elfelejtettem lefotózni, csak a hozzászólásod emlékeztetett rá, de akkor már majdnem megettük... :)

2009. június 3., szerda

Sóskamártás

Ha nem ilyen szépen lepirított petrezselymes krumplival, hanem szottyos-szürke, szétázott krumplival és valami halovány, bánatos főtt hússal lenne tálalva ez a sóska, akkor tipikus menzakajának vélhetnénk. Pedig ezt most saját önszántamból főztem. Bori nyilván azt gondolja, hogy ugyan mi keresnivalója is van a sóskának a neki (is) szánt blogon, de én nagyon szeretem, és jó, ha megvan a recept. Egyébként eszem ágában sem volt sóskát főzni...
Az úgy volt, hogy elmentem a faluba mindenféle ügyeket intézni, és láttam, hogy a vasútállomáson ott áll egy nénike, és hatszáz forintért félénken kínálja a portékáját, egy szatyor zöld valamit a járókelőknek. Akik jó esetben rá se hederítettek, rosszabb esetben rámordultak, hogy álljon már odébb. Én meg mentem a dógomra, ám amikor másfél óra múlva visszafelé jöttem, még mindig ott állt szegény, miközben arra lettem figyelmes, hogy egy pasi üvöltözik vele, hogy elviszi ötszázért, na, kell-e az ötszáz? A néni meg csak nézett rá megszeppenve, mire a pasas káromkodva távozott. Úgyhogy mondtam, én megveszem. Nem állítom, hogy nem sokalltam én is a hatszázat egy kiló sóskáért - amúgy fogalmam sincs, mennyi a zöldségesnél -, de annyira megsajnáltam szegény nénikét. Persze még ekkor sem ment simán az adás-vétel: nem tudott ugyanis ezresből visszaadni. Mehettem még egy kört fölváltani az ezrest, újabb félóra... Végül aztán szerencsésen magamévá tettem a szatyor sóskát és ezzel el is dőlt a vacsora sorsa.

A levelek vastag erét kitépkedtem és alaposan megmostam. A nagy darabokra szaggatott leveleket forró vajon megpároltam: hihetetlenül összeesett a hatalmas szatyornyi dózis. Megsóztam, pici tejjel felöntöttem, és pár perc alatt puhára pároltam. Kis cukrot szórtam bele, majd liszttel elkevert tejfölös habarással besűrítettem.

2009. június 1., hétfő

Sajtkosár - kenceficével töltve


Még régebben ettem egy étteremben ilyen sajtkosárkákat, amik töltve voltak valamivel, az most tökmindegy, hogy mivel, mert itt most magán a kosárkán van a hangsúly. Azóta spekuláltam rajta, hogy megcsinálnám én ezeket itthon is, mert nagyon ízlett, de nem nagyon volt elképzelésem, hogy hogyan.
Aztán most végre találtam egy olasz szakácskönyvet, amelyben leírták a készítés módját, és én aszerint csináltam meg. De ez olyan macerás, hogy biztos, hogy én nem így fcsináltam. Őszerintük ugyanis sütőpapírra kell szórni a reszelt sajtot. De azt elfelejtették közölni a szakácskönyvben, hogy foggal-körömmel kell lepapargatni a sajtról a papírfecniket....
Íme az egyszerűsített megoldás:
Reszelt parmezán vagy ementáli sajtot kör alakban egy tányérra szórunk, és mikróban kb két percig sütjük. Kis idő elteltével, amikor már nem olyan forró, de még képlékeny, egy vastagszájú üveg segítségével megformázzuk a kis kosárkákat. Mindezt addig ismételjük, ahány kosárkára szükségünk van, illetve ameddig cérnánk van...
De megéri próbálkozni vele, mert tényleg nagyon finomak a ropogós sajtkosárkák, arról nem is beszélve, hogy mennyire dekoratív. Szinte bármilyen finom kenceficét lehet bele tölteni. Az enyémbe most padlizsánkrém került.

Hagymás zsömlikék


Így jár az, aki lusta, mint a tücsök, és nem gondoskodik hangyamódra szorgalmasan előre élelmiszerről az ínséges ünnepnapokra.... Mert ugye boldogan ébredtem kipihenten ma reggel Pünkösdhétfőn, és mosolyogva elképzeltem, hogy mindjárt elkarikázok a boltba zsömléért és komótosan megreggelizünk, hiszen ilyesmire úgyis csak az ünnepnapokon van mód - ám épp emiatt a boltok is zárva vannak ilyenkor, és a bolti alkalmazottak is éppen megérdemelten, boldogan bazsalyogva komótosan reggeliznek...
Ilyenkor valami gyorsan elkészíthető péksütemény életmentő lehet! Ez a zsömle éppen ilyen, hiszen nem kell érlelni a kovászt, nem kell egy napig keleszteni, csak max egy órát.
És a végeredményt majszolgatva megállapítottuk, hogy jó, hogy lusta voltam előre gondoskodni, mert ez a rögtönzött zsömle nagyon jó!

Mindenekelőtt egy nagy fej vöröshagymát felkockázunk és vajon puhára párolunk.
280 gr sokmagvas rozsos kenyérlisztből és 130 gr Graham lisztből, 280 ml vízből, 2 teáskanál sóból és ugyanennyi mézből, valamint egy fél élesztőből alaposan meggyúrva tésztát keverünk, időnként hozzá adagolva a párolt hagymát. Ha igényli, tehetünk még a tésztához egy kis lisztet.
Az így megdolgozott tésztát meleg helyen a duplájára kelesztjük kb egy óráig, majd kis zsömle-cipókat formázva sütőlapra tesszük, és még egy kicsit kelesztjük. 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

2009. május 27., szerda

Könnyített Cézársaláta


Na, nem azért könnyített, mert könnyebb elkészíteni - egyébként is nagyon könnyű -, hanem azért, mert igyekeztem kicsit kímélőbben elkészíteni. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a Cézár salátának hánymillió változata létezik, ez most mindegy is, a lényeg, hogy amikor elolvastam egy leginkább "alap"-nak tartott verzióban a hat evőkanál olívaolajat mint hozzávalót, az szóba se jött, mivelhogy diétázunk ugyebár. Még ez a könnyített verzió sem mondható igazán könnyűnek, de legalább a szándék megvót...
Amellett, hogy keringenek bájos mendemondák a mű (vagyis A Czézár Saláta) keletkezésének körülményei körül, abban is megoszlanak persze a vélemények, hogy van-e benne csirke, avagy nincs. A miénkben most volt - hogy legalább legyen benne valami :), de elsősorban azért, mert maradt tegnapról egy iciripiciri kis nyers csirkemell.

Olívaolajon megpirítottam a csirkemell-szeleteket. Közben feltettem egy kis vizet forralni.
Eredetileg nyers tojást lenne illendő elkeverni az öntethez, de bevallom, engem nem visz rá a lélek. Valahogy nincs bizalmam a nyers tojáshoz. Így aztán egy percre forrásban lévő vízbe dobtam a tojásokat, aztán folyó víz alatt kihűtöttem őket. Ettől még folyós marad, de már elveszíti azokat a baktériumokat, amik esetleg benne lennének, ám persze nyilván nincsenek benne. A tojásokat aztán egy tálba folyattam, egy kanál olívaolajat, egy pohár joghurtot, egy kiskanál mustárt és egy kevés szardellapasztát nyomtam bele, és összekevertem.
Közben megcsináltam a crouton-okat is: a tegnapi martadék fűszervajon megpirítottam a kenyérkockákat (amik a valóságban nem üszkösödtek el annyira, mint az a fotón látszik), a végén három gerezd fokhagymát is rányomtam és pár pillanatig együtt sütöttem.
Aztán nagyobb fecnikre szaggattam a salátaleveleket. Római salátából kellett volna csinálni, de sajnos nem kaptam, így maradt a kevésbé karakteres jégsaláta. Aztán felcsíkoztam a csirkét és összekevertem a salátát az öntettel, végül megszórtam a kenyérkockákkal és reszelt parmezánnal. Ez az étel bizony megérdemli a hírnevét...

Caprese-vel sült csirkemell és fűszervajas spárga

Mindjárt vége a spárgaszezonnak, gondoltam, gyorsan kéne még csinálni, amíg van. Szerencsém volt, a Pluszban most csak 250 forintért adtak egy csokrot! Rögtön kettőt is vettem. Hogy jobban kiélvezhessem a spárga üde ízét, most egy teljesen semleges elkészítési módját választottam. Na meg hozzá egy kis csirkét....
Először is vékony szeletekre vágtam a csirkemellet, és grillező serpenyőben pici olívaolajon hirtelen megsütöttem, oldalanként egy-egy percig. Egy olívaolajjal halványan megkent tepsibe fektettem a szeleteket, és megkentem paradicsomszósszal, amit a következőképpen csináltam:
Hámozott konzervparadicsomot apróra daraboltam, nyomtam bele három gerezd fokhagymát, sót, borsot és oregánót és összekutyultam. A megkent húsokra egy-egy szelet bazsalikomos paradicsomot, olajbogyót és mozzarellát - tehát gyakorlatilag capresét - tettem, megborsoztam és egy kis húslevest (vizet is lehet) öntöttem alá, majd lefedve addig pároltam, míg puha lett. A végén fólia nélkül pirosra sütöttem az egészet.

Eközben hajszálvékonyan meghámoztam a spárgákat - én mindig meghámozom, mert nem szeretem, mikor olyan szálas - és sós, enyhén cukros vízben megfőztem. Aztán áttettettem őket egy tepsibe, fűszervajat tettem rá és kicsit megsütöttem. A fűszervaj lehet tetszőleges, én most nem túl markáns ízeket választottam: petrezselymet, zsályát és snidlinget kevertem a vajhoz.

Joghurtos krumplisaláta mindenféle földi jóval


Ez a tartalmas és laktató, mégsem túl kalóriadús krumplisaláta nagyon jó kis nyári eledel.
Kb fél kiló krumplit alaposan megsikáltam, majd úgy ahogy volt, héjastul nagyobb kockákra vágtam és sós vízben megfőztem. Persze nem muszáj héjastul, aki nem lusta, mint én, az meg is hámozhatja a krumplit, az eredmény szempontjából mindez lényegtelen. Amíg főtt, két kaliforniai paprikát betoltam a sütőbe, és kb fél óráig sütöttem, majd fedeles edénybe zártam. Mindeközben megcsináltam az öntetet: két doboz joghurtot kissé megsóztam, belevágtam két fej új főzőhagymát, borsot tekertem bele és felaprított oregánót (természetesen lehet szárított is, de nekem mindig van a kertben friss, ezért azzal csináltam inkább), és egy pár csepp citromlével összekevertem. A megfőtt krumplit leszűrtem, a paprikákat megtisztítottam és vékony csíkokra vágtam őket. Amikor minden kihűlt, összekevertem a joghurttal, pár szem olajbogyóval, és egy időre hűtőbe tettem, mielőtt megettem. Nagyon finom, és leírni bonyolultabb, mint megcsinálni.

2009. május 21., csütörtök

Zöldséges szendvicskrém


Nem fogjátok kitalálni, vajon miből készülhetett ez a remek kencefice?

Zöldséges pizza


Nehezen szokom meg, hogy egyre kevesebben vagyunk itthon, és aki meg itthon van, az vagy diétázik, vagy finnyáskodik, így aztán megmarad a regimentnyi étel. Ilyenkor derül ki, hogy a maradékok milyen ezerarcúak :).
A múltkori pizzatészta fele megmaradt, ám kiválóan eléldegélt még egy darabig a hűtőben, sőt, jót is tett a tésztának, hogy érettebb lett (szeretném én is ezt hinni magamról....). A padlizsános lecsóból is maradt egy jókora adag, ám Peti persze holmi lecsóféléhez hozzá sem nyúlna. Múltkor is valami ilyesmivel próbálkoztam, és mi volt a válasz?: "Viccelsz, Anya? De hiszen ez ZÖLDSÉG!!" Igen ám, de ha össze van turmixolva, a piros trutyiról azt hiheti, hogy pizzaszósz - és hát miért is ne lenne az? Úgyhogy mindez most az olasz-magyar fúziós konyha jegyében lecsós pizzaként kelt új életre - Petinek turmixolva, plusz egy kis sonka-sajt, nekünk meg úgy, ahogy volt, olajbogyóval.

Padlizsános zöldségragu



Valami jófajta zöldséges kulimászt óhajtottam kotyvasztania hűtőben fellelhető zöldségekből, de amikor hozzáfogtam, még nem volt elképzelésem, hogy milyen irányba induljak. Mire aztán felocsúdtam mélázásombból, rájöttem, hogy véletlenül egy korrekt gombás-padlizsános lecsót sikerült főznöm :). Sebaj, sőt!, a lecsót minden formában imádom.
Olívaolajon megfonnyasztottam két nagy fej karikára vágott hagymát, majd hozzávágtam négy db zöldpaprikát és egy kaliforniait, és amikor mindez kissé megpirult, meghintettem pirospaprikával, majd hozzáadtam két db héjastul felkarikázott padlizsánt és negyed kg szeletelt gombát. Megsóztam, borsoztam, és óvatosan pároltam, nehogy leégjen. A padlizsán felszívta a gomba által eresztett levet, így főzés közben (az "igazi" lecsóval ellentétben) iciripiciri vízzel mindig pótolni kellett a levet. Aztán hozzáadtam a négy db meghámozott-felkockázott paradicsomot, és ezzel együtt készre főztem. A legvégén egy kis fokhagymát is nyomtam bele.
Az a tervem, hogy ezt a kiváló zöldség-alapot még sok mindenre fel fogom használni - ha el nem tűnik addig észrevétlenül....

2009. május 20., szerda

Zsenge karalábéfőzelék


Ez bizony nagyon finom!
Vágjuk kis kockákra a megtisztított karalábét, és vajon pároljuk egy kis ideig. Öntsük fel egy kevés húslevessel - ha az nincs, vízzel is jó -, és enyhén megsózva főzzük puhára a karalábét. Ha a levét elfőtte, tejjel pótoljuk, amit egy kis liszt-szórással sűríthetünk be a végén, majd petrezselyemmel megszórva még pár percig főzzük.

(Bori, ha tej- és lisztmentesen akarod készíteni, akkor az elejét ugyanígy csináld, de ezzel párhuzamosan egy másik edényben főzz meg egy nagy krumplit. Ha megfőtt, pürésítsd: ezt hozzákeverve sűrítheted a főzeléket.)

2009. május 16., szombat

Muszaka


Muszaka... na persze. Ez megint egy olyan étel, hogy ahány ház, annyi szokás. Ez a görögök "lecsója" :). Mert persze létezik ebből csak padlizsános, cukkinis, mindez krumplival vagy anélkül, rizzsel vagy anélkül, és még ezer variáció.
Ez itt a miénk. Mi padlizsánnal és krumplival szeretjük. Nagyon. :)
Hát nem egy hétköznapi étel: az előkészítéssel és süléssel együtt két és fél, akár három óra is rámegy. Pedig igyekeztem időtakarékosan kialakítani a főzési sorrendet, így ni:

Felszeletelünk egy kiló szépséges padlizsánt félcentis karikákra, besózzuk és állni hagyjuk. Sós vízben felteszünk főni kb egy kiló krumlit héjában. Közben elkezdjük a húsos ragu és a besamel készítését párhuzamosan. A raguhoz hagymát aprítunk, amit olívaolajon megpirítunk. Aztán rátesszük a szintén egy kilónyi darát húst, és pirítjuk, pirítgatjuk, míg az összes göröngy kifehéredik. Ekkor hozzáadunk egy fél fej összezúzott fokhagymát, kicsit együtt pirítjuk, majd hozzáadunk kb öt db meghámozott, felkockázott paradicsomot és egy kis húslevest. Fődögél ezzel egy kicsit a ragunk, majd besűrítjük sűrített paradicsomkonzervvel, és következnek a fűszerek: só, bors, és egy csipetnyi fahéj!, majd egy még kisebb csipetnyi cukor. És egy marék petrezselyem.

Amíg ez elfődögél, a padlizsánnal és a besamellel foglalkozunk.
A sótól kissé levet eresztett szeleteket leitatjuk, és egy olívaolajjal finoman bepermetezett (lehetőleg grillezős) serpenyőben megpirítgatjuk őket. Az olajjal tényleg nagyon csínján kell bánni: a padlizsán szivacsos szerkezeténél fogva akármennyi olajat képes fölszívni, és mivel ez amúgy sem egy kalóriaszegény étel, hát vigyázzunk az olajjal. A megsült szeleteket papírtörlőre téve csökkentsük még inkább a zsírosságát.

Amíg a padlizsánszeletek sülnek, megcsinálhatjuk a sajtos besamel mártást. (Állítólag ez a Mornay-mártás? de végülis tökmindegy a neve.) Vajat olvasztunk, lisztet szórunk rá és gyorsan elkeverjük, majd tejet és húslevest hozzáöntve sűrű mártást főzünk. Sajtot reszelünk bele - a görögök egy K betűs :) sajtot, aminek most nem jut eszembe a neve, de mindegy is, mert nálunk nyilván nehezen hozzáférhető, szóval ki-ki ízlésének megfelelő sajtot - és azzal is összerottyantjuk, ha kell, még húslevessel és tejjel megfelelő állagúvá varázsoljuk.

Elvileg minden előkészület megtörtént, jöhet az összeállítás.
Tepsi aljára pici olívaolaj, arra egy réteg krumpli. Erre a padlizsán, majd a húsragu és a sajtos besamel. Aztán újra, amíg a készlet tart :). A végére padlizsán, sajtos mártás, és sajt: nekünk most feta-jellegű sajt került a tetejére.
Puszi!

2009. május 12., kedd

Spenótos pizza


Ez történik hétfőn a hétvégi spenót maradékával: egy kis márványsajttal spenótos pizzaként reinkarnálódik. Csak mire észbe kaptam, hogy le akarom fotózni, addigra sajnos megettem a fotogénebb szeleteket...
(Bori, ha kihagyod a tejszínt és a sajtot, nagyon finom kaját kapsz a szénhidrát-napi diétádhoz...)

2009. április 27., hétfő

Pestós göngyölt karaj


Aki igazi gourmand-okat lát vendégül, annak igencsak föl kell kötnie a gatyáját. Márpedig tegnap Gyuláék jöttek hozzánk vendégségbe. Valami különlegességgel szerettem volna őket elkápráztatni, olyasmivel, amit még nem ettek. De ugyan mi lehetne az, amit ők ne ettek volna? Nyilván csak valami olyasmi, amit éppen akkor találtam ki. Íme:
A karajszeleteket kicsontoztam, levágtam a külső hártyájukat, és kiklopfoltam őket. Aztán bekentem fokhagymával elkevert pestóval, majd nyers füstölt sonkával(húsvétról maradt, nem főztük meg) és sajttal (ízlés szerint választható) együtt tekertem fel. Szépen lerakosgattam a kis roládokat egy magas tepsibe, és öntöttem rá egy kis vörösbort. Olajjal nem kell meglocsolgatni, mert a pestóból nagyon sok olaj kifolyik. Lefedve órákon át pároltam lassú tűzön, időnként meglátogatva, pecsenyelével locsolgatva.
Amikor már puha volt, kivettem a tekercseket a tepsiből, és a fölösleges olajat átöntöttem egy serpenyőbe: ezen a pestós olajon sütöttem meg aztán a rozmaringos-zöldfűszeres újkrumplit. A roládokat aztán szépen visszarakosgattam a tepsibe, és leöntöttem vörösborral elkevert tejszínnel. Ezzel addig rotyogtattam még lefedés nélkül a pecsenyét, amíg sűrű, homogén masszává nem vált ez a mártás, és a hús teteje szépen megpirult. Tálaláskor szépen bevonjuk a hústekercseket ezzel a mártással (amit a fotózás előtt elfelejtettem megtenni). Nem azért mondom, de a kapris-rokfortos gombával igazán harmónikus és különleges ízvilággá olvadt mindez össze.
Az más kérdés, hogy az elkápráztatás nem sikerült, mert a sonka túl sós volt....


Kapribogyós-rokfortos gomba



Olívaolajon megpárolunk két nagy fej, karikára vágott hagymát, majd rádobjuk a vékony szeletekre vágott vargányát (kb fél kg) két pici, kimagozott, felaprított chilivel. Kevés húslevessel felöntjük, puhára pároljuk. Aztán belereszelünk 8-10 dkg rokfortot és tejföllel, valamint tejszínnel egészítjük ki. Beleszórjuk a kapribogyókat, egy nagy csokor apróra vágott petrezselymet, borsot tekerünk rá és egy utolsót rottyintunk rajta. Kész!
(Máskor parmezánnal készítem, akkor először a tejszínt teszem bele, és a végén szórom meg parmezánnal.)

2009. április 26., vasárnap

Jó ebédhez szól a nóta: klasszikus bolognai spaghetti



Amíg én főztem, Tomi szolgáltatta a talpalávalót :)....
Klasszikus bolognai spaghetti készült, de persze mi is az, hogy klasszikus? Ez kábé olyan, mint a magyar gulyás vagy a lecsó (óóó, lecsó, már alig várom!!), ahány ház, annyi szokás. Ez mégis nagyjából egy alap.
Az olaszok pancettát, mi pedig kolozsvári szalonnát kockázunk fel és pirítgatjuk kicsit olívaolajon, majd egy jókora fej apróra vágott hagymával folytatjuk a ragu alapját.

Rádobjuk a darált húst (kb egy kiló), ami lehetőleg fele részben marha, fele részben sertéshús legyen. Pirítgatjuk, pirítgatjuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket: 2 nagy reszelt répát, egy fél csokor felkarikázott szárzellert, és húsleves, paradicsom és egy kis testes vörösbor társaságában pároljuk.

Én mindig olasz paradicsomkonzervből szoktam csinálni a mártást, de ma, annak ellenére, hogy napok óta rákészültem erre enyhe ööööö, gyermeki nyomás hatására, mégsem volt itthon olasz paradicsomkonzerv. Úgyhogy gyorsan meghámoztam öt paradicsomot és apróra vágtam, ezt dobtam a raguba. Aztán friss bazsalikomot, oreganot (mindezt a kertből! :)) aprítottam bele, és addig főztem a ragut, míg szép homogén mártássá főttek a zöldségek a darált hússal.
És természetesen nem feledkeztem meg egy szép nagy fokhagymáról sem, amit belenyomtam a raguba. Egy fejet főzés közben, és egy gerezdet a legvégén.

Húsleves


Húslevest főzni a világon a legegyszerűbb, mégsem mondhatom azt, hogy olyan egyszerű, hogy elrontani se lehet. De. El lehet rontani. Ettem én már pocsék, se íze-se bűze leveseket, szóval nem tudom hogyan, de igenis el lehet rontani. A titka énszerintem a benne főtt sok és változatos zöldségben rejlik. Meg még egy csomó minden másban :).
A legeslegfinomabb húslevest gyerekkoromban ettem, a Nagymamám készítette. Minden vasárnap ott gyöngyözött gyönyörű aranysárgán az asztalunkon - természetesen a klasszikus rántotthús-petrezselymeskrumpli-uborkasaláta vasárnapi triumvirátust megelőzően :). Hogy mitől volt az ő levese olyan csodálatosan aranyló sárga, azt bevallom, csak most, kábé egy éve tudtam meg. Akkor ugyanis a Mami (az anyósom) tyúkhúslevest főzött. Nem csirkét, hanem igazi tanyasi tyúkot! Hatalmas volt, emlékszem, hiszen én vonszoltam haza. Na és az ő levese lett olyan szép sárga, mint annak idején a Mamáé. És ekkor esett le, hogy bizony, bizony, a Papa minden vasárnap reggel a tyúkokat hajkurászta az udvaron a mise előtt, amit aztán a Mama kopasztott, tisztított és főzött meg levesnek. Persze a javából a rántott husit csinálta.
Ilyen hosszú bevezető után most jöjjön az én levesem, ami nem olyan finom, mint a Mamáé, de nem is futkosnak tyúkok a kertemben :).
Bármilyen húsból jó a leves, de legyen benne mindig csont. A mi vasárnapi levesünk egy egész csirkemellből és egy jókora karajcsontból készült. Ha marhahús is lett volna itthon, az lenne az igazi, de nem volt, no de sebaj.
Hideg vízben feltesszük főni a nagyon alaposan megtisztított húsokat, és a zöldségeket. amik a következők: sárgarépa, petrezselyemgyökér és petrezselyem zöldje, krumpli, zeller, zeller zöldje, karalábé, egy kis fejes vagy kelkáposzta,
esetleg karfiol. Én egy félbevágott paradicsomot és paprikát is bele szoktam főzni, valamint egy egész hagymát héjastul, és két gerezd fokhagymát. Előbb felforr a víz, majd le kell szedni a ronda szürke mocsaras habot (fúj), ami a tetején képződött, majd takarékon nagyon halványan pötyögtetve szép lassan, órákon át főzni. Ha nincs fűszerkosárkátok, márpedig, Bori, úgy tudom, nincs, de nem is kell, szóval ha nincs, akkor a fűszereket ekkor érdemes beletenni, hiszen a habbal együtt azokat is leszednénk. Egy fél marék egész borsot szoktam beleszórni, és - bár nem főzök tyúkot, mert valljuk be, az nagyon zsíros, de a szép sárga színről nem mondanék le, szóval sáfrányos szeklicével szoktam színezni.
Órákig elfődögél szépen magában, aztán egyszer csak kész lesz :).
Azt mondtam az elején, hogy milyen egyszerű, és tessék, mégis mennyit beszélek róla :).

2009. április 25., szombat

Rokfortmártás


Úgy látszik, a mai nap a fehér színű kenceficék jegyében telt, ugyanis mind a hármat ma csináltuk. Megsütöttem a szokásos ropogós házikenyerünket, és isteni kenegetni, tunkolni vele ezeket a finom, friss ízű kencéket. Ez a rokfortmártás nem azonos azzal a rokfortkrémmel, amit mindig csinálni szoktam, ennek egész más az állaga és az íze.
Az elmorzsolt sajtot robotgépbe tesszük a felaprított újhagymával és tejföllel együtt és krémes állagúra keverjük. Pici worchester szósszal és sóval-borssal ízesítjük, és tálalás előtt legalább fél óráig a hűtőben pihentetjük.

Retek-"tzadziki"


Szűrőbe konyharuhát téve lecsöpögtetünk két pohár joghurtot, hogy kicsit sűrűbb legyen. Eközben két csokor megtisztított retket lereszelünk, és két kis fej lilahagymát nagyon apóra vágunk, hozzányomunk két gerezd fokhagymát, egy teáskanálnyi balzsamecetet, sót, és egy picike cukrot. Ha lecsöpögött a joghurt, hozzákeverjük a retekhez és behűtjük.

Habos tavaszi túrókrém


Ali találmánya ez az üdítő finomság, és ő is csinálta meg.
Egy fél tasak habtejszínt az aprítógépben felhabosított, majd belemorzsolt kb húsz deka juhtúrót és tíz deka tehéntúrót, és magas fokozaton ezt is krémszerűvé keverte. Majd egy tálba áttéve a masszát hozzákevert még tíz deka tehéntúrót, de immár meghagyva a göröngyeit, sót és borsot, valamint vékonyra karikázott újhagymát, méghozzá jócskán. Nagyon finom.

Peónia a kertben


Hát ezt muszáj volt megörökítenem. Egész évben ugyanis csak röpke pár napot virít ez a csodaszép virág, a bokros peónia. Legalább itt legyen meg :).

2009. április 22., szerda

Hű de tavasz!


Nem nagyon szoktam hétköznap dologidőben ebédet főzőcskézni, de egyrészt tegnap befejeztem a hatalmas munkámat (hurrá!!!:))), így ma szabadnapot kaptam magamtól. Másrészt meg itthon maradt az Én Drágám, és ebédidő-tájban elkezdett óvatosan puhatolózni, hogy vajon mit fogunk enni...? Valami saláta? - ajánlottam egy gyorsan megvalósítható, ráadásul alak-kímélő lehetőséget. Látni kellett volna azt az arcot. Tojásos nokedli! - vágta rá hirtelen bazsalyogva, és én már pattantam is a biciklire izibe, és szaladtam a zöldségeshez salátáért, hiszen nem tojásos nokedli a tojásos nokedli friss fejes saláta nélkül. Így aztán a saláta is megvalósult. De azt nem állítom, hogy én csak abból ettem... :)
Felteszek főzni egy nagy fazék vizet sóval és pár csepp olajjal. Míg ez melegszik, bekeverem a tésztát: 40 dkg liszthez 2 felvert tojást, sót és annyi vizet teszek, hogy laza, nyúlós, viszonylag híg masszát kapjak. Amikor forr a víz, beleszaggatom a tésztát. Én mindig kis adagonként főzöm meg, hogy egyszerre puhuljanak a kis nokedlik és adagonként kiszedegetem őket szűrőkanállal egy edénybe. Amikor az egész adag megfőtt, egy lábosban kis olajat hevítek, beleöntöm a tésztát és kb 6 felvert tojással nyakonöntöm, és addig sütöm kevergetve, míg a tojás megszikkad.
A salátának tulajdonképpen nincs is receptje, de mivel Tomi a minap pont ez iránt érdeklődve hívott fel, hát azt is ideírom.
Sok vizből, kevés ecetből készül a salátalé annyi cukor és só hozzáadásával, amit ízlelgetve finomnak találunk. Ebbe a lébe alaposan megmosva tesszük bele a szép ropogós salátaleveleket, és kész is az ebéd. Az ebédfőzésnek a vacsorával szemben többek közt az is nagy előnye, hogy normális fotót lehet készíteni nappali fénynél:).

Zöld vacsora - egy kis rózsaszínnel


A spárgát elsősorban azért szeretem, mert olyan ellenállhatatlanul gyönyörű! Aztán meg azért, mert olyan finom. Tegnap zsályás-kapribogyós sajtmártás készült hozzá.
Elvileg a zöld spárgát nem kell meghámozni, de jobb a békesség, én bizony meghámoztam. Méghozzá nagyon vékonyan, különben nem maradt volna az egészből semmi. Aztán sós-cukros vízben pár perc alatt megfőztem. Amíg főtt, el is készült a mártás: kis vajra dobtam pár levélke összevágott zsályát, majd beleöntöttem egy marék kapribogyót és főzőtejszínt, belereszeltem a gouda és parmezán sajtokat, végül fehér borsot őröltem bele. Amikor kicsit kihűlt a spárga, prosciutto crudoval "kötöttem" át a 4-5 szál spárgából álló takaros kis bokrétákat, tepsibe fektettem a csokrokat, meglocsoltam kevéske olívaolajjal és sütőben addig sütöttem, míg ropogósra pirultak a sonkák.

2009. április 17., péntek

Sprotnipástétom tzadzikivel


A sprotnipástétomhoz apróra vágjuk a lilahagymát, turmixgépbe dobáljuk a halat és a hagymával együtt pürésítjük. Kevés tejföllel lazítjuk. Én egy kis apróra vágott csemegeuborkával tettem kicsit pikánsabbá, de akár el is hagyható. Sózni nem kell.
Eredetileg nem szándékoztam leírni ide a tzadikit, két okból. Az egyik, hogy az általam készített verzió nagy valószínűséggel semmiképp nem az autentikus görög változat, ez csak a mi kis megszokott házi tzadzikink. A másik ok pedig, hogy azt hittem, mindenki számára kézenfekvő a családban, hogy hogy kell csinálni, de amikor tegnap Bori fölhívta Apát, hogy elkérje a tzadiki receptjét, akkor elgondolkoztam, hogy mégiscsak leírom.
Görögországban egész más a joghurt állaga, mint nálunk. Nagyon sűrű, krémes, nagyon finom, és nyilván sokkal zsírosabb. Nyilvánvaló, hogy az ebből készített tzadziki állaga más, mint amit itthon barkácsolunk a hazai (amúgy szintén finom) hígabb joghurtból. Mégis, ha a sűrűbb görög változatot szeretnénk megközelíteni, arra is van mód: tegyük szűrőbe egy tiszta konyharuhára a joghurtot, és egy kis ideig hagyjuk lecsöpögni a fölösleges nedvességet. Közben épp elkészíthetjük a többi hozzávalót: a reszelt uborkát, a zúzott fokhagymát és az apróra nyesett kaprot. Ha a joghurt lecsöpögött, ezt mind jól összekeverjük és még egy kis borsot is teszünk rá. Nem érdemes megsózni (csak közvetlenül a tányéron), hiszen a sótól levet ereszt az uborka, így felesleges lenne a csöpögtetéssel bajlódni, hiszen akkor ugyanolyan híg mártást kapnánk.
A házikenyér ismét Gyula receptje alapján készült, jelen esetben azonban annyit változtattam, hogy felerészben teljes kiőrlésű Graham lisztet használtam a szokásos finom kenyérliszt mellé. Nagyon finom lett így.

2009. április 15., szerda

Sonkakrém


Húsvét után bármennyire is igyekszik az ember sonkát enni sonkával, és a maradék sonkát töltött tojásokba gyömöszölni, az tuti, hogy még mindig marad egy csomó sonka. Megcsináltam ezt a maradékfeldolgozó sonkakrémet, ám a sonka még mindig hősiesen állja a sarat a hűtőben, egy fél darab még mindig arra vár, hogy további kreatív felhasználás áldozatává váljon.
Nos, ez a sonkakrém persze oly egyszerű, hogy alig merem leírni. A sonkát ledaráljuk, tejföllel kenhetővé hígítjuk. apróra vágott lilahagymát és borsot teszünk bele, kevés mustárral ízesítjük, és nem sózzuk meg, mert a sonka úgyis baromi sós.

Hagyományos húsvéti töltött tojás


Minden Húsvétkor Mami csinálja ezt a finomságot, természetesen ez is az ő alkotása.
Megfőzzük a tojásokat, félbevágjuk, és kivesszük a sárgákat. A megfőtt húsvéti sonkából ledarálunk egy keveset, és összeturmixoljuk a főtt tojássárgákkal. Snidlinget, egy kevés majonézt és tejfölt keverünk hozzá, hogy még formázható, de krémes masszát kapjunk, majd kis lapos gombócokat gyártunk belőle és visszatömködjük a félbevágott tojásokba. A maradék masszát szétkenjük egy tál alján, és erre ültetjük a töltött tojáskákat, majd leöntjük az időközben elkészített mártással. A mártás majonézből, tejfölből, kevés mustárból, cukorból és pici citromléből áll, és olyan sűrűségű legyen, hogy lehessen folyatni, de bevonja a tojásokat. Nagyon egyszerű, tulajdonképpen nem is értem, miért csak Húsvétkor csináljuk.

2009. április 9., csütörtök

Grillezett tőkehal kagylós-rákos raguval


Ez az ötlet már megint úgy született, hogy mindenből csak egy kevéske volt itthon, de sebaj!
Először a ragut készítettel el. Kis vajon megfonnyasztottam egy marék felvágott újhagymát, majd rádobtam a kagylót és a koktélrákot, picit pirongattam, majd felöntöttem egy kevés fehérborral. Addig gyöngyöztettem, míg a bor majdnem elfőtt, akkor tejszínt öntöttem hozzá, kicsit rottyintottam ezen is, míg besűrűsödött, megszórtam borssal, petrezselyemmel és sóval. Mindez csupán pár perc. Utána pedig teljesen natúr módon kisütöttem a halakat is. Jól állt neki ez a kis tengeri ragu.

Borsófőzelék


Nekem igazán nem okoz gondot, hogy kitaláljak nemlétező kajákat, de ha hagyományos ételeket kell a nagykönyv szerint elkészíteni, akkor rögtön inamba száll a bátorságom. Úgyhogy azt gondoltam, Bori, talán neked sem árt, ha tök egyszerű főzelékek receptjei is össze vannak itt gyűjtve. És mivel tavaszi szünet van, Petinek ebédet kell főzni, hát erre remek megoldás a zöldborsó főzelék.
Lássuk hát, hogy csinálom én a borsófőzeléket.
Ma mirelitből főztem, így is finom, de persze a hüvelyből frissen kifejtett az igazi. Mirelitből nekem legjobban az Iglo terméke jött be: az garantáltan finom zsenge borsót tartalmaz.
Kis vajon először megpároltam a borsót, majd felöntöttem víz és tej keverékével, és puhára főztem. Megsóztam, és ha nem elég édeskés magától a borsó, én mindig teszek bele még egy kis cukrot. Aztán gyorsan kevergetve két evőkanálnyi lisztet szórtam bele, így sűrítve be a főzeléket, amit aztán megszórtam petrezselyemmel.
Jó dolog a borsófőzelék, de a legeslegjobb, hogy olyan szép idő van már, hogy a fűben kucorodva lehet ebédelni! :)

2009. április 7., kedd

A cukkini ezer arca 1. - Kölessel töltött cukkini


Soha életemben nem ettem még kölest, fogalmam sincs, honnan kattant be ez az ötlet. Csak megláttam a boltban ezt a takaros aprójószágot, mármint a kölest, és rögtön az jutott eszembe, hogy bizonyára remek töltelékanyag válna belőle.
Így aztán hazahoztam egy kis csomagocskával, és megfőztem. Ugyanúgy viselkedik, mint a rizs: elvileg előbb át kell válogatni (persze nekem nem volt kedvem hamupipőkézni) és folyó vízben megmosni (szűrőn keresztül, különben kapkodhatjuk az apraját a lefolyóból :). Ezután némi olajon megfuttattam, majd kb két és félszeres mennyiségű vízzel felöntve puhára főztem (hamar megfő).
Közben egy lecsós alapot csináltam két nagy fej hagymából, egy paprikából és két tisztított, apróra vágott paradicsomból. Amikor ez is elkészült, hozzákevertem a kölest, és sóval és borssal ízesítettem.
A cukkiniket (nagyon zsengék voltak) kettévágtam, majd a végüket levágva óvatosan kivájtam, aztán kivajazott tepsibe rakosgattam őket és megtöltöttem a köleses masszával. Reszelt füstölt sajttal szórtam meg, öntöttem alá egy kis húslevest, majd alufóliával lefedve addig pároltam, míg a cukkini is megpuhult, aztán fólia nélkül szép pirosra sütöttem.
Amíg sült, a kibelezett cukkinidarabkákból paradicsomos ragut csináltam bazsalikommal és fokhagymával, ezt ettük hozzá.

2009. április 4., szombat

Sajtsaláta a szesztilalom jegyében


Ma estére buliba invitáltak bennünket, és vinni kell némi kaját. Mivel a chicagói szesztilalom feloldásának nyolcvanadik évfordulóját fogjuk megfelelő korhű öltözetben hangulatos swing mellett megünnepelni, úgy gondoltam, hogy egy tartalmas (=masszív) saláta megfelelő alapot biztosít majd az elfogyasztott alkohol mellé.... :)
Így ezt a teljesen egyszerű de nagyon ízes-zamatos sajtsalátát készítettem.
Előszöris elkészítettem az öntetet: a majonézt összekevertem a tejföllel, hozzáadtam a nagyon apróra vágott lilahagymát, nagyon picit megsóztam és frissen tört zöldborsot szórtam bele.
Azután kis kockára vágtam a különböző sajtokat. Ez persze ízlés dolga, de nekem a következő kombó már régóta tuti megoldást biztosít: füstölt karaván, rokfort, ementáli és trappista került ebbe a verzióba. Jócskán daraboltam bele megtisztított almát, szaggatott jégsalátát, uborkát, pritamin paprikát, és ami a lelkét adja: igen sok zellerszárat. Szórtam bele némi olajbogyót és durvára aprított dióval és petrezselyemmel koronáztam meg a legvégén.
Most aztán már folyhat Hencidától Boncidáig a sárga lé!

2009. március 26., csütörtök

Munkaebéd


Az előző bejegyzésen felbátorodva rájöttem, hogy dehiszen miért is ne főzhetnék saját magamnak is ebédet? Így aztán körülnéztem, hogy mi lelhető fel itthon, és ebből alakult a VALÓBAN tíz perc alatt elkészülő nevesincs étel.
Wokban felforrósítottam egy kevés mogyoróolajat, és rádobtam a csíkokra szelt filézett csirkemellet. Aztán káposztacsíkokat és pritamin paprikát hajigáltam a wokba, valamint az előzőleg beáztatott júdásfüle gombát, és ezekkel tovább pirítottam a csirkét még négy gerezd felszeletelt fokhagymával együtt. Rogan Josh curry pasztát kevertem hozzá (ez készen kapható, a Patakis cég kiváló terméke) és némi szójaszószt, majd a legvégén hosszú csíkokra vágott póréhagymával és durvára tört mogyoróval szórtam meg. Végül letelepedtem a dolgozóasztalomhoz, és mielőtt befaltam, elkattintottam ezt a mesterkélt képet:). (Ha az "illetékesek" is olvassák, ne féljenek: nem ettem le a képemet! :))

Csuppa-csupppa joghurt


Olyan rossz, hogy általában csak vacsorára főzök (végtére is kinek főzzek ebédet, ha senki sincs itthon??), így megfelelő fény híján csak ilyen unalmas fotókat tudok készíteni.... Na talán majd nyáron, amikor még este nyolckor is világos van! :)
Az esti vacsora a joghurt jegyében telt. Nálam nagyon fontos szempont, hogy a hétköznapokon pikk-pakk elkészüljön egy étel. Szerintem aki összeszedett, ezt a kaját simán össze tudja dobni fél óra alatt, én tegnap eléggé szét voltam esve, így beletelt másfél órába is.

Két filézett csirkemellet vékonyra szeleteltem, és a joghurtos pácba mártogattam. (Legjobb, ha a sütés előtt fél nappal már érlelődik a csibe a pácban, de frissen elkészítve is ízes.) A pácot két doboz joghurtból, az Anna által hozott csodafinom orosz fűszerkeverékből, curryporból, chiliszószból és jó sok fokhagymából készítettem. A titkos orosz fűszerkeverék összetétele ismeretlen számomra, szagolgatás és kóstolgatás után analizálgatva szerintem római kömény és kömény képezheti a mix alapját, de érzek benne kakukkfüvet és durvára őrölt borsot, pici chilit.. és ki tudja még micsodát.
Grillező serpenyőben aztán pár perc alatt megsütöttem a húsokat.
A szépséges színes körethez külön-külön megpároltam zöldségpárolóban a brokkolit illetve a vastagra karikázott répát, a céklát pedig sós vízben félpuhára főztem és rósejbni-méretű hasábokra vágtam. Mindegyik zöldséget csak épphogy, kicsit már puhára, de még roppanósra főztem, és hidegen tálaltam a hús mellé fokhagymás-zöldhagymás joghurtöntettel.