A képet elnézve ismét meg kell állapítanom, hogy a fotózás nem is olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Egy ideje nagyon nem gondolom, hogy könnyű lenne. Az ételfotózás meg különösen nem az. Hiába volt finom ez a kacsa, de sajnos oly ronda lett, ami vállalhatatlan. Valószínűleg az van, hogy vagy szép egy pecsenye, és akkor nincs rendesen megsütve, vagy rendesen meg van sütve, és akkor meg randán szétesik. Velem ez utóbbi történt. Illetve természetesen harmadik eset is van, amikor szép az étel és jól megsült: nos ezt nevezik szakácsművészetnek, és ha jól le van fotózva, azt meg fotóművészetnek. Hát ugye én egyik se vagyok, no de sebaj.
Mindenesetre így készítettem ezt a ronda de finom kacsát:
Két nagy fej fokhagymát és két kis chilit beletettem az aprítógépbe, és addig aprítottam, amíg szinte krém lett belőle. Megsóztam, borsoztam, és némi olívaolajjal kenhetővé tettem. Az előzőleg beirdalt bőrű kacsát jól bemasszíroztam a krémmel, tepsibe tettem és vörösbort öntöttem alá. Lefedve legalább másfél órát sütöttem, majd tálalás előtt fólia nélkül még ropogósra pirítottam a bőrét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése