2009. március 5., csütörtök

Csirkemell Sztroganoff módra


Három egész csirkemellet kértem a boltban a pultosnőtől, de amikor megláttam, hogy mekkorák, az egyiket visszatetettem vele. De még ez a kettő is túlzás volt: én még ekkora csirkemellet életemben nem láttam! Kérdeztem is, hogy biztosan csirke-e, nem tyúk, de váltig állította, hogy csirke biz' ez, csak tanyasi! Hazavittem hát a két túzokot, kifiléztem, és kíváncsiságból lemértem: a lebőrözött, kicsontozott színhús egy kiló nyolcvanöt dekát nyomott! Te jó ég, mekkora lehetett az az állat, amelyiknek csak a melle hatvan deka! Ez már szinte az enyémnél is nagyobb! Féltem volna élőben találkozni vele.
Anna könyvét, az Orosz kulinária című nagyon jó és kultúrtörténeti szempontból is érdekes kötetet használtam főzés során, azaz kisebb változtatásokkal ebből főztem az ételt. Az első fontos különbség, hogy nem bélszínből készítettem, hanem a fent említett csirkemellből, amiről evés közben kiderült, hogy igaza volt a boltosnőnek, valóban csirke volt ez a javából, omlós, zsenge, vajpuha husika.
Vékony csíkokra vágtam a húst, majd egy kevés olajat forrósítottam egy serpenyőben. Lisztbe forgattam a darabokat, és a forró olajban kis adagonként ropogósra sütöttem. Amikor mind kisült (a tetemes mennyiségű húst tekintve ez nem kis ideig tartott), ugyanabban a serpenyőben egy nagy, nagyon finomra vágott vöröshagymát pároltam, majd beleszórtam négy fej vékonyra szeletelt gombát. Megsóztam és megborsoztam, aztán amikor a gomba is megpuhult, visszatettem a csirkedarabokat a serpenyőbe, a ragut felöntöttem tejszínnel és egy kis tejföllel, mustárral savanyítottam kicsit, majd egy fél marék petrezselymet beleszórva még pár másodpercig kevergettem. Vékony hasábokra vágott csemegeuborkával illik tálalni.
Korábban nem így készítettem ezt az ételt, de így a tuti! Néha érdemes nemcsak saját kútfőből főzni, mert esetleg úgy meg is lehet tanulni főzni:). Ez a lisztbeforgatásos módszer nagyon jó! Egyrészt kissé még mindig ropogós marad a hús a mártásba kerülve is, de igazán az a nagyszerű benne, hogy pont a kellő állagúra sűrűsödik tőle a szósz.
És hogy hihető legyen a csirkemellek irreális mérete, elárulom, hogy két napja ezt eszi az egész család ebédre, vacsorára!
Szerintem tuti, hogy ezek ufó csirkék voltak.

3 megjegyzés:

  1. nahát, de jó, hogy rátaláltam erre! csuda élvezetes olvasmányok ezek és ezt az oroszt ki is próbálom mielôbb! puszi

    VálaszTörlés
  2. nahát, Zsuzsi, szia!!! :))) de örülök hogy felbukkantál! hát te meg mit keresel itt ahol a madár se jár? hogy találtál épp ide? dejó dejó! :)
    szuper a honlapod, be is linkelem majd a másik blogomra! puszi!

    VálaszTörlés
  3. a facebookon láttam nálad a linket, szóval nem véletlen, pedig sokat bóklászok a receptes blogok között! majd írok mailt, mert úgy meglátogatnálak!

    VálaszTörlés