2008. december 17., szerda

Vadas zsemlegombóccal



Mint sokminden mást, ezt az ételt sem úgy készítem, ahogyan az a Nagykönyvben meg van írva. Az élet úgyis olyan bonyolult, legalább a főzés ne legyen az. Az eredmény pedig.... ellenállhatatlan lett.
Gyönyörű borjúszeletek voltak itthon, ebből készítettem tegnap a vadast.
Először forró olajban hirtelen megpirítjuk a hússzeletek mindkét oldalát. Eközben egy másik serpenyőben szintén pirítgatjuk a zöldségeket: először a felkockázott hagymát, majd a kis darabokra illetve szeletekre vágott répát, zellert, petrezselyemgyökeret és egy kis karalábét. Amikor minden megpirult, akkor a zöldségeket áttesszük a húsos serpenyőbe, néhány babérlevéllel és két gerezd áttört fokhagymával együtt. Innenntől fogva együtt fődögélnek tovább szép lasan, mégpedig előbb két deci fehérborral felöntve, majd amikor ez valamelyest elpárolgott, húsleves alaplével felöntve. A főzés közben elpárolgó nedvességet időnként vízzel kell pótolni, és óvatosan fűszerezni sóval-borssal, nehogy a leves miatt túl sós legyen. Lassú tűzön, lefedve addig kell főzni, amíg a hús vajpuha nem lesz.
Közben megcsináljuk a zsemlegombócokat:
6 db száraz zsömlét vagy kenyérszeletet kis kockákra vágunk, és vajon kissé megpirongatjuk őket, majd tejet öntünk rá. Amikor a zsömle felszívja a tejet, vajon párolt hagymát és két tojást keverünk hozzá, valamint annyi zsemlemorzsát, amitől még laza, de jól formázható masszát kapunk. Ezt is sózzuk-borsozzuk, majd kis gombócokat gyurmázunk a masszából, és lobogó sós vízben pár perc alatt kifőzzük. Melegen tartjuk, amíg a mártás elkészül.
A serpenyőből áttesszük a hússzeleteket egy mélyebb tálba. A babérleveleket eltávolítjuk, a zöldségeket összeturmixoljuk, és a pürét visszatesszük a serpenyőbe, és még egye rottyintunk a masszán. Tejfölt keverünk hozzá, majd egy kis mustárt és cukrot. Ezekkel óvatosan bánjunk, hiszen a répa miatt eleve enyhén édes, a bortól és a tejföltől pedig savanykás a mártás. Helyenként azt írják, hogy liszttel sűrítsük be a mártást, de hálistennek erre nem volt szükség - amúgy sem egy diétás kaja ez - a sok zöldségtől kellően sűrű lett.
Aztán a szószt ráöntjük a hússzeletekre, és a zsemlegombócokkal tálalva csak figyeljük a férjünk elváltozott, mámoros arcát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése