Szerencsére Bori nemcsak az én blogomat olvasgatja, hanem igazi szakácsoknál is tájékozódik, így lett figyelmes erre a remek gombaételre, Fűszeres Eszternek hála!
Az általam készített verzió azonban végül szinte teljesen más lett, lustaságomnak és feledékenységemnek "köszönhetően". Mert lusta voltam elcsúszkálni a totálisan jéggé fagyott járdán a boltig, így nem sikerült rokforthoz jutnom. Olajbogyó meg volt itthon, amit elő is készítettem, de csak akkor vettem észre, hogy ott áll az üveg a konyhapulton és szótlanul, illedelmesen vár a sorára, amikor kivettem a kész gombákat a sütőből. És petrezselyem is csak épp hogy jutott bele, mert sötétben a fagyos hó alól csak pár árva szálacskát tudtam kikaparni. Némi tárkonnyal egészítettem ki.
Egy szó mint száz, ez bizony már csak nyomokban emlékeztet az eredetire, de még így is fenségesre sikerült!
A mozzarellát nagyon apróra vágjuk, beleaprítjuk a petrezselymet, az újhagymát, és - ha nem lettem volna olyan hülye - ezen a ponton az eredeti verzió szerint bizony reszelt rokfort és olíva is került volna bele, de hát az ismert okok miatt nem került. Megsózzuk és beletöltjük az előzőleg olívaolajjal meglocsolgatott gombafejekbe, és fél óra alatt pirosra sütjük.
Eszteréknél mi mohóbbnak bizonyultunk: bevallom, fűszervajas (vajba fokhagyma, só, bors, petrezselyem és bazsalikom felaprítva és kifagyasztva) sültkrumplit és bolgár barátnőmtől, Benitől tanult túrós uborkát is ettünk hozzá.
A túrót beletesszük az aprítógépbe, amitől szétmennek a kis göröngyei, és a lágy fetához hasonló homogén masszát kapunk. Kis joghurtot teszünk bele, persze fokhagymát és sót, és nagyon-nagyon apróra vágott uborkát. (most a kelleténél több joghurt miatt ez folyékonyabb lett a szokásosnál, no de annyi baj legyen...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése