Azért gyors, mert ez a kenyér kivételesen nem kovásszal készült, ugyanis sürgősen kenyérre volt itthon szükség, és már nem volt idő a kovász érleléséhez. Én mindig a kovászos kenyerek mellett teszem le a voksomat, de ez a rozskenyér anélkül is rendkívül ízes, mivel a rozsnak magától is jellegzetes, savanykás, karakteres íze van. És mivel nem kell a kovásszal bíbelődni, a ciabattával ellentétben ezt kezdő pékek is (akár ti is) sikerrel meg tudják csinálni.
Nagyon egyszerű:
(én ekkora mennyiséget készítettem, de ti nyugodtan csinálhattok fele ennyit is)
600 ml víz
4 evőkanál olívaolaj
1 kg rozsliszt
20 g fehér liszt
4 kávéskanál só
másfél kávéskanál cukor
1 evőkanál egész kömény
1 csomag élesztő.
A lisztet elkeverjük az élesztővel, majd fokozatosan hozzákeverjük a többi hozzávalót, és nagyon alaposan összedolgozzuk. Ez a tészta a ciabattának bizony szöges ellentéte: amaz teljesen folyékony, ez pedig tömör és sűrű.
Ha összedolgoztuk a tésztát, jó meleg helyen kelesszük legalább egy óráig. A rozskenyér tulajdonsága, hogy nem kel meg olyan magasra, mint a fehér kenyerek. Közben melegítsük elő 220 fokra a sütőt. Ha megkelt a tészta, vagdossuk be (de ezt nem muszáj), és még így is kelesszük tíz percig, majd tegyük a forró sütőbe. Addig kell sütni, míg szép aranybarna lesz a külseje, és az alját megütögetve kongó hangot ad. (Nekem kb háromnegyed óra alatt megsült, de ez dupla adag és kis átmérűjű kenyér volt.)Persze rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Mellesleg hozzáteszem: iszonyú laktató. Fotózás után megettem ezt a két levágott szeletet és dugig lettem, és úgy is maradtam hosszú órákon keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése