2011. január 6., csütörtök

Kelkáposzta-főzelék. A Rém.

Elbizonytalanodtam a kelkáposzta-főzeléket illetően.
Egyrészt, hogy hogy kell írni: Kelkáposztafőzelék vagy kelkáposzta főzelék? Hajlottam mindkettőre, de gyanús volt.
Jelentem, az online helyesírási szótár szerint így kell, kötőjellel: kelkáposzta-főzelék. Igenisss! Most már tudom!
Másrészt meg azért bizonytalondtam el, hogy hogy is kell ezt valójában csinálni? Én ugyan mindig így csinálom, ahogyan majd mindjárt ideírom, csak még pofázok egy kicsit, de utánanéztem és senki nem így csinálja, ahogy én. Fel akartam hívni az anyámat, hogy ő hogy csinálta amikor kicsik voltunk, akkor ugyanis azzal voltam elfoglalva, hogy utálom!, nem pedig azzal, hogy hogy kell főzni. Mert persze mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy miért gyűlölte kiskorában, az enyém ez: Megkóstoltam én, bizisten megkóstoltam ezt a randa randa trutyinak látott valamit, de nem és nem, nem bírtam megenni. Egyszer aztán elmentünk egy táborba Magdival, és ott az egész délelőtti futkosás és lubickolás után farkaséhesen törtrünk be az ebédklőbe. Mi a kaja? Kelkáposztafőzelék. Megláttam az ugyanolyan ronda trutyi kinézetű ételt, mint az otthoni, de abban a pillanatban a legvonzóbb finomságnak érzékeltem. Úgy behabzsoltam, hogy repetát is kértem, iszonyúan ízlett, és innentől fogva otthon is nagyon szerettem, hiszen ugyanolyan volt otthon is, mint ezen a varázslatos menzán :)
Na de Anyu nem vette föl a telefont, így marad a jól bevált verzióm, ez itt ni:

Pici olajon megpárolok egy jókorsa fej hagymát. A kockákra vágott 4-5 szem krumplit is hozzádobom és kicsit pirítom, majd belezúdítom a felaprított kelkáposztát (egy hatalmas vagy két kisebb fej), megszórom pirospaprikával, egész köménnyel, sóval és nagyon sok borssal. Négy-öt gerezd fokhagyma is kerül belem, no meg pár szem babérlevél. Felöntöm annyi vízzel, hogy ha jól lenyomom, ellepje, és lassú tűzön szépen megfőzöm.
Én nem rántom be, szinte semmit nem szoktam rántani, hanem hőkiegyenlítéses módszerrel (olyan büszke vagyok, mióta ezt a szakkifejezést tudom! :) tejföllel-lisztttel behabarom.
Hogy mi a különbség az általánosan megszokott módszer és az enyém között? Mások általában nem tesznek bele hagymát, sem tejfölt, viszont berántják.
Az az igazság, hogy szerintem így is, úgy is finom.
Persze az én gyerekem se hajlandó megkóstolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése