Finom szendvicskrém - maradék sültcsirkéből

Van az úgy, hogy megmarad valami finom étel, de már nincs kedvünk hozzá abban a formájában, ahogyan eredetileg készült. Ilyenkor lehet beizzítani a kreativitást, és kitalálni valami recycling felhasználási módot. Én ezt külön élvezem.
Maradékokból szinte bármilyen kenceficét, pástétomfélét össze lehet rittyenteni, csak hogy ne dobjunk ki semmit. Nagyon finom dolgokat lehet kitalálni, a lényeg a fűszerezésben rejlik, mint mindig, ugyebár :).

Két sült csirkecombot lefiléztem, a húst aprítógépben  pépesre zúztam. Egy fej nagyon finomra vágott hagymát tettem hozzá, és egy-két kanálnyi nem zsíros tejfölt, annyit, amennyit fölvesz. Sóval, borssal, és nagyon kevés mozsárban őrölt korianderrel és még annál is kevesebb római köménnyel ízesítettem.

Gorgonzolakrém kaprival és szárított paradicsommal

A minap Dóra barátnőmmel találkoztam, aki nagy rajongója a kenceficéimnek, és kérte, hogy vigyek neki krémeket. Találtam egy szép nagy darab gorgonzolát a hűtőben, gondoltam, megcsinálom azt a diós gorgonzolát, ami nagyon ízlett neki. Igen ám, csak éppen dió nem volt itthon. És milyen jó, hogy nem volt, mert így legalább feltalálhattam valami egészen újat, mégpedig ezt a kapris-szárított paradicsomos kenceficét. Azt nem tudom, hogy neki bejött-e, de nekem jelenleg ez a kedvencem :).

Aprítógépben pürésítettem a 250 gr gorgonzolát, majd áttettem egy keverőtálba. Összezúztam egy evőkanálnyi kapribogyót és két evőkanálnyi szárított paradicsomot, és hozzákevertem a gorgonzolához. Ezen a ponton álljunk meg egy kicsit. Én sóban tartósított kapribogyót használtam, mert szerintem az sokkal finomabb, mint az ecetes, de bármelyik megoldás jó lehet. A sóban tartósítottal úgy kell eljárni, hogy felhasználás előtt szűrőben alaposan le kell mosni róla a sót: még így is nagyon sós marad, de már finom, ehető. Mindenesetre ez megadja a kellő sómennyiséget a kencéhez, azt tehát sózni már nem szabad.

Tökfőzelék lecsós alapon

Egyszer már volt tökfőzelék itt a blogon, de a mostani különösen finomra sikerült, ezért ezt is leírom.
Miután megtisztítottam a (Krisztától kapott :) három gyönyörű nagy és zsenge tököt (összesen két kiló lett), és Mami legyalulta, meghintettem kb 3 evőkanálnyi ecettel és 1 evőkanál sóval. Az ecet segít abban, hogy főzés közben ne főjön szét trutyira a tök. Így hagytam kb negyed órát állni.
Közben kevés olajra feltettem két nagy kockára vágott hagymát, és üvegesre pirítottam.
Ezen a ponton aztán eltértem a szokásostól, mert a hagymára rátettem egy egész üveg, saját magam által eltett lecsót. (A bolti lecsókonzervet nem nagyon ajánlom e célra, ha valakinek nincsen házi, nyugodtan alkossa meg a saját lecsóalapját . Azaz, szokásos módon aprítsunk bele három szép húsos paprikát, majd amikor félpuha, tegyünk bele két meghámozott, felaprított paradicsomot. Ekkor hintsük meg kevés piros paprikával.)
De mivel tökfőzeléket főztem és nem lecsót :), ezen a ponton jött bele a jókora marék felaprított kapor és - az addigra már szépen levet eresztett, ámde kicsavart - tök, amit saját levében, külön folyadék hozzáadása nélkül megpároltam. Szerintem úgy finom, ha a tök már puha, de még megmarad egy kicsi ropogós jellege, tehát Tök al dente, szóval értitek :). Két nagy pohár 12%-os tejfölbe kevertem egy púpozott evőkanál finom lisztet valamint a főzelék forró levét, csomómentesen elkevertem és behabartam.
Ha valakinek úgy tetszik, ekkor még lehet korrigálni az ízesítést ízlés szerint még sóval, ecettel, vagy ha szükséges, teáskanálnyi cukorral. Nekem ezúttal azonban pontosan elegendő volt az elején hozzáadott ecet és sómennyiség.
BRÉKING:
Ebben a pillanatban, pont mikor ezt a receptet pötyögöm a gépbe, Ali kiszólt a konyhából:
"-Katika, ez a tökfőzelék olyan finom, ilyen finomat még sohase csináltál!" - és csak áll a tűzhely mellett és kanalazza a hideg főzeléket egyenesen a fazékból....
Szerintem a lecsó tette különösen finommá.
Ha Ali hagy belőle, holnap Dórának is viszek egy keveset, mert ő is függő :).