Imádom a barnamártást.Ha néha étteremben eszünk, sokszor azon kapom magam, hogy szinte minegy, mit rendelek, csak legyen barnamártás az étel mellé. Mindig ez fogy el leghamarabb a tányéromról, szomorú a száraz hús és a krumplipúré a kedvenc mártásom nélkül.
Ilyen (ilyesmi) mártást tulajdonképpen mindig csinálok a pecsenyeléből, no de most úgy csináltam, hogy direkt barnamártásnak veselkedtem neki. Mivel egy nagy halom szarvascsont birtokába jutottunk. Mondhatni l'art pour l'art.
Tehát:
Sütőben megsütöttem egy kis zsírral a csontokat (bármilyen csont megfelel), 180 fok, kb két óra.
Ez alatt egy nagy lábosban kis zsírban felaprított leveszöldséget pitítottam jó sok hagymával és fokhagymával.
Amikor szép pirosra (akár lehet sötétbarnára is) pirultak a csontok a sütőben, áttettem őket a lábosba a pirított zöldségek mellé. Felöntöttem annyi vízzel hogy ellepje, és elkezdtem főzni.
A tepsit (amiben sült a csont) feltettem a túzhelyre, és a finom odakapott részeket egy kis vörösborral felöntöttem, kiforraltam, majd a leveshez öntöttem.
Só, egész bors, kis cukor, babérlevél, paradicsompüré - órákon át főztem nagyon lassan... Arányokat egyszerűen nem tudok írni - utálom ezt mondani, de ez van: ízlés szerint...
Ezek után eltettem a hideg kamrába egy éjszakára.
Reggel teljesen lezsíroztam, utána ismét föltettem főzni és lisztszórással besűrítettem.
Nálam így néz ki a barnamártás, na de ez is egyfajta lecsó: egyesek ölre mennek érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése