Mákosguba

A macska csak arra vár, hogy elforduljak, és fellefetyelhesse a finom vaníliás mártást a mákosguba tetejéről.... De háááhhh, nem fodultam el, mert a mákosgubát kivételesen én is imádom!

Én így csinálom a világ egyik legegyszerűbben elkészíthető édességét:

Kábé egy liter cukrozott tejbe belekeverek két tojássárgáját. Ebben áztatgatom a szikkadt kiflikarikákat (12 db kifli), mégpedig annyira, hogy alaposan elázzanak, de azért ne málljanak teljesen szét, szóval hogy kellemesen szottyos állaguk legyen. Kivajazott tepsibe rakosgatom a puha karikákat, aztán egyenletesen megszórom enyhén cukrozott, darált mákkal. Megint egy réteg kifli, megint mák, és így tovább, amíg a készlet tart. A tetejére egy kis cukor hozzáadásával kemény habbá vert tojásfehérjét kenek és pár perc alatt addig sütöm, amíg szépen megpirul a teteje és összeáll az állaga.

Amíg sül, elkészítem a vaníliás mártást.

Ez aztán kimondottan nagy szakértelmet és odafigyelést igénylő művelet:

Egy zacskó DrOetker főzésnélküli vaníliás pudingport összekeverek egy liter tejjel. Tálaláskor ezt öntöm a gubára, ami hidegen és melegen egyaránt isteni.

Tojást egyébként nem mindig teszek bele, anélkül is teljesen működik, de a tojáshab az igazán hab a gubán.... :)

54 tálka kocsonya....

.... készült tegnapelőtt, és viharos sebességgel fogy!

Kedves család, és Drága Barátaim, csak jelzem, hogy nem vállalom a felelősséget, ha netán megevődne az összes kocsonya, mielőtt ideértek!

Puszi!

Anya - illetve Kata.

A cvekkedli

Komoly szemrehányásokat kaptam több helyről is, hogy elhanyagolom a blogot. Jogos.

De hát mit posztoljak, amikor már mindent megfőztem? Vagy éppen nem főztem semmit? Vagy olyat főztem, ami tök egyszerű, amit úgyis mindenki tud, aminek nincs is receptje? Mit írkáljak a bundáskenyérről, paprikás krumpliról, túrós csuszáról, sajtostésztáról?

Vagy éppenséggel a káposztás cvekedliről??

Hát nesztek.

A legyalult káposztát pároljuk meg kis olajon, közben főzzük ki a fodros kockatésztát. Amikor minden elkészült, keverjük jól össze. Persze só, bors a káposztára - még párolás közben. Én úgy szeretem, ha nagyon sok a káposzta, és nagyon borsos. A porcukros megoldásnak még a gondolatától is kiráz a hideg.

Káposztás cvekedli. Sör.

Kell ennél jobb egy novemberi hétköznap estén?

Ez elment vadászni.....

Ha többször kerülnék ilyen helyzetbe, mint amiyenbe például tegnap is, valószínűleg már rég vegetáriánus lennék. Mert azok után, hogy a révfülöpi nyaraláson igen közeli barátságba kerültünk egy nagyon kedves vadkacsacsaláddal, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy egy hónap múlva vadkacsát fogok készíteni. ... Mert mit is jelent számomra a húsevés? Elmegyek a boltba és megveszek egy lefóliázott valamit, úgynevezett húst, ami kizárólag táplálékot jelent számomra, eszembe sem jut, hogy az illető pár nappal ezelőtt egy csirke, egy disznó vagy egy tehén volt éppen. Tegnap viszont Ali hazaállított egy szatyorral, amit ijedtemben majdnem kiejtettem a kezemből: egy gyönyörű, ámde már elhalálozott vadkacsapár feküdt a szatyorban. Istvánéktól kaptuk ajándékba. Na és így, hogy madárként szembesültem velük, így pedig azt nem tudtam elképzelni, hogy a szatyorban hús, azaz ennivaló van....

De miután Ali megnyúzta őket, és hatalmas tollkabátjuktól megfosztva, immár pucéran feküdtek előttem, így már másképp is tudtam tekinteni rájuk.

És miután naprirendre tértem e megrázkódtatás felett, megpróbáltam kitalálni, mit is készítsek belőlük.... Ha tehát valakit az a szerencse ér, hogy vadkacsa kerül elé, akár a következő módon is elkészítheti:

A kacsamell sütésre kiválóan alkalmas. A többi alkatrészen azonban szinte nincs is hús, a csontos részek levesbe kiválóak.

A tepsi aljára almaszeleteket fektettem, erre hagymaszeleteket, majd erdei és champion gombákat halmoztam a tetejükre. Kakukkfűvel és lestyánnal, és persze borssal hintettem meg, és a tetejére tettem a baconve göngyölt melldarabokat (erre mindenképpen szükség van, mert a mell a megnyúzás miatt bőr nélküli, és kiszáradna). Húslevessel és vörösborral öntöttem fel, és lefóliázva puhára pároltam, majd a végén fólia nélkül pirosra sütöttem.

Tálalás előtt az almát és a hagymát a pecsenyelével pürésítettem, és ezzel a mártással tálaltam az egyébként igen finom vadhúst.

Szilva, szilva, szilva...

Szilva a hímzésen, szilva a tányéron, és szilva a sütiben...

Amilyen ritkán szánom rá magam a sütésre, manapság olyan sűrűn érzek erre késztetést. Úgy látszik, öregszem. Mindenesetre csakis baromi egyszerű, hülyebiztos sütireceptek jöhetnek szóba.

Ezt a szilvás sütit Kinga remekműve ihlette, ami bár másképpen készült, de az eredmény (mármint az enyém) az övéhez hasonlóan finom lett.

Én így csináltam:

30 dkg cukrot, ugyanennyi lisztet, 3 tojást, egy deci étolajat, egy csomag vaníliáscukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport jól összekutyultam, és egy kivajazott, zsemlemorzsával megszórt tepsibe kentem a masszát. belenyomogattam egy kiló megtisztított, felezett szilvát (nem túl érett szilvát, különben szottyos lesz), az egészet bőven megszórtam fahéjas cukorral, és lassan megsütöttem.

Máktorta

A minap Dóráék voltak vendégségben, és ilyen tortával leptek meg minket. A gyerekek egy másodperc alatt fölporszívózták, amin nincs mit csodálkozni, mert iszonyú finom.

Úgyhogy másnap gondoltam egyet, és megcsináltam én is. Nagyon szimpatikus, hogy amellett hogy finom, rém egyszerű elkészíteni, még nekem is sikerült.

Hat tojást kettéválasztunk, a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük 20 dkg vajjal, 15 dkg cukorral, 2 comag vaníliáscukorral, egy kávéskanálnyi sütőporral, majd belekeverjük a lényeget, 15 dkg őrölt mákot és 70 gr darált diót, egy csipet fahéjat. Óvatosan hozzákeverjük a felvert habot, homogén masszává elegyítjük az egészet, kivajazott tortaformába öntjük és 150 fokon kb egy óráig sütjük.

Nem megmondtam?

Van aki lekvárral és tejszínhabbal szereti, szerintünk így magában is remek.

Sajtos húsgolyók

Nem nagy kunszt, és a hagyományos fasírttól nem nagyon tér el, de azért finom és látványos fogás.

Egy kiló darált hús, egy nagy megpárolt hagyma, egy másik felaprítva, de nyersen, négy gerezd zúzott fokhagyma, só, bors, őrölt koriander, petrezselyemzöld, két tojáz, némi zsemlemorzsa - és ez esetben még egy csészényi ajvár paprikasaláta, - kever-kutyul, stb. A gombócok közepibe kétcentis sajt-darabkákat rejtünk, prézliben meghempergetjük, és forró olajban kisütjük. Hidegen is jó, de az igazi természetesen forrón, amikor a sajt még folyós, ha beleharapunk.

Töltött szőlőlevelek

Érdekes, még sosem szántam rá magam töltött káposzta készítésére. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy nekem az túl macerás, majd én inkább megeszem, amit a Mami, vagy Gyula, vagy a szomszéd Dórika elém tesz... :) Mindhárman töltöttkáposzta-bajnokok. Egyszer egy karácsonyra mind a hárman ezzel örvendeztettek meg bennünket, nehéz lett volna választani.
Na de nagyon elkalandoztam már megint, térjünk vissza a valóságba.
Mert bizony, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a töltött káposzta görög öcsikéjének meggyurmázásához most mégis kedvet kaptam.
Persze ebből is létezik milliónyi verzió, húsos és vega egyaránt, és az enyém nyilván meg sem közeliti az autentikót, egy görög mammával tutira nem kelnék birokra, de jó lett.

A nagykönyv aszongya, hogy keverjünk össze fél kiló nyers darált húst, fél csésze rizst, egy tojást, egy marék mentalevelet, fél marék beáztatott mazsolát, sót-borsot, egy nagy, apróra vágott hagymát, petrezselyemzöldet és 4 evőkanál citromlevet, valamint egy iciripiciri csipet fahéjat, és ezzel a keverékkel töltsük meg az előzőleg pár másodperc alatt megpuhított szőlőleveleket. Aszongya továbbá, hogy egy lábosban olvasszunk fel 4 evőkanálnyi vajat, ebbe rakosgassuk szépen a kis batyukat, öntsük fel húslevessel és kb két órán keresztül lassan főzzük meg.

Naná, hogy én nem így csináltam :).
Az összetevők stimmeltek, csak én mindent előfőztem. Pusztán azért, mert más ételek is készültek, amihez kellett főtt rizs és párolt húsragu is. Ha így főve készítjük, akkor a szőlőbatyukat már csak pár percig kell utólag még főzni, addig, míg a levelek egészen átfőnek és átveszik a leves zamatát. Friss mentás joghurt dukál hozzá.

Zöldfűszeres-szezámmagos bundában sült tőkehal

A halszeleteket enyhén besóztam, majd hagyományos módon bepaníroztam. Hagyományos módon csupán azt értem, hogy liszt-tojás-prézli sorrendben, nem hagyományos viszont abban az értelemben, hogy a panírt jelentősen felhoztam.... A tojásba sót, két gerezd zúzott fokhagymát, egy nagy marék felaprított zsályát és kerti oregánót kevertem - mindkettővel rendesen tele van a kertem - , a zsemlemorzsához pedig fele-fele arányban szezámmagot kevertem. Ettől még ropogósabb lesz a panír.

Grillezett paprikasalátával és citromos, fokhagymás, snidlinges majonézzel ettük.

(Utóirat: Bár leveldulán keresztül fényképeztem a tálat - csak mert olyan gyönyörű színe van - azért azt senk ne gondolja, hogy a tányérra díszítésnek is levendulát tettem. Nem, nem, az a másik lila virág a tányéron, az bizony a kerti zsálya virága! Én nem is tudtam eddig, hogy ilyen virágja van a zsályának. Nagyon szép!)

Csápáti

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban minden indiai menüsor elengedhetetlen hozzávalója, a számos indiai kenyérféleség egyike. Ez esetben a Csápáti.

Itt most direkt tértem el kicsit a szakácskönyv receptjétől, de nekem ez így, ahogy én csináltam, nagyon bejött. A szakácskönyv aszongya, hogy keverjünk össze 100 g teljes kiőrlésű és 100 g finomlisztet 150 ml vízzel. Eddig én is így csináltam. Azonban én hozzákevertem a tésztágoz 100 g olvasztott vajat is. A könyv szintén használ 100 g olvasztott vajat, azonban ezt nem a nyers tésztához keveri eleve, hanem utólag keni rá a kisült lepénykékre. Az én verziómmal lágyabb, így befogadóbb tészta az eredmény, amivel jobban lehet tunkolni a finom szaftos ételeket.

Tehát ha mindezeket még egy csipetke sóval összekeverjük és jó lágy tésztát kapunk, osszuk nyolc egyenlő részre, és nyújtusk ki vékonyra a korongokat. Egy tepsit forrósítsunk fel, és oldalanként süssük a lepénykéket addig, amíg megjelennek rajta ezek a szép barna odasült pöttyök. Sülés közben gyönyörűen felpuffad a tészta, ez remek, mert ennek köszönheti majd a laza jellegét akkor is, amikor kihűlve összelappad.

Csicseriborsó kulimász

Először is megfőztem a csicseriborsót. Ez jó sok időbe beletelik, ha valaki gyorsan akarja megfőzni az ételt, előző éjszaka áztassa vízbe. De én éjszaka még nem tudtam, hogy másnap majd csicseriborsót akarok főzni, így maradt a hosszantartó főzés.

Kis olajat hevítünk, megsütünk benne egy nagy fej felaprított hagymát. Beletesszük a mozsárban kissé megdolgozott koriandert, római köményt, kis reszelt gyömbért és csilit, egy kis paradicsomot feldarabolva, hozzáadjuk a megfőtt csicseriborsót, felöntjük a főzőlevével (kevéssel!), fél kávéskanál tamarindszószt adunk hozzá, ugyanennyi garam masalát, pici cukrot és összerotyogtatjuk. Hozzákeverünk egy pohár sűrű joghurtot, és ezzel is összerottyantjuk.

Indiai zöldborsós csirke

Bár a többi indiai ihletésű étel sem konkrétan az "Egy falat India" című szakácskönyv receptje alapján készült, noha az adta az ihletet, ezt az ételt végképp a könyv több receptjéből összeollózva nagyjából én találtam ki. Ezt nem azért mondom, mintha különösebben büszke lennék rá, hanem csak azért, hogy ne keressétek az étel leírását sem a könyvben, sem a neten, mert nincs is. Mint oly gyakran, valójában ez is csak egy improvizáció. Leginkább a Kerala elnevezésű ételhez hasonlít.

Szóval így csináltam:

Megpirítottam a kifilézett, ámde bőrösen hagyott csirkecomb darabkákat (hat db egész comb). Kivettem őket, és a kisült (nem kevés!) zsírjából kicsit leöntöttem, a maradékon megpároltam egy hatalmas fej hagymát és négy gerezd fokhagymát, valamint egy kis darabka reszelt gyömbért. Aztán visszatettem a húsokat, és még curryporral, szétmorzsolt római köménnyel, korianderrel, sóval és borssal ízesítettem a csirkét, hozzákevertem kb két evőkanálnyi paradicsompürét, fél evőkanál szójaszószt, és felöntöttem egy kevés alaplével. Amikor félig megpuhult, beleszórtam a borsót, és készre főztem az egészet.

Vöröslencse mártás

Egyszer már volt vöröslencse, ez is kicsit hasonlít a korábban készített vöröslencse pástétomhoz, de csak kicsit. Más az íze, más az állaga, magyarul tök más.

Ez a mostani annyira bejött a Petinek, hogy épp csak megkóstolta a többi fogást, de teljesen rákattant és csak ezt ette csápátival tunkolva. Meg tudom érteni.

Rendkívül egyszerű elkészíteni, így ni:

Kb negyed kiló vöröslencsét, egy nagy, durvára vágott hagymát, babérlevelet, sót, borsot, felaprított paradicsomot, nagyon pici csilit, kurkumát, mozsárban megőrölt római köményt (imádom az illatát!!!), koriandert és mustármagot, valamint curryport, sót, borsot és kb fél liter vizet felteszünk főni. A titkos összetevő ez esetben 250 ml kókusztej. Különlegesen finommá varázsolja az ételt.

Turmixolni nem kell, magától szétfő.

Sertésragu indiaiasan

Egy jókora marék felaprított hagymát, öt gerezd zúzott fokhagymát és egy kb ötcentis darab reszelt gyömbért kis olajon megpirítunk. Hozzáadjuk a kilónyi felkockázott húst, valamint hosszanti csíkokra vágott piros és zöld színű paprikát, és nagy lángon megpirítjuk. Aztán mérsékeljük a lángot, és előbb csak saját levében, majd egy kis alaplét és két apróra vágott paradicsomot hozzákeverve pároljuk tovább a húst. Egy másik serpenyőben mustármagot, koriandert és köményt pirítunk addig, míg pattogni kezdenek a magok. Kivesszük, majd amikor kissé kihűlt, mozsárban összezúzzuk a fűszereket és a húshoz keverjük. Továbbá még egy kis fokhagymát, gyömbért, babérlevelet, chilit, kurkumát, őrölt borsot, curryport és egy kis garam maszalát teszünk bele. Utóbbi készen kapható, én a Patakis-félét használom. Még egy kevés pirospaprikát is ír a recept, de amint az a fotón is látható, én ezt kifelejtettem. Pedig igazán gyanakodhattam volna, hiszen az enyém nem olyan színű lett, mint a szakácskönyv (Egy falat India) fotóján látható étel. No mindegy, majd legközelebb. Ja, és természetesen meg is kell sózni, de ezt mondanom sem kell.

Amikor a hús elkezd picit puhulni, akkor tesszük bele a fél kilónyi felkozkázott krumplit (nem új krumpli). Addig főzzük, amíg a hús és a krumpli is egyaránt nagyon puha lesz.

Indiai vacsora

Tegnap volt Ali névnapja, gondoltam hát egyet, és egy indiai menüsorral leptem meg. A továbbiakban egyenként leírom az egyes fogásokat, amelyek mellé egy kis kurkumával színezett basmati rizst főztem. Főzéskor az "Egy falat India" című könyvet használtam, de szokásom szerint inkább csak inspirálódtam belőle, semmi sem a nagykönyv szerint készült egy az egyben, hiszen sok alapanyagról még csak nem is hallottam (mint pl ördöggyökér, mung bab, pálmacukor, kasszialevél, meg ilyenek).
(Megjegyzés: A háttérben látható kép természetesen a saját képem, a Királylány születik című könyvből származik. S hogy mi keresnivalója van egy gasztroblogon? Hát csak annyi, hogy a hátteret fűszerekkel festettem...)

Diétás hétvége

Nagyon kemény hétvégénk volt. Kezdtük egy kis balatoni előnyaralással, majd "átruccantunk" Bükkszentkeresztre a nagycsaládi találkozóra, végül Kristófék cserépváraljai tanyáján koronáztuk meg a gasztronómiai kihívásokban (mint például hagymás rostélyos, sztrapacska csülökkel és hasonló kímélő ételek....) cseppet sem szűkölködő hétvégét.

Ági és Kristóf nagyon kedvesek voltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezt a csekélyke kis kecskével, kacsával és mangalicával megrakott méteres tepsit tették elénk egyenesen a kemencéből. Nagyon durván finom volt, ebéd után érthető módon a kirándulás helyett a sziesztát választottuk.....

Zsenge zöldborsóleveske

Ha nyár, akkor lecsó, vagy friss, zsenge zöldborsóleves. Most borsóleves.

Kis vajon vagy olajon megpárolunk egy fej hagymát, jöhet rá a zsenge sárgarépa felkarikázva, pirospaprika, megkever, vízzel felönt, borsó bele és egy kis tej, só és pici cukor, rotty, rotty, ha zsenge a borsó majdnem ennyi idő alatt el is készül. A végén nokedlit szaggatok bele egy tojásból és annyi lisztből és vízből, amennyitől kellemesen lágy marad a tészta. A legvégén pedig megszórom egy marék petrezselyemmel.

Csokicsokicsokicsoki! Süti.

Hétvégén itthon volt az összes gyerek és unoka (mind az egy), nagyon jó volt:)....
Anna pedig prezentálta, hogy többek közt hogyan hízlalja Tomit, hát így:

34 dkg csokit és 17 deka vajat gőz fölött felolvaszt. Amikor már szép homogén a massza, hozzákever óvatosan3/4 bögre cukrot, 1/3 bögre lisztet, és öt tojást, mégpedig

a sárgáját és a fehérjét külön-külön felverve. Aztán szépen megsüti kivajazott, kilisztezett tepsiben, majd feltálalja az álmélkodó családnak. Iszonyú finom, nagyon tömény (és nagyon drága).

Kacsamell epermártással

Tegnapelőtt, azaz június másodikán reggel egy gyönyörű rózsát pillantottam meg az éjjeliszekrényemen, amint kinyitottam a szemem. Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kedves gesztusnak, mert hálistennek gyakran előfordul, hogy Ali ily módon tegye szebbé a reggelemet. De amint megszólalt: Boldog tizenötödik évfordulót! - rögtön leesett, hogy úristen, igen, hiszen június másodika van! Éppen tizenöt évvel ezelőtt, június másodikán ismerkedtünk meg! Ezt a napot szinte jobban számontartjuk, mint a házassági évfordulónkat - no ez nem azt jelenti, hogy azt ne ünnepelnénk meg, az ember ragadjon meg minden alkalmat az ünneplésre! Ez a nap tehát igazi mérföldkő az életemben, mert ezen a napon jött a képbe Ali és Bori, akit azonnal a szívembe zártam. Tomival, aki akkor nyolc éves volt, csak napok múlva ismerkedtünk meg, iszonyú édes kisfiú volt.

Na de nagyon elragadtak az emlékek, térjünk vissza az ünnepi vacsorához...

A Nők Lapjában figyeltem fel erre a receptre, a gyönyörű fotó (nem olyan, mint ez) azt sugallta, hogy csábító és érzéki étel lehet a kacsa epermástással. Ilyet ugyanis még sohasem kóstoltam. Narancsos kacsát magam is szoktam készíteni, a gyümölcs nagyon jól illik a kacsához.

A mártást ugyanúgy készítettük, ahogyan az újságban le van írva, a húst azonban nem.

Már megint pofázok, jöjjön végre a recept:

A kacsamell (hármunknak két mell) bőrét beirdaltuk, csak sóval és borssal dörzsöltük be, és pár óráig a hűtőben hagytuk. Amikor elérkezett az idő, Ali közepes lángon a bőrös felén öt percig, a másikon tíz percig sütötte sütötte a melleket. Így kívül ropogós, belül szaftos-rózsaszín lett a hús. Eközben én megcsináltam az epermártást:

Fél kiló feldarabolt epret, egy deci vörösbort és tíz deka barnacukrot fél órán keresztül lassan főzőcskézünk, az utolsó percekben nagy lángon besűrítjük és átpasszírozzuk. (Megjegyzés: a passzírozásból visszamaradt értékes epermasszát nem kell kidobnunk: az alábbi desszertet el lehet készíteni belőle.)

Mi málnaecetes ruccolával ettük, és a Disznókő pincészet tokaji furmintját kortyolgattuk hozzá. Mindez együtt elképesztő ízharmóniát adott. Olyannyira, hogy másnap megismételtük...

Tejszínes eperjoghurt

Bevallom, nem sok gyümölcsöt szeretek, az eper ritka kivétel. Éppen most, május végén, június elején a legfinomabb a hazai eper. Én mindig az apróbb szemeket kotorászom ki a zöldségesnél, mert azok sokkal édesebbek, mint a nagyobb társaik.
Ehhez a rendkívül bonyolult desszerthez szükségünk lesz két marék eperre, egy pohár joghurtra és (sajnos) kétszer annyi tejszínre, valamint egy zacsi vaníliáscukorra. Természetesen készülhet fordított arányban is, úgy az eredmény kissé könnyebb és icipicit fanyarabb. Kinek hogy tetszik jobban. Én úgy vagyok vele, hogy olyan ritkán eszem édességet, hogy ha mégis, akkor az legyen már édes - és ha lehet, még zsíros is ráadásul :)....
Az eperből néhány szemet felkarikázunk, ezek lesznek a krémben a jutalomfalatkák.
Az összes többi hozzávalót beledobáljuk az aprítógépbe, ami egy pillanat alatt gyönyörű rózsaszín krémet varázsol. Az eperszeletkéket körberakosgatjuk a tálka falán, és beleöntjük a joghurtot.
Mmmmmmm!