18 éven aluli vegetáriánusok most ne nézzenek ide, ez a látvány nem nekik való. Mert fogyókúra ide, fogyókúra oda, február van, bizony kocsonyaszezon, és az nem lehet, hogy egy télen ne legyen legalább egyszer kocsonya, így aztán tegnap rászántam magam és kocsonyát főztem. Azért kellett rászánnom magam, mert nekem a kocsonyafőzéshez egy teljes nap kell.
A kocsonya lényege a rengeteg bőrös alkatrész, ezeknek köszönhető, hogy megdermed a leves. Én mindig jó sokat szoktam beletenni, hogy biztos legyek az eredményben, mert zselatint és egyéb zselésítő anyagot soha nem teszek bele. Nem szoktam méricskélni, de tegnap lemértem az adagokat, hogy le tudjam írni.
Van egy hatalmas fazekunk (a lecsót is ebben szoktam főzni :)), tíz liter vizet öntöttem bele. Ehhez 10 tíz db alaposan megtisztított körmöt és még néhány darabka bőrt tettem (utóbbi nem került bele később a kocsonyába, de ez a mennyiség kellően biztosította a dermedést), ezen kívül egy jókora darab (kb kilónyi) sertéscomb és ugyanennyi füstölt sertéscomb volt a hús a kocsonyában. Amióta egyszer megízleltem S.E. kocsonyáját, aki füstölt hússal készítette, azóta soha nem hagyom ki a füstölt húst. Igaz, hogy kicsit megszínezi a levet, de annyi baj legyen, az íze mindenért kárpótol! Általában csülköt szoktunk venni, de tegnap nem kaptam, végülis bármiből jó. Három nagy szál petrezselyemgyökeret, öt jókora sárgarépát egészben, egy nagy fej zellert, két fej hagymát és három fej fokhagymát tettem a levesbe. Sózni csak akkor sóztam meg, amikor a füstölthús már kellően kieresztette a levét, nehogy elsózzam, egy marék egész borsot és négy-öt babérlevelet szórtam bele, és feltettem főni. Először felforraltam, majd leszedtem a ronda habját és aztán egészen lassú tűzön, halkan rotyogtattam órákon keresztül. Akkor mondható késznek, amikor a hús már leválik a csontról. Kocsonyásító tulajdonságát pedig úgy ellenőrizhetjük le, hogy a gőz fölött tartsuk kifeszített tenyerünket, és ha az ujjaink összeragadnak, akkor biztosan jó lesz a kocsonya. A sok bőrös cuccból egyébként rengeteg zsír fő ki. A zsírtalanítás legegyszerűbb módja hogy egy éjszakára félretesszük a levest, akkor könnyedén le lehet szedni az összes fagyott zsírt, majd másnap felmelegítve porciózzuk szét. Nekem azonban ehhez soha nincs türelmem, hiszen akkor csak egy nappal később ehetjük :), így én főzés közben folyamatosan szedegetem róla a zsírt. Mire megfő a leves, így már egy csepp zsír sem marad rajta.
Amikor tehát minden szépen megfőtt, akkor leszűröm a levet. A leveszöldséget nem szoktam beletenni, csak a sárgarépát karikázom fel és szórok minden edénykébe, és egyenlően elosztom a különböző húsféleségeket. Tegnap ebből a mennyiségből 47 db kis tálkányi kocsonya készült, de tartok tőle, hogy holnaputánra már nem lesz belőle semmi. A gömbölyded tálkákból ki szoktam borítani a kocsonyát egy tálra, így ilyen takaros kis szilikonciciket tálalok fel.
Boriéknak kultúrált kocsonyát is csináltam, azaz a színhúson kívül semmiféle disznóság nem került bele. Mondhatni vega, ahogy a Mami szokta mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése