Amíg én főztem, Tomi szolgáltatta a talpalávalót :)....
Klasszikus bolognai spaghetti készült, de persze mi is az, hogy klasszikus? Ez kábé olyan, mint a magyar gulyás vagy a lecsó (óóó, lecsó, már alig várom!!), ahány ház, annyi szokás. Ez mégis nagyjából egy alap.
Az olaszok pancettát, mi pedig kolozsvári szalonnát kockázunk fel és pirítgatjuk kicsit olívaolajon, majd egy jókora fej apróra vágott hagymával folytatjuk a ragu alapját.
Rádobjuk a darált húst (kb egy kiló), ami lehetőleg fele részben marha, fele részben sertéshús legyen. Pirítgatjuk, pirítgatjuk, majd hozzáadjuk a zöldségeket: 2 nagy reszelt répát, egy fél csokor felkarikázott szárzellert, és húsleves, paradicsom és egy kis testes vörösbor társaságában pároljuk.
Én mindig olasz paradicsomkonzervből szoktam csinálni a mártást, de ma, annak ellenére, hogy napok óta rákészültem erre enyhe ööööö, gyermeki nyomás hatására, mégsem volt itthon olasz paradicsomkonzerv. Úgyhogy gyorsan meghámoztam öt paradicsomot és apróra vágtam, ezt dobtam a raguba. Aztán friss bazsalikomot, oreganot (mindezt a kertből! :)) aprítottam bele, és addig főztem a ragut, míg szép homogén mártássá főttek a zöldségek a darált hússal.
És természetesen nem feledkeztem meg egy szép nagy fokhagymáról sem, amit belenyomtam a raguba. Egy fejet főzés közben, és egy gerezdet a legvégén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése