A sprotnipástétomhoz apróra vágjuk a lilahagymát, turmixgépbe dobáljuk a halat és a hagymával együtt pürésítjük. Kevés tejföllel lazítjuk. Én egy kis apróra vágott csemegeuborkával tettem kicsit pikánsabbá, de akár el is hagyható. Sózni nem kell.
Eredetileg nem szándékoztam leírni ide a tzadikit, két okból. Az egyik, hogy az általam készített verzió nagy valószínűséggel semmiképp nem az autentikus görög változat, ez csak a mi kis megszokott házi tzadzikink. A másik ok pedig, hogy azt hittem, mindenki számára kézenfekvő a családban, hogy hogy kell csinálni, de amikor tegnap Bori fölhívta Apát, hogy elkérje a tzadiki receptjét, akkor elgondolkoztam, hogy mégiscsak leírom.
Görögországban egész más a joghurt állaga, mint nálunk. Nagyon sűrű, krémes, nagyon finom, és nyilván sokkal zsírosabb. Nyilvánvaló, hogy az ebből készített tzadziki állaga más, mint amit itthon barkácsolunk a hazai (amúgy szintén finom) hígabb joghurtból. Mégis, ha a sűrűbb görög változatot szeretnénk megközelíteni, arra is van mód: tegyük szűrőbe egy tiszta konyharuhára a joghurtot, és egy kis ideig hagyjuk lecsöpögni a fölösleges nedvességet. Közben épp elkészíthetjük a többi hozzávalót: a reszelt uborkát, a zúzott fokhagymát és az apróra nyesett kaprot. Ha a joghurt lecsöpögött, ezt mind jól összekeverjük és még egy kis borsot is teszünk rá. Nem érdemes megsózni (csak közvetlenül a tányéron), hiszen a sótól levet ereszt az uborka, így felesleges lenne a csöpögtetéssel bajlódni, hiszen akkor ugyanolyan híg mártást kapnánk.
A házikenyér ismét Gyula receptje alapján készült, jelen esetben azonban annyit változtattam, hogy felerészben teljes kiőrlésű Graham lisztet használtam a szokásos finom kenyérliszt mellé. Nagyon finom lett így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése