2010. december 17., péntek

Sajt fondue

Előre is bocs minden idők leggusztustalanabb ételfotója miatt...

Nagyon szeretjük a fondüt, de nagyon ritkán csinálunk, mégpedig két "nagyon" miatt: Nagyon drága és nagyon zsíros. (Sikerült öt darab "nagyon"-t beletenni ebbe a mondatba, még szerencse, hogy szerkesztők nem olvassák a blogomat...:)

Hozzávalók:
600 gr sajt, mégpedig:
300 gr Gruyére, Vacherin, Appenzell, Freyburger saqtok vegyesen, és 300 gr ementáli.
2 gerezd fokhagyma
szerecsendió, só, bors
4 evőkanál kukoricaliszt
3 deci fehér bor
1 kupica cseresznyepálinka
(ezek a fondübe kellenek. Amit ezen felül megiszunk, az nem szerepel itt a hozzávalók között :)

A sajtokat nagyon apró kockákra vágjuk. A fokhagymával dörzsöljük be az edény oldalát, majd öntsük bele a bort. Alacsony hőfokon melegítsük addig, míg el nem kezd bugyogni (forralni nem kell). A kukoricalisztet csomómentesen keverjük bele a pálinkába, öntsük a borhoz. Fokozatosan keverjük hozzá a sajtokat, a legkeményebbtől kezdve, a puhák a végén kerüljenek bele.
Mi ettől a "dörzsöljük be az edényt fokhagymával" kezdetű mondattól mindig röhögőgörcsöt kapunk. Nem bízzuk a véletlenre: a maradék fokhagymát bizony belenyomjuk a szószba. Amikor a sajt szépen felolvadt, jöhetnek bele a fűszerek, és már mehet is az asztalra az edény a melegen tartó készülékkel együtt.

Ki-ki ízlésének és vérmérsékletének megfelelően azt tunkol az isteni fortyogó sajtmasszába, amit csak akar. A pirítós persze alap: apró kockákra vágjuk a kenyeret és tepsiben, forró sütőben megpirítjuk úgy, hogy minden oldalról kemény kérge legyen, de belül még puha maradjon. Ezáltal nem fog szétesni a morzsáira, amikor tunkolunk.
Apróra vágott uborkát, kaliforniai paprikát, zellerszárat, olajbogyót, kapribogyót, felkarikázott szárazkolbászt, póréhagymát szoktunk hozzáadni, de bármi egyebet is lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése