2010. augusztus 1., vasárnap

Töltött szőlőlevelek

Érdekes, még sosem szántam rá magam töltött káposzta készítésére. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy nekem az túl macerás, majd én inkább megeszem, amit a Mami, vagy Gyula, vagy a szomszéd Dórika elém tesz... :) Mindhárman töltöttkáposzta-bajnokok. Egyszer egy karácsonyra mind a hárman ezzel örvendeztettek meg bennünket, nehéz lett volna választani.
Na de nagyon elkalandoztam már megint, térjünk vissza a valóságba.
Mert bizony, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a töltött káposzta görög öcsikéjének meggyurmázásához most mégis kedvet kaptam.
Persze ebből is létezik milliónyi verzió, húsos és vega egyaránt, és az enyém nyilván meg sem közeliti az autentikót, egy görög mammával tutira nem kelnék birokra, de jó lett.

A nagykönyv aszongya, hogy keverjünk össze fél kiló nyers darált húst, fél csésze rizst, egy tojást, egy marék mentalevelet, fél marék beáztatott mazsolát, sót-borsot, egy nagy, apróra vágott hagymát, petrezselyemzöldet és 4 evőkanál citromlevet, valamint egy iciripiciri csipet fahéjat, és ezzel a keverékkel töltsük meg az előzőleg pár másodperc alatt megpuhított szőlőleveleket. Aszongya továbbá, hogy egy lábosban olvasszunk fel 4 evőkanálnyi vajat, ebbe rakosgassuk szépen a kis batyukat, öntsük fel húslevessel és kb két órán keresztül lassan főzzük meg.

Naná, hogy én nem így csináltam :).
Az összetevők stimmeltek, csak én mindent előfőztem. Pusztán azért, mert más ételek is készültek, amihez kellett főtt rizs és párolt húsragu is. Ha így főve készítjük, akkor a szőlőbatyukat már csak pár percig kell utólag még főzni, addig, míg a levelek egészen átfőnek és átveszik a leves zamatát. Friss mentás joghurt dukál hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése