Spárgából ez az egyik kedvencem, talán így érvenyesül legjobban ennek a különleges zöldségnek az íze.
Én mindig lehúzom a szálas részeket a spárgáról. Spárgafőző edényem nincs, minek is, mikor évente egyszer-kétszer adódik alkalom ilyesmire... Takaros kis csokrokba kötöm a spárgákat, és egy kisebb átmérőjű fazékban főzöm meg úgy, hogy a zsenge végük kiálljon az enyhén sós-cukros-citromos vízből. Gyorsan megfő, figyelni kell, nehogy túlfőjön.
Közben van idő elkészíteni a bechamelt:
Kis vajat olvasztok, beleszórok kb 30 gr lisztet, gyorsan kevergetem, majd beleöntök fél liter tejet. Habveróvel csomómentesre dolgozom, sóval, borssal és szerecsendióval ízesítem. Mire ezzel elkészülök, a spárga is megfő. Kiveszem, lecsöpögtetem, szétszedem a csokrokat. Kivajazott tepsibe fektetem a szálakat, leöntöm a bechamellel, sajtot reszelek a tetejére és addig sütöm, amíg szép piros lesz a teteje.
(Hű, kár, hogy hetekkel ezelőtt készült ez az étel, most nagyon szívesen megenném... :)
Meg is ilyedtem, hogy a post a felkészítés a jövő évre jegyében íródik, azaz virágot fogunk enni.
VálaszTörlés