Vagyis "Terrine" :), ahogy elegánséknál hívják a pástétomot. Mi magunk közt csak Teréz munkanévvel illetjük ezt a kreációt, amit így készítettem el:
Kevés libazsíron (kacsazsíron is lehet, vagy ha az sincs otthon, akkor vajon, nekünk most karácsonyról maradt liba) megpároltam egy jókora fej hagymát, majd rádobtam a kockára vágott májat, kicsit több, mint fél kilót. (Jelen esetben kacsamájat, csak mert az volt a mélyhűtőben, de csirkemájjal is lehet, sőt, azzal én még jobban is szeretem.) Megpirítottam, jócskán szórva bele apróra tört zöldborsot. Közben borsót pároltam: ízében sokat nem dob a dolgon, viszont nagyon látványosak a kis zöld gömböcskék szeletelés után... Rusztikus pástétomot akartam készíteni, így amikor a máj elkészült, egy maréknyit kivettem és félretettem belőle, a nagyobbik részét pedig pépesre turmixoltam. Kevés tejszínt öntöttem bele, hogy krémesebb legyen, és megsóztam. Apróra vágott kaliforniai paprikakockákat is szórtam a keverékbe, szintén az esztétikum végett. Nagyon-nagyon finomra aprítottam egy kis fej hagymát, két gerezd fokhagymát, és ezeket nyersen kevertem hozzá. Visszatettem az előzőleg kivett, nagyobb darabkákban hagyott májat és összekevertem az egészet. A megfelelően szilárd állagot elvileg zselatinnal kellett volna elérni, de nem volt itthon, így annak híján egy felvert tojással igyekeztem összetapasztani az alkatrészeket. Így is működött, bár zselatinnal nyilván profibb lett volna a végeredmény.
Kizsírozott (libazsír) őzgerincormába kanalaztam a masszát, alufóliával lezártam, majd kétszáz fokon egy óra alatt készre sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése