Első hallásra bizarrnak tűnhet ez a kombó, pedig a végeredmény meglepően nagyon finom lett. Természetesen a véletlen műve.
Úgy jártam, hogy vasárnap este túlságosan belemelegedtem az új műtermem berendezésébe, és mire öt órakor felocsúdtam, hogy kéne valami vacsorát rittyenteni, már minden bezárt, és én itt álltam alapanyagok nélkül. Elkezdtem lázasan nyitogatni a mélyhűtőt, de gyakorlatilag teljesen lenulláztuk, csak két kis árva kacsacombra és elenyésző mennyiségű ilyen-olyan maradék zöldségre bukkantam. Eredetileg egész más volt a koncepcióm, mint ami végül kisült belőle, ezért mit volt mit tenni, nagy bátran betettem a combokat lefedve a sütőbe (teljesen egyszerűen csak megsózva-borsozva a beirdalt bőrét) két nagy fej félbevágott fokhagymával és beterítve egy szép nagy (hámozott) felkarikázott naranccsal. Két óráig így sütöttem, majd amikor belekukkantottam a tepsibe, ismét szembesültem a kacsa igen kellemetlen tulajdonságával: mire az a rengeteg zsír kisül belőle, az egyébként is parányi combocskák egyharmadukra zsugorodtak. Ekkor beláttam, hogy ez kábé egy ember vacsorája lehetne csak, hogyan lakhatna ebből jól egy öttagú család?? Így aztán gyors koncepcióváltás következett. A mélyhűtő tartalmának immár végleges kiürítése során a következő értékes, ámde kissé eklektikus nyersanyagokra bukkantam: kb két marék zöld színű zöldbab, fél kilónyi zöldborsó (ó, ez már szinte tekintélyes mennyiség!), és szintén fél kilónyi vegyes erdei gomba.
Új alapokra helyezve a vacsorát, gyorsan kivettem a combokat a tepsiből és kifiléztem őket. Eközben gőzön megpároltam a zöldborsót. Egy serpenyőbe téve a maradék zsírt is kisütögettem a húsból, majd leöntöttem alóla az összes zsírt. A serpenyőbe beletettem az immár szétfőtt narancsdarabokat is, ez nagyon kellemes mártásalapnak bizonyult, majd egy kis konyakkal és kevés szójaszósszal nyakonöntve még szép lassan rotyogtattam az immár kacsaragugént kezelt húst. A félbevágott fokhagymák a tepsiben krémes állagúra sültek, a héjából kinyomva hozzákevertem a raguhoz a zöldborsóval együtt, és még egy pici paradicsompürével és kevés vízzel egy utolsót rottyintottam rajta.
Közben az egyéb leleteket elkészítettem köretnek. A zöldbabot szintén megfőztem a zöldségpárolóban, majd egy kevés húsos kolozsvári szalonnát felkockázva, a zsírját kisütve egy gerezd összenyomott fokhagymát pirítottam benne gyorsan, majd azt a kevés zsírt leöntve hozzákevertem a fokhagymás pörcöket a zöldbabhoz. Ezt nem én találtam ki, kedvenc helyi éttermünk étlapján szerepel a köretek között.
És végül megcsináltam a gombaragut is:
Vajon megpároltam lassú tűzön egy kis fej nagyon apróra vágott hagymát és kápia paprikát három gerezd zúzott fokhagymával, majd rádobtam a gombát, amit megsóztam és megborsoztam, és csak a saját levében pároltam petrezselyemmel és apróra vágott rozmaring levélkékkel.
A gyerekeknek ezen felül még rusztikusra vágott krumplikarikákat is sütöttem mellé, így mégiscsak kiadós vacsora kerekedett a sokféle apróságból. Sőt, bár furának tűnhet mindez, de mégis harmonikus lett az összhatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése