Imádom az ilyen-olyan zöldséges fasírtokat, sokkal jobban szeretem őket húsos társaiknál, noha enyhén szólva nem vagyok egy vegetáriánus alkat... Közülük is kiemelkedő helyet foglal el a szívemben a cukkiniből készült lepényke.
Kb hat-hét kis zsenge cukkinit durva reszelőn lereszelünk, megsózzuk és legalább egy óráig állni hagyjuk, hogy kifolyjon a leve. Utána alaposan kinyomkodjuk és áttesszük egy másik tálba.
Egy fej hagymát nagyon finomra vágunk, két kis gerezd fokhagymát összezúzunk és a cukkinihez adjuk. Felverünk két tojást és a masszához keverjük. Nem az igazi, jó kis kemény görög fetát használjuk, hanem azt a kékdobozos Danish feta nevű, nagyon lágy feta-jellegű sajtot, aminek ugyebár már nem lehet feta a neve, de most nem tudom, mi. Mindenesetre ebből morzsoljunk egy jókora maréknyit a cukkinis masszához.
Annyi zsemlemorzsát szórjunk rá, amennyit a tojások felvesznek, de inkább lágyabb, hígabb legyen a massza. A felaprított petrezselymet a borssal együtt szintén hozzákeverjük, és az egészet alaposan összedolgozzuk. Sózni nem kell, mert a feta sós. Kis lepénykéket formázunk és zsemlemorzsába panírozzuk őket, majd jó forró olajban kisütjük.
Ezeknek a finom kis borzas fasírtoknak az az egyetlen rossz tulajdonságuk, hogy porózus jellegüknél fogva sajnos rengeteg zsiradékot képesek felvenni. Sütés után, amennyire csak lehet, itassuk le az olajat róluk.
Ja, és a mártogatós.
Három doboz joghurtba tegyünk egy tömlő kemping sajtot - amit magunk közt ugye csak gipsznek hívunk -, és jól mixeljük össze. Apróra vágott snidling, só, bors, egy pici fokhagyma és még kevesebb chili kerül még bele, és ezeket is jól keverjük hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése