A múlt hét végén egy olyan zseniális öreg nénivel találkoztam, akit szerintem soha nem fogok elfelejteni. Ali munkatársának a nagymamája, 84 éves, vak, és amellett, hogy hihetetlen bölcs, és szarkasztikus humora van, annyi élet van benne, amennyi a mi egész családunkban összesen nincsen! Ami a szívén, az a száján, ő mindent megengedhet magának! :) Beszélgettünk. Egyszer csak felém fordul: - Mondd, jányom, aztán befőzni szoktál-e?
- Hát, nem nagyon.
- Akkor lusta vagy! - szólt az ítélet.:)
És bár eddig soha, de azóta egyfolytában befőzünk. Csináltunk csalamádét, hordós savanyút, koviubit, és ezt a lecsót. Sőt Ali többféle csililekvárt is. Nem is vagyunk lusták! :)
Ja, és a lecsó:
12 kg anyagból készült, 8 kg paprikából és 4 kg paradicsomból.
Ehhez 4 mokkáskanál nátrium benzoát tartósítószer került.
A lecsót a saját ízlésvilágunknak megfelelően kisült füstölt kolozsvárin és kolbászkarikán indítottam. (marék kolozsvári, és két szál jófajta füstölt kolbász felkarikázva). Kisütöttem a zsírt belőlük, aztán szűrőkanállal kiszedtem a pörcneműt, hiszen ezeket nem akartam a lecsóba eltenni! A füstös íz és a kisült zsír viszont később igen jó szolgálatot tesz..... A visszamaradt zsírt kivettem, félretettem, és csak minimálisat hagytam a lábosban.
A kevés zsiradékon megpároltam 2 fej hagymát apróra vágva.
Amikor üveges lett, hozzátettem a 4 kg megtisztított, feldarabolt paradicsomot, és főzni kezdtem..
(Ez a Gyula módszere. Gyula! Hol vagy?? Jelentkezz!!!!)
Ebbe került bele a paprika feldarabolva. Addig főztem, míg épp hogy főtt egy kicsit a paprika. Ízlés szerint lehet sózni, borsozni.
Forrón kell az üvegekbe tölteni.
3 kilónként kell 1 mokkáskanál nátrium benzoátot adni, ehhez a mennyiséghez tehát 4 mokkáskanálnyit szórtam szét finoman a megtöltött üvegek tetején. Aztán rálocsoltam a kisült kolbászzsírból annyit, hogy lezárja az üvegek tetejét. És az üvegeket száraz dunsztba raktam..
Ettől nem kell ám zsíros dologra gondolni! Télen, amikor majd elővesszük, csak leszedjük a konzerválás céljából rátett zsírt a tetejéről.
