Nehezen szokom meg, hogy egyre kevesebben vagyunk itthon, és aki meg itthon van, az vagy diétázik, vagy finnyáskodik, így aztán megmarad a regimentnyi étel. Ilyenkor derül ki, hogy a maradékok milyen ezerarcúak :).
A múltkori pizzatészta fele megmaradt, ám kiválóan eléldegélt még egy darabig a hűtőben, sőt, jót is tett a tésztának, hogy érettebb lett (szeretném én is ezt hinni magamról....). A padlizsános lecsóból is maradt egy jókora adag, ám Peti persze holmi lecsóféléhez hozzá sem nyúlna. Múltkor is valami ilyesmivel próbálkoztam, és mi volt a válasz?: "Viccelsz, Anya? De hiszen ez ZÖLDSÉG!!" Igen ám, de ha össze van turmixolva, a piros trutyiról azt hiheti, hogy pizzaszósz - és hát miért is ne lenne az? Úgyhogy mindez most az olasz-magyar fúziós konyha jegyében lecsós pizzaként kelt új életre - Petinek turmixolva, plusz egy kis sonka-sajt, nekünk meg úgy, ahogy volt, olajbogyóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése