Hű de tavasz!

Nem nagyon szoktam hétköznap dologidőben ebédet főzőcskézni, de egyrészt tegnap befejeztem a hatalmas munkámat (hurrá!!!:))), így ma szabadnapot kaptam magamtól. Másrészt meg itthon maradt az Én Drágám, és ebédidő-tájban elkezdett óvatosan puhatolózni, hogy vajon mit fogunk enni...? Valami saláta? - ajánlottam egy gyorsan megvalósítható, ráadásul alak-kímélő lehetőséget. Látni kellett volna azt az arcot. Tojásos nokedli! - vágta rá hirtelen bazsalyogva, és én már pattantam is a biciklire izibe, és szaladtam a zöldségeshez salátáért, hiszen nem tojásos nokedli a tojásos nokedli friss fejes saláta nélkül. Így aztán a saláta is megvalósult. De azt nem állítom, hogy én csak abból ettem... :)
Felteszek főzni egy nagy fazék vizet sóval és pár csepp olajjal. Míg ez melegszik, bekeverem a tésztát: 40 dkg liszthez 2 felvert tojást, sót és annyi vizet teszek, hogy laza, nyúlós, viszonylag híg masszát kapjak. Amikor forr a víz, beleszaggatom a tésztát. Én mindig kis adagonként főzöm meg, hogy egyszerre puhuljanak a kis nokedlik és adagonként kiszedegetem őket szűrőkanállal egy edénybe. Amikor az egész adag megfőtt, egy lábosban kis olajat hevítek, beleöntöm a tésztát és kb 6 felvert tojással nyakonöntöm, és addig sütöm kevergetve, míg a tojás megszikkad.
A salátának tulajdonképpen nincs is receptje, de mivel Tomi a minap pont ez iránt érdeklődve hívott fel, hát azt is ideírom.
Sok vizből, kevés ecetből készül a salátalé annyi cukor és só hozzáadásával, amit ízlelgetve finomnak találunk. Ebbe a lébe alaposan megmosva tesszük bele a szép ropogós salátaleveleket, és kész is az ebéd. Az ebédfőzésnek a vacsorával szemben többek közt az is nagy előnye, hogy normális fotót lehet készíteni nappali fénynél:).