2011. január 17., hétfő

Szegény ember hallevese - Kókuszos póréhagymaleves


Valami nagyon finom, egzotikus ízvilágú, különleges leveskére vágytam. Leginkább a kedvenc ázsiai levesem, a thai csirkés rákleves vonzott. Megalkottam hát annak hétszűkesztendő-változatát, illetve valami olyasmit. Ugyanis olyan meghökkentő hozzávalókat tettem még hozzá, ami első hallásra furcsának tűnhet, mégis megközelítette a kedvenc levesemnek az édeskés-savanyú-csípős-halas, rendkívül harmonikus ízvilágát.

Nagyon pici vajon (merhogy fogyóznék, vagy mifene) megpároltam hat alaposan megtisztított, karikára vágott póréhagymát, egy tízcentis darab, lereszelt gyömbért, négy szál szárzellert, két felkarikázott sárgarépát és egy nagyobb szem felkockázott krumplit. Felöntöttem kb öt liter húslevessel (nem aprózom), 50 dkg kókusztejjel, egy kis doboz paradicsompürét keverve hozzá. Beletettem egy egész fokhagymát vékonyan felszeletelve, és egy egész citrom levét belefacsartam. Négy evőkanál szójaszósszal, két evőkanál hallével, kb fél tubus szardellapasztával ízesítettem - ezek helyettesítik a rák ízét. Ezekkel vigyázni kell, mert sósak, bár az öt liter víznek persze meg se kottyan ennyi só. Ha valaki karakteresebben szereti (mint pl én), óvatosan utánaízesítheti. A fűszerkosárkába egy teáskanál koriandert és zöldborsot szórtam, egy szál felkarikázott citromfüvet - azt a nádfélét - valamint két kimagozott, felaprított chilit, és ezt is belelógattam a levesbe.
Na és most jönnek titkos hozzávalók. Egy egész ananászkonzervet öntöttem bele a szirupos levével együtt, és egy tasak vaníliáscukrot (!). Nyilván vaníliarúddal illendőbb lenne, de nem volt, és az a kis cukor is illik az összképhez. Egy órán keresztül főztem, végül tessék-lássék beleturmixoltam, hogy azért maradjanak benne darabkák, és snidlinggel-petrezselyemmel meghintve tálaltam.
Igazán büszke vagyok erre a kreációmra, csodafinom lett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése