Szilveszteri malacsült

Na nekem kábé mostanra lett elegem. Mármint a zabálásból. Na jó, pontosabban a húsevésből. De leginkább az van, hogy zsíros húst tuti nem akarok látni egy jó ideig, brrrrrrr. Szerintem ez a fotókon is látszik: nem is szívesen fotózom most ezeket az ételeket.
De azért dokumentálom az eseményeket, mert ki tudja, mikor lesz megint éppen ilyen. Kábé egy év múlva.

Naszóval.
Vettünk egy fél malacot - Tomi földrajztanárnőjének szavaival élve: Jappppppán üllllllledékes kőzetein nevelkedett mallllllacot -, mivelhogy Gyuláékat vártuk Szilveszterre, de Kata betegsége miatt az ötfősnek ígérkező gigaparti sajnos elmaradt. Úgyhogy aztán átmentünk Editkéékhez bulizni, ahol mi volt, na mi??? Malacsült.
Mi a saját verziónkat így csináltuk:
Ali egy rakás köményt, valamint 2-3 chilit összezúzott a vadiúj kőmozsarában, kb egy fej fokhagyma és egy kisebb fej hagyma társaságában. Az így keletkezett masszával jól bemasszíroztuk a malac beirdalt, előzőleg megsózott és borsozott bőrét bőrét.
Először bőrével lefelé, lefedés nélkül sütöttük 230 fokon, aztán megfordítottuk, és lefedtük alufóliával. Olívaolajat és sört öntöttünk alá, és így sütöttük még sok órán keresztül, míg a hús levált a csontokról és nagyon puha lett. Akkor óvatosan megfordítottuk és alufólia nélkül még addig pirítottuk, amíg szép piros és ropogós lett a bőre.
Aztán kivettük a húsokat a tepsiből, és a visszamaradt - és lehetőleg lezsírozott pecsenyelébe még egy citromot facsarva gyorsan újraforraltuk, és ez lett egy kis mártás a húsra. Ezt elfelejtettem rátenni a fotózás előtt. Rajta van a képen viszont egy marék sülthagyma, amit Peti miatt csináltam: nagyon szereti, és mivel ma jött haza a Nagyiéktól, hát nagyon orult neki. Ez így készül:
Karikára vágott hagymát zacskóba teszünk, és lisztet szórunk rá. Addig rázzuk a zacskót, amíg a liszt mindenhol bevonja a karikákat, aztán nagyon forró olajban kisütjük és leitatjuk.
TOMI,kérésedre holnap pizza készül. És le is íródik, ha el nem felejtem.