Hatalmas szatyor gyönyörű, harsógózöld, ropogós spenóttal tértem haza a zöldségestől, alig láttam ki mögüle a biciklin. Azért kell jó sokat venni, mert főzés közben a terjedelmes levélzet jelentősen összelappad.
Előszöris alaposan megmostam a spenótleveleket. Ez eléggé időigényes tevékenység, főleg hogy biospenótot vettem, így tekintélyes létszámú fauna lakott a levelek között, ami szemmel láthatólag igen jól érezte magát a zöldövezetben. A legdurvább az volt amikor - hmm, hogy is mondjam, szóval izé - gyanútlanul meztelen csigába markoltam, majd eszelősen sikítva hajítottam ki a kertbe. Utána még percekig hisztérikusan sikáltam a kezemet, áááááááá! De nem akarom a kedélyeket korbácsolni, minden jó, ha jó a vége, végülis sikerült tökéletesen húsmentesíteni a spenótot, miközben természetesen a leveleket a száraktól és az erektől is megszabadítottam.
Igazából csak eddig volt macerás (és kalandos), innentől fogva nagyon felgyorsultak az események. Elővettem a gigantikus serpenyőmet, amit még Vitéz László, sőt a bátor néni néni is megirigyelhetne, majd felolvasztottam benne némi vajat. Amikor a vaj felforrósodott, beleszórtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát és pár pillanatig pirítottam. Tényleg csak pár pillanatig, mert nagyon hamar megég és keserű lesz. Aztán beledobtam a spenótot, megsóztam, amitől levet eresztett. Kevergetve pároltam egy kicsit saját levében, majd öntöttem bele egy kis húslevest és abban főztem készre. Én úgy szeretem, ha nincsen teljesen szétfőzve a spenót, hanem egy kicsit még érezni rajta a levelek struktúráját. Ezek után belekevertem a tejszínt, szerecsendiót reszeltem és borsot őröltem bele, végül belereszeltem a parmezánt. Na, ebbe aztán rendesen beleizzadtam. Árvíz idején tutajt ácsolni valamint parmezánt reszelni énszerintem határozottan férfimunka, de most nem volt itthon a Ház Ura.
Én mindenhogyan szeretem a spenótot, de számomra ez a legkedvesebb elkészítési módja. Olyannyira, hogy rögtön meg is ettem belőle egy kis tálkával, méghozzá a szabadban, mert nekem már igenis tavasz van!
"gyanútlanul meztelen csigába markoltam, majd eszelősen sikítva hajítottam ki a kertbe"...:))) és igen, spenót. valahol azt olvastam egyszer, hogy cayenne borssal is nagyon finom, azóta a fokhagyma mellett azt teszek bele (meg persze vajat és tejszínt). nekünk is van egy rakás ilyen kis tálkánk, még abból az időből, amikor a taverna andreasból ilyenekben hozták házhoz az ételt, hmm.
VálaszTörlésgyönyörűek a virágaid!
ez a cayenne bors szimpatikus gondolat, legközelebb kipróbálom. nekünk csak egy ilyen kis pitlink van sajna, a tavernások ide a "tanyára " nem vállalnak házhoz szállítást, ezt egy barátunk felejtette nálunk, és aztán nem tartott rá igényt :)
VálaszTörlés