(Hű de tudományos lett ez a cím...)
Amikor ugye az ember fogyókúrázik, igyekszik visszavenni a szénhidrátfogyasztásból, és nem nagyon enni kenyeret. De vannak olyan kaják - mint pl az alábbi padlizsánkrém is - amelyek elképzelhetetlenek valami kenyérféle nélkül. Ilyenkor szoktam ehhez hasonló kenyereket sütni. Van, amikor szárított paradicsommal és olívával ízesítem, mint most is, máskor pedig köménymagot és szezámmagot teszek bele. Az alaptészta minden esetben ugyanaz, mégpedig az alábbi:
Fél kiló zabpehelylisztet és fél kiló csökkentett szénhidráttartalmú lisztet (mindkettő bioboltban kapható), egy egész kocka összemorzsolt élesztőt, 350 ml vizet, egy kiskanál cukrot, három kiskanál sót alaposan összekeverek, meggyúrok. Ha ízesíteni van kedvem, a különleges hozzávalókat is hozzákeverem persze, ezúttal fél marék olajbogyó és ugyanennyi, szintén apróra cafatolt szárított paradicsom került bele. A tészta elég rugalmas lesz, kb 7 cm átmérőjű kis hurkákat formázok belőle, és megtekerem őket. Én úgy szoktam keleszteni, hogy kilisztezett cserépedénybe helyezem őket, és a fedelével együtt beteszem a sütőbe melegentartó üzemmódba (35 fok). Kb egy óra alatt szépen megkelnek a kiflikék, na ekkor alaposan feltekerem a sütőt 250 fokra, és uzsgyi, kezdődhet a sülés. Kb fél óra alatt szép ropogósra sül. Hogy úgy mondjam, talán túlzottan is ropogósra, fogakra veszélyes péksütemény ez....
Két nagy előnye is van ennek a kenyérnek: az egyik, hogy nagyon tömör, masszív kenyér, ezért csak egész keveset tud megenni belőle az ember, tehát igazán fogyúkúrabarát. A másik, hogy jó sokáig eláll, egy kilónyit egy hétig is rágcsálunk.
Külön felhívnám a figyelmet a képen látható szép és jó minőségű konyharuhára, ami szerintem nagyon tuti vétel volt. Aki szeretne ilyet, most rohanjon a hozzá legközelebb eső Pennybe, mert ott 10 db-ot lehet venni egy csomagban 1290,- forintért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése